Magyarországi zsidó vallási szervezetek, intézmények emlékezetpolitikája II.

A vészkorszakot és a rendszerváltást követő átrendeződések. (A cikk I. részét ide kattintva olvashatják.)

A vészkorszak pusztítását követően 1950-ben az állam egységesítette az összes magyarországi zsidó hitközséget, és a korábbi irányzati hovatartozás figyelembevétele vagy megtartása nélkül beleolvasztotta őket a korábbi neológ országos csúcsszervezetbe, a MIOI-ba (Magyarországi Izraeliták Országos Irodája), majd ezt 1951-ben átnevezte MIOK-ra (Magyar Izraeliták Országos Képviselete / Központja).[1] Az egyesítést és az azt követő évtizedek elnyomását alig valami élhette túl mindabból a hagyományból, amit a három közjogilag is önálló zsidó felekezet jelentett valaha. Ennek ellenére a rendszerváltás után lényegében újra hasonló modell szerveződött meg. A MIOK 1990-ben megszüntette önmagát és MAZSIHISZ (Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége) néven alakult át összefogó-koordináló szervezetté, és ahogy a kényszeregyesítés előtt, újra elsősorban a neológia képviselőjévé.

1993-ban újraszerveződött az orthodoxia, majd 2012-től államilag elismert történelmi egyház lett, ettől fogva nevében – ahogy a háború előtt is – hangsúlyozva autonóm jellegét: Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség (MAOIH).[2] A háború előtt az „aut. orth.” hitközségek nevében az „autonómia” több mindent is jelentett: egyrészt belső függetlenséget, az egyes tagszervezetek egymástól való függetlenségét, másrészt a neológia teljes elutasítását, az attól való függetlenséget.[3] 2012-es újjáalakulása után az orthodoxia azonban megmaradt a MAZSIHISZ kötelékében: névleg tehát visszatért a vészkorszak előtti identitásához és autonómiához, szervezetileg azonban a MAZSIHISZ tagjaként alakult újjá. Elvileg országos szervezet lett újra, mint a vészkorszak előtt, de ténylegesen szinte csak budapestiként működik:[4] Budapesten öt közösség és zsinagóga tartozik a felügyeletük alá, az egykori – a vészkorszak és a kommunizmus után is fennmaradó – vidéki orthodox hitközségek közül azonban csupán a tokaji, ahol már rég nem adott az orthodox mindennapi élethez szükséges közösség és infrastruktúra.

Az egykori status quo közösségek közül a legnagyobb, a debreceni hitközség 2004-ben visszatért a „status quo ante” elnevezéshez, bár továbbra is megmaradt a MAZSIHISZ kötelékében. 2014-2015-ben pedig újjáalakult a gyöngyösi status quo ante hitközség, szintén a MAZSIHISZ tagjaként.[5]

 

Nemzetközi hatások

Nemzetközi szinten vallásilag és szervezetileg többé-kevésbé elszigetelt volt a magyarországi zsidóság a rendszerváltásig. A rendszerváltást követően azonban több nemzetközi zsidó szervezet is érkezett Magyarországra, jelentős hatást gyakorolva a zsidó vallási és közéletre, különösen az ifjabb generációk zsidó identitására – és később az alternatív zsidó kulturális és részben vallási szcéna kialakulására. A Szochnut (The Jewish Agency For Israel) hivatalosan 1989-ben kezdte meg tevékenységét Magyarországon, eleinte főképp az izraeli kivándorlást szorgalmazva, majd egyre inkább az Izraellel való kulturális kapcsolatot építő izraeli utakat, nyelvtanulási, munka- és továbbtanulási lehetőségeket biztosítva, 2010 óta az Izraeli Kulturális Intézetben az izraeli kultúrát ismertetve és népszerűsítve.[6] Több nemzetközi, főképp cionista ifjúsági szervezet is alakult vagy alakult újjá a rendszerváltás után: a Hasomer Hacair 1989-ben, majd a Habonim Dror, a Hanoar Hacioni, a Bnei Akiva. 1989 óta van a Union of Jewish Students (UJS)-nek is magyar tagozata. 1990 nyara óta működik az American Joint Distribution Comittee és a Ronald S. Lauder Foundation közös zsidó nyári tábora Szarvason.

A cionista szervezeteken kívül több nemzetközi vallási irányzat és szervezet is megjelent a rendszerváltást követő években Magyarországon, jelentősen felpezsdítve a vallásos életet, több-kevesebb sikerrel híveket és követőket toborozva. Rabbik vagy küldöttek (héberül: saliah vagy saluah) útján ifjúsági rendezvényeket, szabadegyetemeket szerveznek, hosszú hétvégéken és közös utazásokon tanítanak, jesivákat vagy kolel-okat (felnőtt oktatási központ) alapítanak, különféle továbbtanulási lehetőségeket ajánlanak Magyarországon vagy külföldön, elsősorban Izraelben. Néhánynak közülük jelentős történelme és előzménye volt Magyarországon a vészkorszak előtt is: az 1990-es évektől hosszabb-rövidebb időre érkező szatmári vagy belzi haszid, vagy a Hatam Szofer iskoláját követő askenáz orthodox rabbik, vallási tanárok, sakterok, kósersági felügyelők gyakran Magyarországon születtek a háború előtt, vagy magyar zsidók leszármazottai, és őseik egykori közösségeinek asszimilálódott leszármazottai között remélték újjáéleszteni a zsidó vallásos életet – természetesen a saját irányzatukon belül az azóta eltelt évtizedek változásait is importálva. Így alakult meg a Wesselényi utcában a Maszoret Avot Amerikai Alapítványi Iskola az orthodoxia égisze alatt, és alakult több kolel is, például a Kazinczy utcai orthodox hitközségi központban, vagy a „Lativ kolel”. A rendszerváltás után érkező nemzetközi szervezetek között olyan irányzatok is voltak, amelyek új színt hoztak a magyar zsidóság életébe, mint a Chabad-Lubavics haszid irányzat vagy a litván típusú orthodoxia (litvis), és alakítottak idővel ők is olyan intézményeket, mint a lubavicsi „Pesti Jesiva” a Vasvári Pál utcában, vagy „Tikva” nevű litvis kolel a Király utcában.

 

A Chabad-Lubavics legitimáció-teremtése

1989-ben érkezett Budapestre a világ legnépesebb, expanzív haszid irányzata, a ljubavicsi (Любавичи, Oroszország) eredetű, mára amerikai központú Chabad-Lubavics mozgalom első küldötteként Baruch Oberlander is. Bár ő maga magyar zsidók leszármazottja, a Chabad haszidizmus Magyarországon nem rendelkezik történeti gyökerekkel. Első, máig működő központjuk a Vasvári Pál utcai zsinagóga volt – amely mind a mai napig a MAZSIHISZ tulajdonában áll és a neológ BZSH (Budapesti Zsidó Hitközség) tagszervezete. Idővel több más küldöttük is érkezett, és saját zsinagógát is létesítettek, mint például a Károly körút 20-ban kialakított Keren Or, amely elsősorban izraeli diákok és üzletemberek központjaként szolgál, vagy 2010 óta az államtól megszerzett, újjáavatott és felújított óbudai zsinagóga. Nem véletlen az sem, hogy ez az irányzat biztosítja a Magyarországon tanuló izraeli egyetemisták vallásos részének a liturgiai alkalmakat Budapest mellett Szegeden és Debrecenben is – a helyi zsidó közösségektől általában elkülönülve, elsősorban izraeli rabbijaik, diákjaik, küldötteik által.[7] Ezen kívül Chabad rabbi szolgál még a Nagyfuvaros utcai, a MAZSIHISZ tulajdonában és fenntartása alatt működő, hagyományosan neológ zsinagógában, illetve a Teleki téri, a MAOIH tulajdonában álló, orthodox imaházban is. Ez utóbbinak a közössége mindeközben a hely történelmét, az eredeti közösség csortkovi haszid örökségét kutatja – többek között egy dokumentumfilmet is készítettek Teleki téri mesék (2014) címen. 2010-ben szervezetileg csatlakozott még a Chabad-Lubavics irányzathoz a keszthelyi hitközség is, miután kisebb botrányt követve 2006-ban kivált a MAZSIHISZ-ből.[8]

A nyilvánosságot, önmaga megmutatását a kezdettől kereső, profi PR és szervezetépítési eszközökkel dolgozó, erős stratégiával és anyagi bázissal rendelkező nemzetközi háttérre támaszkodó szervezet a zsidó fiatalok, majd középkorúak körében is erőteljes térítő munkát végezve, nagy energiával szervezte meg a haszid szellemiségű vallási és közösségi életet a bölcsödétől a jesiváig, a könyvkiadástól a szabadegyetemig, a kóser pékségtől, bolttól és vágástól az étteremig, kávézóig és cukrászdáig. Saját közösségeinél messze szélesebb körben terjedtek el új fordítású imakönyvei, oktatási anyagai, ezáltal gyakran sztenderdnek beállítva, sztenderddé téve speciálisan haszid, kifejezetten Chabad szövegváltozatokat, szokásokat, tanításokat is. Fontos – bár nem kizárólagos – szerepük volt abban, hogy a zsidó hagyományok rendszerváltás utáni visszatanítási folyamatában a helyi zsidó hagyomány sok esetben háttérbe szorult.

Nemzetközi, a világ zsidóságában betöltött súlyánál és lobbierejénél fogva ez a közösség tudja a médiában leginkább felmutatni izraeli főrabbik és más nehezen vitatható vallási tekintélyek támogatását, elismerését – és mindezt saját legitimitásának, autenticitásának bizonyítására használja, elvágva ezáltal további kérdések útját, és magának vindikálva a jogot a magyarországi zsidóság képviseletére, a rituális életvitel feltételeinek megteremtésére. A közösség nyilatkozataira és sajtóközleményeire általában vakon támaszkodva az ilyen jellegű eseményeket készségesen fel is nagyítja a magyar média. 2003-ban például Köves Slomót Budapesten, a Vasvári Pál utcai zsinagógában Mordekhaj Elijahu, Izrael frissen nyugalmazott szefárdi országos főrabbija avatta rabbivá.

A közösség narratíváját követve a magyar sajtóból azonban nem derült ki, hogy ez formális médiaesemény volt csupán, hisz Köves Slomo amerikai és izraeli Chabad intézményekben végezte el, fejezte be már korábban tanulmányait, és az sem, hogy a főrabbi már nem volt aktív főrabbi ekkor.[9] A vészkorszak utáni első rabbiavatásnak hirdetett esemény ráadásul sem rabbiavatásként, sem orthodox rabbiavatásként nem volt az első. 2004-ben és 2005-ben, szintén a Chabad meghívására járt Budapesten Jona Metzger, Izrael akkori askenázi főrabbija, aki részt vett a Nyugati téren rendezett hanukai gyertyagyújtásukon, illetve a Károly körúti Chabad imaterem felavatásán; az egyik alkalom során Mádl Ferenc köztársasági elnök is fogadta, és ott egyértelműen a Chabad mozgalom érdekében lobbizott.[10] 2014 tavaszán pedig a Rabbinical Center of Europe több száz rabbija emlékezett együtt Baruch Oberlanderrel, Köves Slomoval és a magyarországi Chabad többi rabbijával a magyarországi vészkorszakra a Duna-parton, Pauer Gyula emlékművénél,[11] a beszámolók egyike sem említette azonban meg, hogy ez nem független, hanem egy kifejezetten Chabad-közeli nemzetközi szervezet.

A rituális életvitel feltételeinek megteremtése (pl. kóser hús és egyéb élelmiszerek gyártása és árusítása, rituális fürdő fenntartása) az irányzatok szétválása utántól az orthodoxia fennhatósága volt Magyarországon. Hosszú évekig használta is ezt az infrastruktúrát a lubavicsi mozgalom Magyarországon. Idővel azonban, és különösen ahogy nőtt a Chabad küldötteinek száma, egyre több mindenből vette ki részét a mozgalom – gyakran javítva a szolgáltatás minőségén és a kínálaton, de sok esetben – akár tudatosan és szándékosan, akár nem – ezáltal fokozatosan kiszorították, ellehetetlenítették konkurenciát. Az orthodoxia történeti–vallási tekintélyének azonban egyértelmű, tudatos és szándékos kisajátítása az, amikor Baruch Oberlander rabbi hivatalosan a „Budapesti Ortodox Rabbinátus” vezetőjeként lép fel,[12] illetve amikor kósersági pecsétjeit a Beth Din Tzedek of the Chareidi Communities of Budapest / Bet din cedek de-kehilot ha-haredim de-Budapest [„a budapesti (ultra-)orthodox közösségek igaz rabbinikus bírósága”] nevében adja ki – egyik esetben sem említve, hogy kizárólag a Chabad-Lubavics mozgalmat képviseli, a budapesti, a magyar orthodoxia nélkül, sőt ellenében.

A magyarországi történelmi legitimitás megteremtése érdekében, és ettől nem elválaszthatóan a közjogi elismertség és anyagi érdekek miatt, 2004-ben a magyarországi Chabad rabbik és küldöttek vezetése alatt megalakult az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH), amely a status quo irányzat örökösének identifikálta önmagát. Nem érdektelen megjegyezni, hogy az EMIH bejegyző határozata az 1877-es, Trefort-féle rendeletre hivatkozik mint történelmi előzményre,[13] és nem 1927-re, amikor szervezetté alakult a status quo irányzat – ezáltal igyekszik még 50 év történetiséget nyerni. Az EMIH kommunikációjában (honlap, nyilatkozatok, levelezőlista) problémamentesnek, sőt magától értetődőnek állítják be a haszid és a status quo szellemi örökség szinkretizmusát. Mintha a Chabad Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület szellemiségének és tevékenységének továbbvitelére a status quo szervezeti keretnél autentikusabb nem is létezhetne. Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija így nyilatkozott a status quo identitás ügyében:

„A szakadás áthidalását szorgalmazó status quo ante irányzat vallási tekintetben ugyan orthodox volt, de nem ítélte el például, ha valaki világi tudományokban is járatos volt. Jómagam is nemrégiben nyertem el a doktori fokozatot a Debreceni Egyetemen, magyar történelemből. (…) A zsinagógalátogató zsidók nagy többsége ugyanis nem neológnak vagy ortodoxnak definiálja önmagát, hanem olyannak, aki keresi a visszautat hagyományaihoz. Az EMIH-nek közös a feladata más hitközségekkel megtalálni az eltávolodott zsidók tömegeit”[14]

 

Reform és Conservative

Magyarországon a reform zsidóság Chorin Áron (1766–1844) aradi főrabbit tekinti előfutárának. Ténylegesen reform közösség 1846-tól volt Budán, 1848-ban, a forradalom után nem sokkal pedig Einhorn Ignác (később Horn Ede, 1825–1875) alapított radikális reform hitközséget Pesten a Valero-udvarban, amelyet névrokona, David Einhorn (1809–1879) vett át tőle. Az Einhornék-féle reform azonban túl radikálisnak bizonyult Pesten, és ezt a Reformegyletet végül a helyi haladó rabbi, a későbbi neológ rabbik példaképének számító Schwab Löw (1794–1857) kezdeményezésére 1852-ben a Helytartóság feloszlatta.[15] Idővel azonban a pesti – majdani kongresszusi / neológ – hitközség az Einhornék által is meghonosított németországi reform több újítását is elfogadta, aminek jelképes példája a Dohány utcai zsinagóga lett.

A rendszerváltás után az amerikai és az izraeli zsidóság reform irányzatai közül is többen megjelentek Magyarországon. Ezek eleinte mind a neológiára tekintettek bázisként, hiszen az a 19. századi haladó zsidóság továbbéléseként tekintett magára, ahogy ők is saját irányzataikra. De egyrészt a magyar zsidóság is változott az elszigeteltség évtizedei alatt, másrészt a 19. századi nyugat-európai reform zsidóság is gyökeresen átalakult Amerikában a 20. század végére. Az amerikai reform irányzat modern rabbiképző intézete 1875-ben Cincinnatti (Ohio) székhellyel nyílt meg Hebrew Union College néven. 1883-ban, egy „tréfli bankett” apropóján az irányzatból levált egy, a hagyományokhoz jobban ragaszkodó, konzervatívabb csoport, Jewish Theological Seminary néven New Yorkban saját rabbiképző intézetet is alapítva.[16] Így vált külön az amerikai reform zsidóság két legfontosabb és a mai napig legnagyobb irányzata, a Reform és a Conservative mozgalom. A két irányzat között jelentős különbségek vannak vallásgyakorlat, liturgia, teológia és politika terén egyaránt. A magyar zsidó szokások felől nézve azonban egységesnek tűntek két fő szempontból: a 20. század végére a nők vallási egyenjogúsítása egyértelművé, a homoszexualitás pedig elfogadottá vált mindkettőben. Reform és Conservative zsinagógákban nők akárhova ülhetnek, nincs külön női részleg, nőket is beszámítanak a hagyományosan tíz felnőtt zsidó férfiből álló minjenbe, nők is hordhatnak taleszt [imasál] és tfilint [imaszíj], a nőket is felhívják a Tórához, nő is lehet előimádkozó és rabbi. A mozgalmak Magyarországra érkezésekor tehát az általuk képviselt vallási gyakorlat és szemlélet ismeretlen és idegen volt, és nagyon sok ellenérzést, vitát váltottak ki a közösségen belül.

A neológia azonban alapvetően mégis húzott a Conservative irányzathoz – részben személyes kapcsolatok miatt, részben pedig mert természetes szövetségesként tekintettek egymásra. Ahogy a Conservative (héberül: maszorti, „hagyományőrző”) mozgalom is a reformhoz képest konzervatív csupán, és az amerikai skálán a reform és az orthodoxia között helyezkedik el, úgy a neológia is a kettő között határozta, határozza meg önmagát. Ezt dr. Schweitzer József (1922–2015), a kor neológiájának meghatározó rabbija így fogalmazta meg:

BT: Meg lehetne-e teológiai értelemben határozni a neológiát?

SJ: Liberális ortodoxia.

BT: Tehát csak az ortodoxiához és a reformhoz képest?

SJ: Az ortodoxiánál liberálisabb, a reformnál ortodoxabb. Svil há-záháv – ’az

arany középút’, Maimunit idézve.[17]

A neológ rabbik többsége ennek megfelelően belépett a mozgalom nemzetközi rabbikarába, a Rabbinical Assembly-be – többségük azóta is tag, egy részük állandó kapcsolatban is van a szervezettel. Kis ideig közös rabbinikus bíróságot is működtettek magyar neológ rabbik külföldi Conservative rabbikkal, alternatívát nyújtva a hivatalos neológ bet din-nek.[18]A neológ Országos Rabbiképző Intézet is angolul hosszú ideig egységesen a Jewish Theological Seminary of Hungary nevet használta,[19] utalva ezzel is a Conservative mozgalom első rabbiképző intézetére és egyetemére. Hosszú ideig a pesti rabbiképzőben rabbinak és judaisztika tanárnak tanuló diákok kötelezően fél évet Jeruzsálemben töltöttek, a mozgalom ottani központjában, a Machon Schaechter-ben tanulva. A Masorti Olami (a Conservative mozgalom nemzetközi szervezete) büszkén hirdeti hírlevelén sajátjaként a Frankel Leó utcai neológ zsinagóga rabbijának, Dr. Verő Tamásnak hanukai akcióját, amikor ő „szuper-rabbiként” elmegy nagyobb társaságokhoz gyertyát gyújtani, vagy feleségének, Verő-Bán Lindának a zsidóságról szóló gyerekkönyveit.

Vallásgyakorlatban és tanításaikban a neológ rabbik és közösségeik azonban nem vették át a Conservative mintát, sőt gyakran határozottan elutasítják azt – ők jóval konzervatívabbak maradtak annál. A kevés kivétel közé tartozik, hogy 2014 óta Darvas István rabbi a Rabbiképző Intézet zsinagógájában (2015 óta: Scheiber Sándor utcai körzet) megváltoztatta a reggeli áldások szövegét a maszorti sztenderd szerint. De a legtöbb neológ zsinagógában külön ülnek a nők, általában orthodox módon még válaszfallal (mehica) is elkülönítve, és sehol nem lehetnek a minjen tagjai, előimádkozók, rabbik; a legtöbb helyen még az is elképzelhetetlen, hogy beszédet tartsanak. Nem hordhatnak nők neológ zsinagógában taleszt és tfilint – sőt, ha ez előfordul, abból óriási vita kerekedik. A melegházasságot a neológiában egyértelműen elutasítják, deklarált melegek nem lehetnek rabbik.

A neológia ezen konzervativizmusával szemben alakult meg 2002-ben a Masorti Olami ifjúsági szervezetének magyar tagozata, a Marom. Eleinte elsősorban kulturális programokat és fesztiválokat szerveztek, majd 2006–2013-ig egy Király utcai foglalt házban „Sirály” néven kultikus hellyé váló szórakozóhelyet, kulturális központot is tartottak fenn, amit 2014 őszétől az Auróra utcában „Auróra” néven folytatnak – mindezt elsősorban liberális, csak másodsorban zsidó, és szinte alig zsidó vallásos értékek mentén. A Masorti Olami ugyanolyan büszkén vállalja a kapcsolatot ezzel a közösséggel, mint a hivatalos neológia egyes elemeivel: a szervezet alapítója és vezetője, Schönberger Ádám 2014-ben az irányzat „Rabbi Benjamin Kreitman International Leadership Award” díjában részesült.[20] A 2007-ben Dor Hadas néven megalakult imacsoportjukban, amely 2012 óta szintén a Masorti Olami tagja, a nemzetközi maszorti gyakorlatnak megfelelően teljes egyenjogúság van nők és férfiak között,[21] elfogadják a homoszexualitást, LMBT szombatfogadásokat társszerveznek.[22] Sőt, ez a közösség liberálisabb a nemzetközi szervezetnél: befogadók mindenkivel szemben, nemtől, nemi orientációtól, vallástól, származástól függetlenül. A Marommal és a Dor Hadassal eleinte erősen összefonódva alakult meg a nemzetközi „Moishe House” magyar tagozata is,[23] amely saját hitvallásuk szerint „a hotspot for cool young Jews and Jew-lovers”.

Szintén a neológia konzervativizmusával szemben alakult meg a Szim Salom nevű közösség, amely 1992 októbere óta létezik egyesületi formában, 2004 óta független hitközségként (regisztrált egyházként), és amely az Einhornék féle 19. századi magyarországi reform zsidóság, a Reformegylet szellemi örököseként tekint magára.[24] Nemzetközileg a Reform (Progressive / Liberal) zsidó irányzathoz tartoznak – és az irányzat vallási ideológiájának megfelelően vallásilag minden szempontból egyenjogúak a nők, és általában is nyitottak és liberálisak. Rabbijuk, Kelemen Kata az irányzat legfontosabb európai rabbiképző intézetében, a londoni Leo Baeck College-ban végzett 1998-ben. Ebből a közösségből kiválva alakult meg 2006-ban a Bet Orim közösség – akik ugyanúgy a 19. századi Reformegylet örökségére hivatkozva építik fel saját történelmi legitimitásukat. A Bet Orim alapító rabbija Raj Ferenc, aki a neológ Rabbiképző Intézetben szerezte rabbidiplomáját 1967-ben, majd Amerikában reform rabbiként helyezkedett el, és onnan jár vissza Magyarországra. A Leo Baeck College-ban 2012-ben végzett reform rabbi, Radvánszki Péter viszont segédrabbiként, illetve vallási vezetőként neológ zsinagógákban szolgál: 2014–2015 között a lágymányosi Bét Salomban, 2015 óta pedig a Páva utcai körzetben.

Első ránézésre tehát sem a Reform, sem a Conservative mozgalom nem talált egyértelmű partnert a magyar zsidó közéletben. Mindkettő valamennyire beépült a MAZSIHISZ-be és a neológ infrastruktúrába, bár a Conservative mozgalomnak kétségtelenül szorosabbak a kapcsolatai, és Conservative mozgalom is bástyájaként tekint a magyar neológiára, annak egyes rabbijaira, közösségeire. A gyakorlatban azonban a neológia konzervativizmusa és centralizáltsága mellett mindkét mozgalom épített ki független bázisokat is: két működő reform hitközség és egy Conservative kulturális-vallási szervezet is létrejött a rendszerváltás óta.

 

A neológia konzervativizmusa

A neológia rabbikara, szervezete és arculata korántsem egységes. A korábban leírt esetekből látni lehetett, hogy egyes MAZSIHISZ kötelékébe tartozó, neológ zsinagógákban Chabad, míg másokban reform rabbi szolgál, sőt 2015 ősze óta a Bethlen téri körzetnek orthodox, on-line tanfolyamon szerzett, korábban a neológia által egyértelműen elutasított rabbidiplomával[25] rendelkező rabbija van. Mindeközben a vallási gyakorlatban, vagy legalábbis az azzal kapcsolatos jelképes lépésekben és nyilatkozatokban a neológia szervezetileg is és egyes tagközségek szintjén is több lépést tett az egyre konzervatívabb irány fele.

Miután 2004-ben megalakult és magát a status quo hitközség örökösének nevezte az EMIH, a MAZSIHISZ taghitközségei közül az eredetileg is status quo debreceni hitközség mellett három mindig is neológ budapesti körzet is status quo-nak deklarálta magát: a Hegedűs Gyula utcai, a Nagyfuvaros utcai és a Bethlen téri körzetek. Ahogy a Bethlen téri körzet saját magát definiálja: „Status quo Ante-szemléletünk szerint nyitva állunk minden zsidó előtt, aki gyökereit keresi, és hagyományai szerint kíván élni.”[26] E három pesti körzet számára azonban, bár sok más pesti zsinagógával együtt mindig hagyományosabbak voltak a Dohánynál, a status quo örökség kreált közösségi identitás csupán, ugyanúgy történelmi alap nélkül, ahogy az EMIH esetében is. A politikai térfoglaláson túl ez a lépés jelképesnek is tekinthető: a három közösség a neológ szervezeten belül maradva ugyan, de a neológiához képest konzervatívabbnak deklarálta magát.

Szintén a neológia identitáskeresését és konzervatív fordulatát mutatja, hogy a történelmi előzmények, a mozgalom kialakulása körüli legfőbb vita ellenére a MAZSIHISZ, (tehát a neológia) alapszabályba vette, hogy a hitközség, annak zsinagógái, rabbijai és tagjai a Sulhan arukh szabályainak alapján állnak, és az alapszabályt 2008-ban újra megerősítették.[27] Ezzel párhuzamosan több hagyományosan orgonás templomban elhagyták az orgona használatát (pl. Frankel Leó utca, Rabbiképző Intézet) –így már csak a Dohány és a szegedi zsinagóga maradtak orgonás közösségek. Míg eredetileg, több mit százötven évig a Dohányban orgona és vegyes kórus volt, mára a Dohány rabbija kitiltotta a női kart, és csak férfikórus énekel, ahogy az korábban a hagyományosabb zsinagógákban, például a Rumbachban volt. Ahogy Schweitzer József fogalmazott: „most a forradalmi magatartás a neologizmusból egy kis visszatérés.”[28]

Ahogy látni lehetett, Magyarországon egy-egy zsidó község, közösség identitása és szokásai a történelem során mindig helyhez és csoporthoz köthetőek voltak – általában egy adott rabbi, tanító vagy vezető személye határozta azt meg, és leginkább a környező hitközségekhez képest definiálták magukat. A 19. századi Magyarországon ezen kisebb szervezeti egységek országos egyesítése nem működött: ahogy a kongresszus idején nem lehetett egy egységes országos szervezetet létrehozni, és a későbbiek során nem lehetett két országos szervezetbe sorolni a helyi hitközségeket, úgy a három országos szervezet sem nyújtott minden esetben elégséges, egyértelmű kereteket. Ez nem működött a 19. században, nem működött a vészkorszak előtt, és nem működik ma sem.. Gyakran országos és helyi politikai, anyagi, személyes megfontolások, véletlenek álltak egy-egy hitközség országos hovatartozása mögött. Ma is sokszínűség van a zsidó vallási közösségek, szervezetek, intézmények között, és történelmi, országos, nemzetközi affiliációjuk szinte véletlenszerű.

 

Felhasznált szakirodalom:

Biró Tamás, „A szívnek van két rekesze”: Interjú Schweitzer József professzorral a neológiáról, 2012. május”, in: Koltai Kornélia, ed., A szívnek van két rekesze. Tanulmánykötet Prof. Dr. Schweitzer József tiszteletére, 90. születésnapja alkalmából (Budapest: L’Harmattan – Magyar Hebraisztikai Társaság, 2012), pp. 9–28.

Cohen, Jichak Joszef, Hakhme Hungaria ve-ha-szifrut ha-toranit bah (Jeruzsálem: Makhon Jerusalaim, 1997)

Deutsch Gábor, „Neológia, orthodoxia, status quo”, Új Élet, 2008. szeptember 1., p. 1.

Frojimovics Kinga, „Tradicionálisan magyar vagy magyarországi?”, in: Galamus: Napi közéleti reflexiók (2014. március 21.), http://www.galamuscsoport.hu/tartalom/cikk/364886_tradicionalisan_magyar_vagy_magyarorszagi (2015.11.09.)

Frojimovics Kinga, Szétszakadt történelem. Zsidó vallási irányzatok Magyarországon 1868–1950 (Budapest: Balassi, 2008)

Gadó János, „Győzelem vagy vereség? – Nem szakad a rabbiság”, Szombat (2008:4), p. 15. (http://www.szombat.org/politika/83-gyozelem-vagy-vereseg-nem-szakad-a-rabbisag).

Gillman, Neil, Conservative Judaism: The New Century (Springfield, NJ: Behrman House, 1993).

Haraszti György, „Két világ határán. Tradíció és modernitás: A Rumbach utcai zsinagóga és hívei”, Múlt és Jövő (1993), pp. 15–27.

Joó István interjúja Köves Slomóval. Magyar Nemzet Online, 2008. július 5. http://mno.hu/migr_1834/megmutatjak-hogy-mi-is-a-zsidosag-397901 (2016. 01.10)

Katz, Jakov, Végzetes szakadás: Az ortodoxia kiválása a zsidó hitközségekből Magyarországon és Németországban (Budapest: Múlt és Jövő, 1999)

Komoróczy Géza, A zsidók története Magyarországon, II. 1949-től a jelen korig (Pozsony: Kalligram, 2012)

Komoróczy Géza, ed., Zsidó Budapest (Budapest: Városháza – MTA Judaisztikai Kutatócsoport, 1995)

Köves Gábor, „Mózes, a negyedik lakó”, Magyar Narancs, 2009:51 (2009.12.17.), http://magyarnarancs.hu/elet_mod/mozes_a_negyedik_lako_-_balint_anna_haztulajdonos-72840 (2015.11.08.).

Langer Ármin, „Melegbarát zsidó istentisztelet? Ezt meg hogy?!”, Szombat, *** (2013) (2015.11.08.).

Schweitzer Gábor, „Hungarikum és judaikum”, Szombat (2014:3), pp. 24–25.

Weingarten, Samuel ha-Kohen, „Pulmusz Munkacs–Belz”, in: Enciklopedia sel galujot, 7: Karpatorusz (Jeruzsálem – Tel-Aviv, 1959), pp. 225–232.

Zeke Gyula, „Szakadás után… Adalékok a magyarországi zsidóság felekezeti irányzatainak társadalomtörténetéhez”, in: Lendvai Ferenc et al, szerk., Hét évtized a hazai zsidóság életében, I. (Budapest: MTA Filozófiai Intézet, 1990), p. 152.

 

[1] Frojimovics Kinga, „Tradicionálisan magyar vagy magyarországi?”, in: Galamus: Napi közéleti reflexiók (2014. március 21.), http://www.galamuscsoport.hu/tartalom/cikk/364886_tradicionalisan_magyar_vagy_magyarorszagi (2015.11.09.), Frojimovics Kinga, Szétszakadt történelem: Zsidó vallási irányzatok Magyarországon, 1868-1950 (Budapest: Balassi Kiadó, 2008), p. 421.

[2] www.maoih.hu (2015.11.09.).

[3] Komoróczy Géza, A zsidók története Magyarországon, II. 1949-től a jelen korig (Pozsony: Kalligram, 2012),  p. 79.

[4] http://www.mazsihisz.hu/magyarorszagi-autonom-orthodox-izraelita-hitkozseg-36.html (2015.11.09.).

[5] http://www.mazsihisz.hu/2015/02/16/ellenszavazat-nelkul-nyert-felvetelt-az-ujjaalakult-gyongyosi-hitkozseg-a-mazsihisz-kotelekebe-7701.html (2015.11.09.).

[6] http://szochnut.hu/szochnut (2015.11.09.), illetve http://izraelikultura.hu/kuldetes (2015.11.09).

[7] http://zsido.com/bemutatkozas/zsinagogaink-kozossegeink/ (2015.11.09.).

[8] http://zsido.com/fejezetek/mikor-szakithatunk-a-keszthelyi-zsido-hitkozseg-megszuntetese/ (2015.11.09.).

[9] http://www.szombat.org/archivum/%E2%80%9Eortodox-rabbiavatas-%E2%80%93-tevekamerak-elott-1352774056 (2015.11.23.).

[10] http://nol.hu/archivum/archiv-348866-164166 (2015.11.23.).

[11] http://vs.hu/kozelet/osszes/rabbik-emlekeztek-a-duna-parton-kepekkel-0324#!s0 (2015.11.20).

[12] Lásd hivatalos honlapjukon, pl. http://zsido.com/ortodox-rabbik-fuggesszek-fel-belepteto-rendszerezest/ (2015. március 25.) Míg a Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség a helyi kultúrtörténeti hagyományokat követve, mindig az th-s írásmódot használja, addig a Chabad körök „ortodox” formában írják.

[13] http://zsido.com/bemutatkozas/ (2015.03.25.)

[14] Joó István interjúja Köves Slomóval. Magyar Nemzet Online, 2008. július 5. http://mno.hu/migr_1834/megmutatjak-hogy-mi-is-a-zsidosag-397901 (2016. 01.10)

[15] Komoróczy Géza, ed., Zsidó Budapest (Budapest: Városháza – MTA Judaisztikai Kutatócsoport, 1995), pp. 138–141.

[16] Neil Gillman, Conservative Judaism: The New Century (Springfield, NJ: Behrman House, 1993).

[17] Biró Tamás, „A szívnek van két rekesze”: Interjú Schweitzer József professzorral a neológiáról, 2012. május”, in: Koltai Kornélia, ed., A szívnek van két rekesze. Tanulmánykötet Prof. Dr. Schweitzer József tiszteletére, 90. születésnapja alkalmából (Budapest: L’Harmattan – Magyar Hebraisztikai Társaság, 2012), pp. 9–28; p. 17.

[18] Gadó János, „Győzelem vagy vereség? – Nem szakad a rabbiság”, in: Szombat (2008:4), p. 15. (http://www.szombat.org/politika/83-gyozelem-vagy-vereseg-nem-szakad-a-rabbisag).

[19] http://www.or-zse.hu/ang/foiskonert-ang.htm (2015.11.08.).

[20] https://masortiolami.org/wp-content/uploads/2014/07/Invitation-in-one-page1.pdf (2015.11.08.).

[21] https://www.facebook.com/dorhadasbudapest/info (2015.11.08.).

[22] Langer Ármin, „Melegbarát zsidó istentisztelet? Ezt meg hogy?!”, in: Szombat, *** (2013) (2015.11.08.).

[23] Köves Gábor, „Mózes, a negyedik lakó”, in: Magyar Narancs, 2009:51 (2009.12.17.), http://magyarnarancs.hu/elet_mod/mozes_a_negyedik_lako_-_balint_anna_haztulajdonos-72840 (2015.11.08.).

[24] http://www.szimsalom.hu/kik-vagyunk/history/ (2015.11.08.).

[25] http://www.szombat.org/politika/a-deutsch-schwezoff-tengely (2015.11.08.).

[26] bethlenter.com/bemutatkozas (2015.11.08.).

[27] http://mazsihisz.hu/userfiles/file/downloadmanager/Mazsihisz_Alapszab%C3%A1ly.pdf (2015.11.08.).

[28] Biró Tamás, „A szívnek van két rekesze”: Interjú Schweitzer József professzorral a neológiáról, 2012. május”, in: Koltai Kornélia, ed., A szívnek van két rekesze. Tanulmánykötet Prof. Dr. Schweitzer József tiszteletére, 90. születésnapja alkalmából (Budapest: L’Harmattan – Magyar Hebraisztikai Társaság, 2012), pp. 9–28, p. 17.