Magyar Nemzet: „Eljött az ideje Horthy Miklós tisztességes megítélésének”

A kormánylap publicistája, Bánó Attila Horthy 155-ik születésnapja alkalmából tesz újabb kísérletet arra, hogy kimosdassa Horthyt a deportálásokért viselt felelősség súlyos bűnéből.

Ez a felelősség ugyanis nyilvánvalóan a legfőbb akadálya annak, hogy Horthyt – sokak régi vágya szerint – a tiszteletre méltó magyar államférfiak sorába emeljék.

A szerző szerint „régóta nyilvánvaló, hogy az ellene felhozott vádak túlnyomó részét a bolsevik propaganda ihlette, ennek ellenére vannak, akik valamiféle zsigeri beidegződésből ma is szajkózzák a rágalmakat.”

A szerző érveléséhez sajátos módszert választ: elővesz egy történelmi részletkérdést, Horthy 1944. március 18-i klessheimi látogatását Hitlernél, amelynek során a kormányzó gyakorlatilag hozzájárult Magyarország német megszállásához. A tárgyalásokon nem állapodtak meg a magyar zsidóság deportálásáról – állítja a szerző, amiből szerinte következik Horthy felmentése a deportálásokért viselt felelősség alól.

A szerző annyit megenged, hogy a zsidótörvényekért felelős volt Horthy, ám a deportálásokért viselt felelősség alól elmenti ő azzal az indokkal, hogy  „amikor a német megszállás után a holokauszt teljes valóságában kibontakozott, akkor már nem törvények, hanem rendeletek születtek. Horthy a rendeleteket sem írta alá.”

A szerző szerint „Horthy tisztességes, keresztény, hazájáért és népéért komoly áldozatokra kész államférfi volt” és „az ellene felhozott vádak túlnyomó részét a bolsevik propaganda ihlette”.

A jól ismert érvelés szerint a zsidóság többsége nem neheztel Horthy Miklósra, „több zsidó családdal ápolt szívélyes kapcsolatokat” az emigrációban zsidó családok támogatták őt, stb.

Hogy valójában kik a felelősök a vidéki magyar zsidóság Auschwitzba deportálásáért, arra a kérdésre nem ad választ a szerző. Csupán két főbűnös, Baky László és Endre László neve jeleik meg a cikkben.

„Elérkezett az ideje Horthy Miklós tisztességes és tárgyilagos megítélésének, érdemei elismerésének. Eleget hallottunk a „bűneiről”, de nem kellene örök időkre eltűrni azokat a marxista ihletésű rágalmakat, amelyeket radikális hangoskodók szűk csoportja rendre ismételget” – zárja írását a szerző.