Libanon, a szétesett ország

Libanonban hónapok óta olyan súlyos a gazdasági helyzet, hogy a középosztály gyakorlatilag megszűnt létezni. A népesség 50%-a egy év leforgása alatt teljesen elszegényedett. Az élet minden területén áruhiány mutatkozik: a benzinkutak üresek, naponta csupán néhány órában van áramszolgáltatás, nincs csecsemőtápszer, a bejrúti nemzetközi repülőtér éjszaka nem fogad gépeket, mert nem tudják kivilágítani a leszállópályát, a krónikus gyógyszerhiány következtében a kórházak nem fogadnak betegeket és klinikákat zárnak be. Az orvosok százával hagyják el az országot, és aki csak teheti, elmenekül.

Az elképesztő infláció nyomán a libanoni lírát csaknem 100%-kal értékelték le az amerikai dollárhoz képest. A hadsereg turistáknak 150 dollárért rendez tízperces sétarepüléseket katonai helikoptereken – valamiből ugyanis nekik is meg kell élni. Pénzügyi támogatás alig érkezik donor országokból, kivéve a Szenegálból küldött 150 tonna halat, amelyet az elnöki testőrség tagjai között osztottak szét.

Az állam által importált olajtermékeket Szíriába szállítják, és ott értékesítik, a pénz pedig a Hezbollah kasszájába vándorol. A szervezet által Szíriából és Iránból importált gyógyszerek minőségi ellenőrzés nélkül a feketepiacon kötnek ki. A Hezbollah kihasználva a gyönge határőrizetet, Szaúd-Arábiába amfetaminokat és más kábítószereket visz ki.

A központi bank tartalékai kimerültek, ami lehetetlenné teszi az áruimportot, és az alapvető élelmiszerek dotációját. A libanoniak súlyos korlátozások mellett hetente egyszer emelhetnek le maximum 100 USD-t számlájukról – de csak azok, akik „friss dollárokat” kapnak külföldről.

Az egyetlen politikai szervezet, amely képes fönntartani magát, az Irán által pénzelt Hezbollah. Intézményei révén második hatalomként működik, és híveinek élelmet, gyógyszert, kórházi ellátást, oktatást és üzemanyagot biztosít. A politikai rendszerben elfoglalt pozíciójának köszönhetően mindeddig sikerrel akadályozta meg, hogy Saad Hariri kijelölt miniszterelnök kormányt alakítson. A Hezbollah arra készül, hogy átvegye a hatalmat, mihelyst arra lehetőség kínálkozik.

Libanon, különösen az ország északi része, lázadások és polgárháború színtere. Az utcákon milíciák járőröznek, a hadsereg egységeit kiszorították Tripoliból. Szinte mindenütt útelzárások vannak; a lakosság így fejezi ki fölháborodását és elkeseredését, mivel vezetőik képtelenek a példa nélkül álló válság megoldására.

A különböző társadalmi csoportok konszenzusán alapuló libanoni politikai képlet megbukott. 1958-ben hívták életre, majd 15 év polgárháborúja után, 1990-ben újították meg, mára viszont teljesen elavult. A rendszert új, innovatív, a 21. század kérdéseire választ adni képes berendezkedésnek kell fölváltania. A libanoni politikusoknak, akik tulajdonképpen vallási és törzsi vezetők, át kell adni helyüket olyanoknak, akik képesek keresztülvinni az alapvető társadalmi reformokat.

Mielőtt még a humanitárius katasztrófa eluralkodna, a nemzetközi szervezeteknek kellene közbelépniük. Ezért is fordult Hassan Diab ügyvezető miniszterelnök július 6-án a nemzetközi közvéleményhez és az ENSZ-hez. A Biztonsági Tanács hozzon határozatot, hogy a jelenlegi kormány és elnöki hatásköröket bizonyos időre a világszervezet által kinevezett főbiztosra ruházza. Ez lehetővé tenné szakértői kormány megalakítását és hatékony kormányzat kialakítását, valamint azt, hogy a nemzetközi közösség gazdasági és pénzügyi segítséget nyújthasson Libanonnak.

Jerusalem Center for Public Affairs – Bassa László