Lesz-e zsidó civil együttműködés?

Sikerül-e tetszhalott állapotából új életre kelteni a zsidó civil együttműködés fórumát?

Hat évvel ezelőtt született egy érdekes kezdeményezés a zsidó civil összefogás fellendítésére: Borgula András (a Gólem színház vezetője)  és mások javaslatára egy internetes fórum/naptár oldal indult el, ahová a civil szervezetek öntevékeny módon feltölthették a fontosnak vélt híreket, programjaikat. Ezt kísérte a Kibic szövetség megalakulása (mely felekezeteket nem, csak civil szervezeteket kívánt tagjai közé fogadni) és ezzel együtt az akibic.hu honlap is megkezdte működését.

Az alapító szervezetek 2012-ben egy hangulatos megnyitóünnepségen jöttek össze – melyet aztán nem követett különösebb aktivitás. A naptár nem vált megbízható programnaptárrá, a szövetség inkább csak papíron létezett, és a honlap is szerény fordulatszámon pörgött.

Mindez nem feltétlenül a kezdeményezők hibája volt, ők egy lehetőséget ajánlottak, melyet a megkeresett szervezetek igen alacsony intenzitással használtak ki. A zsidó civil szervezetek élték az életüket, és nemigen törekedtek generális együttműködésre. Valamiféle kooperáció többnyire akkor valósult meg, ha annak rövid távú célja volt. Ilyen a már hagyományossá vált Lipócia nap, vagy az izraeli függetlenségi nap a Szent István parkban, amikor a szervezetek jelen vannak, és igyekeznek felhívni magukra a figyelmet.

Mi volt az oka a jó kezdeményezés elhalásának? Úgy tűnik, a valódi érdeklődés hiánya. A szervezetek – jó magyar módra – meghallgatták az ötletgazdát, bólogattak, tudomásul vették az új ideát, majd nem éltek vele.

Egy szinttel magasabban ugyanez történik: a magyarországi zsidó hitközségek és nagyobb szervezetek sem alakítottak ki stabil együttműködési kereteket, és csak akkor jönnek össze, mikor az államhatalom – a zsidó kerekasztal fórumára – összetrombitálja őket.

A Kibic szövetség most, újfent Borgula András kezdeményezésére, másodszor is megpróbálkozik korábbi célkitűzéseivel. Mindebben – Borgula elmondása szerint – szerepe volt az amerikai Joint magyarországi irodájának, mely régóta pártolja és bátorítja a civil kezdeményezéseket, s a maga részéről ezek számára – a Mozaik Hub formájában – infrastruktúrát is biztosít.

A Kibic szövetség minap megtartott tisztújító közgyűlésén, melyre a 18 tagszervezetből[1] 14-nek a képviselői jöttek el, nagyszabású bejelentések hangzottak el. A régi-új elnök, Borgula András két új alelnök társával akarja az új programokat megvalósítani. Bemutatták a Kibic új projektmenedzserét, Seres Attilát, aki tájékoztatta a jelenlévőket, hogy facebook oldalukra feltett programjaik mostantól automatikusan megjelennek a kibic honlapján – tehát egy szoftver elvégzi azt, amit eddig a szervezetek maguk nem tettek meg. Az is hírül adatott, hogy Seres lesz az új projektmenedzser, aki ebbéli minőségében afféle lapigazgatóként dolgozik majd a kibic hírportáljánál, nagyobb fordulatszámra kapcsolva – „megkerülhetetlen hírforrássá” téve – az eddig lagymatagul működő honlapot.

Bejelentették, hogy hamarosan megkezdi tevékenységét egy adománybolt is, amelytől azt várják, hogy profitot termeljen. (Konkrét részletek nem hangzottak el.) A Kibic szövetség ugyanis mindeddig túlnyomórészt a Joint adományaiból fedezte működését, ám a bevételi forrásokat mostantól diverzifikálni kívánják. (2017-ben 5.7 milliós költségvetés fedezte a honlap és a Kibic szövetség minden költségét.)

A közgyűlésen jelen volt Heisler András, a Mazsihisz elnöke. Borgula András hívta meg őt, jelezte Heisler, aki szólt arról, hogy a Kibic éppen úgy szövetség, mint a Mazsihisz, s így gondjaik és érdekeik is hasonlóak. A Mazsihisz új stratégiája az, hogy intenzíven keresi a kapcsolatot a civil szervezetekkel, amire több példát is említett. Így elhangzott, hogy a Mazsihisz két képviselője tárgyal a reformzsidó közösségekkel – pontosan nem definiált célkitűzésekkel.

A jelenlévő tagszervezetek képviselői felemlegették ugyan az elmúlt évek tetszhalott állapotát, de elfogadták a régi/új elnök vízióit és megszavazták a megszavazandókat, köztük három új tagszervezet felvételét (amelyek közül kettőnek a képviselői nem is voltak jelen).

***

Valószínűleg a pillanatnyi helyzet hozta magával, hogy a zsidó civil társadalmat – eddig nem nagy sikerrel – összefogni és mozgósítani próbáló Kibic szövetség, illetve a Mazsihisz egymásra találtak.

A Mazsihisz súlyos kihívásokkal kénytelen szembesülni. Világossá vált, hogy a másik nagy zsidó felekezet, az EMIH, minden szempontból kíméletlen vetélytárs. A Mazsihiszből – sokadszor – kivált az ortodoxia, gyengítve ezzel a szövetség állásait az ortodox világ felé, ahol az EMIH újra és újra támadja a Mazsihiszt.

A vallásilag eddig monolitnak tűnő szervezetben – nem meglepő módon – megjelentek reformerek, akik ellen felszólaltak a konzervatívok, s nem lehet előre látni, hogy a lényegi nézetkülönbségek (pl. nők részvétele a szertartásokon) mekkora feszültségeket okoznak.

Gond van a rabbi utánpótlással, amiért is a Rabbiképző élére nem tudtak minden szempontból felkészült rabbit kinevezni, s így a 150 éves hagyománytól eltérve világi rektort választott a Mazsihisz vezetése. (Emellett érvként felhozható, hogy két évtizede egyetemi jellegű képzés is zajlik az intézményben.)

Ilyen háttérrel érthető, hogy a Mazsihisz elnöke némileg szorongatva érzi magát, s felértékelődnek szemében a zsidó civil szervezetek, amelyek felé a Mazsihisz korábban nem volt különösebben érdeklődő.

Így újra szóba került a már sokszor elbuktatott kísérlet: a Mazsihisz váljon olyan szövetséggé, amelyben a civil szervezetek is helyet kapnak.

Heisler András azonban kérdésünkre úgy válaszolt, hogy ilyen projekt jelenleg nincs napirenden. A Mazsihisz törekszik az együttműködésre, de a civil tagozat gondolata éles ellenkezést vált ki a Mazsihisz konzervatívabb köreiben, így ez jelenleg nem reális alternatíva.  Viszont az elnök megemlítette a Centropa, a Maccabi projektjeit, amelyeket a Mazsihisz támogatott, valamint a jelenleg futó – jelentős állami támogatást élvező – temető felújítási projektet, ahol a Mazsihisz ugyancsak igyekezett helyzetbe hozni a pályázó zsidó civilszervezeteket.

Ebben a kontextusban kell értelmezni a reformzsidó közösségekkel folytatott tárgyalást is. A konzervatív szárny ellenkezése miatt egyelőre itt sem lehet több a cél a – pontosan nem definiált – kapcsolattartásnál.

Jegyzet:

[1]  Bálint Ház, Judafest, Gólem Színház, Bét Orim Közösség, Izraeli Kulturális Intézet / Israeli Cultural Institute, Az Élet Menete Budapesten 2018., Hanoar Hatzioni Hungary, Hasomer Hacair Magyarország, Lauder Javne Iskola, Limmud Magyarország, Maccabi Vac Hungary, Magyar Zsidó Kulturális Egyesület, Haver Informális Zsidó Oktatási Alapítvány, Szim Salom Hitközség, Scheiber Sándor Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium, Centropa Alapítvány, Mazsihisz Ifjúsági Csoport, Klezmerész Együttes, Holokauszt Emlékközpont, Hillel Hungary – Magyarország, Dor Hadas Budapest, 2B Galéria