Lengyelország: erősödő antiszemita retorika

A hét elején Andrzej Duda lengyel államfő aláírta a zsidó részről élesen bírált Nemzeti Emlékezet Törvényét, amely körül tovább csapkodtak a hullámok.

A lengyel médiában megsokasodtak a cikkek, amelyek fókuszában az amerikai zsidóság állítólagos összeesküvése áll, miszerint dollár milliárdokat akarnak kipréselni Lengyelországból holokauszt jóvátétel címén. Egy másik konteo szerint a zsidók álltak a lengyelek deportálása mögött 1939-ben, amikor a Kelet-Lengyelországba bevonuló szovjetek tömegével küldték a helyi lakosokat a Gulágra.

Egy megfigyelő szerint a jelenleg uralkodó légkör kísértetiesen emlékeztet az 1968-as lengyelországi antiszemita kampány időszakára, amit a kommunista párt gerjesztett a „cionisták” ellen; ennek nyomán akkor több ezer Holokauszt-túlélő zsidó vándorolt ki az országból. Ugyanő felhívja a figyelmet a TV Republika honlap vezércikkére, miszerint „a lengyelországi zsidó közösség ritkán és erőtlenül kel az ország és a lengyelek védelmére a nemzetközi színtéren. A jelenlegi vita az amerikai zsidósággal személyesen és intézményesen összeforrott lengyel zsidóság lojalitásának újabb próbája.”

A „Soha többé” (Nigdy Wiecej) antifasiszta szervezet szerint

a helyzet „igen aggasztó”.

Ryszard Czarnecki, az Európai Parlament alelnöke, a hatalmon lévő Törvény és Igazságosság Párt (PiS) képviselője egy tévéműsorban elítélte „az amerikai zsidó köröket” és kijelentette, hogy az amerikai zsidóság gyakran agresszívabban lép fel Lengyelországgal szemben, mint az izraeli zsidó körök. Czarnecki idézte Roman Dmówskit, a két világháború közötti nacionalista és antiszemita politikust: „Lengyel politikus vagyok, a lengyelek felé vannak kötelességeim.” Czarneckit amúgy mérsékelt konzervatív politikusként tartják számon, aki EP képviselőként többször járt Izraelben, és a Kneszetben tett látogatásról “Shalom Israel!” című cikkében számolt be 2007-ben.

A PiS több vezetője régi antiszemita kliséket idéző véleményeket hangoztat: ezek szerint az új törvény elleni zsidó tiltakozás inkább az elmaradt kárpótlásról szól.

„Nem a szabadságról, hanem, mint mindig, a pénzről van szó”

– így Jerzy Czerwinski szenátor. Párttársa Artur Warzoch pedig a rádióban azt nyilatkozta: „a lengyel törvény válasz volt az USA kongresszusi képviselőire erős nyomást gyakorló dúsgazdag lobbicsoport tevékenységére.” Jan Zaryn szenátor a TV Republika-ban kijelentette: „minden eszközt meg kell ragadnunk, mert itt a pénz forog kockán… Titkos üzelmek folynak ellenünk, mi vagyunk az egyetlen ország, ahol nem hoztak kárpótlási törvényt.” (A jelenleg tárgyalt törvényjavaslatokat a zsidó szervezetek élesen kritizálták, mert az a holokauszt túlélők és örököseik túlnyomó részét kizárja a kárpótlásból.)

A Mysl Polska nacionalista hetilap hasábjain Janusz Sanocki, szélsőjobboldali képviselő nyíltan felteszi a kérdést: „Miféle rendet készül az USA bevezetni, és milyen bűnöket akarnak a nyakunkba varrni, amiket úgymond az „idősebb testvér”, a zsidók ellen követtünk el?” Majd így folytatja: „Egyszerű a dolog. A holokausztban – örökösök nélkül – elpusztult zsidók által hátrahagyott

milliárd dolláros vagyonról van szó,

amit most a lengyelekkel akarnak kifizettetni. Ezért puhítanak minket és neveznek nácinak. Ezért a retorika a ’lengyel haláltáborokról’ és a mesék a zsidók elleni bűnökről.”

A lengyelellenes zsidó összeesküvés meghirdetése összekapcsolódik egy korábbi állítólagos összeesküvéssel, amire nacionalista politikusok sűrűn hivatkoznak. Krystyna Pawłowicz, a PiS parlamenti képviselője a Facebookon üzent: „A lengyelek elleni holokauszt folytatódott a II. világháború után. IZRAEL! Ezek a zsidók talán nem követtek el bűnöket a lengyelek ellen?” Majd feltehetően zsidó származású állambiztonsági tisztek névsora következik.

1939-41 között a Kelet-Lengyelországot megszálló szovjet hatóságok mintegy másfél millió lengyelt deportáltak a Gulag-ra. Norman Davies, a London University College professzora szerint „az áldozatok között százezer zsidó is volt, köztük például Moses Schorr varsói főrabbi.” Mégis, a lengyel jobboldali körökben általános a vélemény, hogy a szovjet megtorlást a zsidók támogatták és szervezték. Marek Jakubiak szélsőjobbos parlamenti képviselő a rádióban beszélt arról, hogy a zsidók virággal köszöntötték a bevonuló szovjet csapatokat. „Kérdezném, hol voltak a zsidók, amikor félmillió lengyelt a szemük láttára gyilkoltak meg, és kétmilliót a szibériai halálba küldtek? Kérdezném, akadt-e egyetlen lengyel, akit zsidó mentett meg ebben a helyzetben?” Egy másik interjúban ugyanő azt nyilatkozta, hogy jobb lenne, ha csak lengyelek vezethetnék az auschwitzi haláltábort bemutató látogatásokat, róluk ugyanis kevés szó esik ott. A washingtoni Holocaust Memorial Museum adatai szerint 147.000 lengyel került a táborba, akik közül 74.000 pusztult el.

Pawel Kukiz, aki a 2015-ös lengyel elnökválasztás során jelöltként 21%-ot kapott, a nemzeti tévécsatornán azt nyilatkozta, hogy a vita a lengyelek és a nácik közös zsidóellenes érzelmeiről mostanra

„a lengyelek elleni morális holokauszthoz vezetett.”

Hozzátette: „Anyám említette nekem, hogy zsidókat segített Varsóban. Nem állítanám, hogy a kommunista rendszer „zsidó” volt, annak ellenére, hogy a biztonsági szolgálat, az NKVD vezetői között, és a bírói testületben olyan neveket találunk, mint Szechter, Michnik, Morel, Swiatlo, Rozanski, Goldberg.”

Számos törvényhozó szerint a most elfogadott holokauszt törvény jelenlegi formájában túl engedékeny. Stanislaw Pieta PiS képviselőnek nem tetszik, hogy a törvény elismeri a holokauszt tudományos és művészi interpretációjára vonatkozó szabadságot. Pieta szerint a törvény tehetetlen, ha egy színházban olyan darabot mutatnak be, amely, úgymond, kiforgatja a történelmet. Ezért javasolja: „Talán helyes lenne módosítani a törvényt, hogy ilyen esetek ne fordulhassanak elő.”

Az Algemeiner cikke nyomán: Bassa László