Lauder, Orbán és a Zsidó Világkongresszus – Tájkép szolid csata közben

Mindenki tudta, Ronald S. Lauder és Orbán Viktor viszonya terhelt a per tárgyává is lett sukorói beruházás kapcsán, melyről a miniszterelnök Jediot Ahronot-beli interjújában is szót ejtett, de a Zsidó Világkongresszus kapcsán kialakult új konfliktus aligha ennek tulajdonítható.

Ronald S. Lauder, a Zsidó Világkongresszus elnöke a Budapesten tartott közgyűlés előtt a Süddesutche Zeitungban éles hangú cikkben bírálta a magyarországi antiszemitizmust és Orbán Viktort – aki, mint írta, a demokrácia harcosából egyre inkább a nacionalizmus ideológusa lett -, s a miniszterelnök kapott bírálatot a ZSVK nyilatkozatában is, melyet a rendezvényen tartott beszéde után nem sokkal bocsátott ki a szervezet. A ZSVK vezetése azonban lemaradt egy brosúrával, amikor nem vett tudomást Orbán Viktornak a kongresszus kezdőnapján az izraeli Jediot Ahronotban megjelent interjújáról, melyben a miniszterelnök elítélte a Jobbikot, leszögezte, hogy nem kormányozna együtt velük, sőt, kisebbségi kormányzás esetén a támogatásukat sem fogadná el.

 

Az Orbán-beszéd és a ZSVK válasznyilatkozat

Orbán a ZSVK díszvacsoráján elhangzott beszédében általánosabban fogalmazott, mint az interjúban, s nem említette konkrétan a Jobbikot. A ZSVK erre reagáló nyilatkozata, mely a kongresszuson elhangzott Orbán beszéd után percekkel látott nyilvánosságot, tetteket kért számon a miniszterelnökön, és hiányolta, hogy „nem konfrontálódott a probléma valós létével: a veszéllyel, melyet az antiszemitizmus jelent általánosságban, illetve különösen azzal, amit a Jobbik, szélsőjobboldali párt jelent. Sajnáljuk, hogy Orbán Úr nem reagált semmilyen közelmúltbeli rasszista illetve antiszemita eseményre, ami az országban történt. Ugyancsak nem szolgált megfelelő biztosítékokkal vagy tervvel sem, amely direkt elhatárolódást jelent a kormány és a szélsőjobb között. Mivel a zsidó emberek tanultak a történelemből, számukra a tettek fontosabbak a szónál, függetlenül attól, hogy azok milyen formában hangzanak el.”

Orbán beszédében valóban nem reflektált konkrétan és nevesítve a Jobbik jelentette veszélyre, fent említett interjújában azonban igen. Voltak, akik emiatt kicsit élesnek, voltak, akik nem elég konkrétnak tartották a ZSVK válasznyilatkozatot, ahogy voltak, akik azt nem értették, hogy ha Orbán két nappal korábbi interjújában nevesíteni tudta a szélsőjobboldali pártot, és éles szavakkal fogalmazott velük szemben az izraeli lapban, miért nem tette ezt meg élőszóban a kongresszuson.

Talán, mert a miniszterelnök hazai pályán beszélt. Talán, mert a ZSVK közgyűléssel szemben, és saját politikai táborának „kurucosan” érzékeltetni szerette volna azt is, hogy nem enged a nyomásnak, elvárásoknak. Talán, mert inkább erkölcsi jellegű beszédet tartott. Talán, mert saját gondolatmenete szerint, a súlyos hazai és nemzetközi kritikát kapott új magyar alkotmányt pozitív színben beállítva, s a Nyugatot is bírálva akart szólni (miközben ismét zéró toleranciát hirdetett az antiszemitizmussal szemben). Talán azért, mert úgy véli, aránytalanul, sommásan bírálják a magyar antiszemitizmust, az ország túlzottan rossz hírét keltve, miközben Nyugat-Európában is jelentős probléma a zsidóellenesség – kereshetjük a magyarázatot.

Akadtak, akik a Kongresszus folyosói beszélgetései során úgy vélekedtek, hogy az új magyar alkotmánnyal, a kétharmados törvénykezéssel, a nacionalizmussal és a kulturális konzervativizmussal, a szélsőjobb szavazóinak megnyeréséért tett kormánygesztusokkal kapcsolatos hazai és nyugati aggodalmakat is rávetítik a magyarországi antiszemitizmus problémájára, ez okozza annak némileg túlzott hangsúlyozását, miközben a Jobbik önálló veszélyt jelent, és önálló veszélyt jelent az államszervezet, a kultúra és az oktatás területén is jelentős változásokat végrehajtó, ideológiai homogenizációra törő kétharmados túlhatalom.

Feldmájer Péter Mazsihisz elnök például az Indexnek elismerően fogalmazott a miniszterelnök beszédéről, mondván: “világos határt húzott”.

Érdemes azonban felidézni a Zsidó Világkongresszus elnökének eredeti, kevesek által idézett beszédét is, mely udvarias méltatásba csomagolta Orbán Viktornak címzett figyelmeztetését, és visszafogottabban bírált, mint a Süddeutsche Zeitungban megjelent írása.

Lauder beszéde és kérése

Ronald S. Lauder a magyar zsidók egykori nagyságának felidézésével indította beszédét, elsősorban azokra a hírességekre – Neumann János, Szilárd Leó, Teller Ede, Pulitzer József – fókuszálva, akiknek a neve Amerikában is jól ismert. Az a tény azonban – folytatta –, hogy emigrálniuk kellett, jól mutatja, hogy a 20. században milyen erők jutottak hatalomra Magyarországon. Horthy „ez a megátalkodott antiszemita és kormánya az irracionális gyűlölet útjára vitte Magyarországot”.

Az antiszemitizmus és a pusztulás képeit azért idézte föl a szónok, hogy rátérhessen a jelenkori antiszemitizmus fenyegetésére.  „Ismét az antiszemitizmus gyalázatának vagyunk tanúi” – mondta. A ZSVK elnöke kifejtette: azt látják, hogy egyre többen tagadják a holokausztot, egyre többen vannak abban a régi tévhitben, hogy a zsidók irányítják a világot, és sokan a zsidókat okolják a gazdasági válság miatt is. Hozzátette, hogy ez nem kizárólag Magyarországra jellemző, ilyen tapasztalataik vannak például Görögországban, Ukrajnában és más országokban is.

Lauder felemlítette, hogy a magyar parlament egyes tagjai listázni akarják a köztisztségeket betöltő zsidókat. A ZSVK megdöbbenéssel értesült arról, hogy Magyarországon díjat adományoztak egy antiszemita televíziós műsorvezetőnek. „Örömmel vettük természetesen, hogy a díjat visszavonták, de nagyon aggasztónak találjuk magát a tényt, hogy egyáltalán odaítélték” – fogalmazott.

Név szerint is idézett Bayer Zsolttól, akinek romaellenes megnyilvánulásai, mint mondta, „az európai történelem legsötétebb korszakára” emlékeztetnek.

„Ma a zsidók ismét azon gondolkoznak, elhagyják-e az országot” – állította Lauder, és figyelmeztetett: „Ha a magyar zsidókat fanatikusok megtámadják az utcán, a kormány és a hatóságok egyértelmű segítségére van szükségük.”

A beszédét kiegyensúlyozó szónok ezután felidézte a magyar szabadságharcos hagyományokat, 1956-ot, 1989-et, Orbán Viktor szerepét ez utóbbiban, majd az 1989-et követő zsidó reneszánsz örömét, s benne a saját részvételét, az új zsidó intézmények támogatásával.

Ezután így folytatta: „Kétség se férhet hozzá: én még mindig hiszek ennek az országnak a jövőjében. Mint sokan mások. Orbán miniszterelnök úr, köszönöm, hogy eljött.

Nem titok, hogy Magyarország nemzetközi megítélése károsodott az elmúlt években.

Miniszterelnök úr, különösen aggaszt bennünket egy párt, a Jobbik, amely 17 százalékot nyert a választásokon. A Jobbik antiszemitizmusa, romaellenessége, paranoid kirohanásai a külvilág ellen sárba rántják Magyarország jó hírnevét. (…) A magyar zsidóknak, Miniszterelnök úr, szükségük van arra, hogy Ön határozottan, erős kézzel szálljon szembe ezekkel a sötét erőkkel. Szükségük van az Ön kezdeményezésére. Szükségük van Önre, hogy vezesse ezt a harcot. Szükségük van arra, hogy Ön az egész magyar lakosság tudtára adja: nem tűrik az intoleranciát.

Mint a Zsidó Világkongresszus elnöke, én is pontosan ezt kérem Öntől, nyilvánuljon meg, szóljon erről, ennek a nagyszerű országnak a legjobb hagyományai szerint. Itt az ideje a határozott vezetésnek, a kemény lépéseknek. Őszintén reméljük, hogy Ön ebben sikeres lesz.

A fasizmus, az intolerancia mindig a zsidókat veszi célba elsőként. De sohasem ők az utolsó áldozatok. Minden tisztességes ember szenved, az ország szenved, és végül a gyűlölet és az intolerancia lerombolja a nemzet reményeit, a haladást és a jövőt.

Miniszterelnök úr, a teremben ülők reménykednek. Üdvözöljük Önt körünkben, mint ahogy Ön és honfitársainak többsége is szívesen látott bennünket az országban.

Köszönjük, hogy velünk van országuk csodaszép fővárosában.”

Lauder tehát az ünnepélyes megnyitón elhangzott beszédében kiegyensúlyozottabb volt, mint a ZSVK Orbán beszédet követő nyilatkozata – melyet egyébként két nappal később Lauder helyesbített, jelezve, hogy elkerülte figyelmüket Orbán Viktor interjúja az izraeli napilapban. Záróbeszédében a ZSVK újraválasztott elnöke emlékeztetett: a miniszterelnök kimondta, hogy a Jobbik veszélyt jelent a demokráciára, megsérti az emberi jogokat, vagyis határozottan állást foglalt a párttal szemben.

Európában válság van, és megfigyelhető az a tendencia, hogy az emberek ilyen helyzetben bűnbakot keresnek – idézte Lauder a magyar kormányfő szavait. Üdvözölte, hogy Orbán azt mondta: fel kell lépni a demokrácia védelmében.

 

Köves Slomó és Moshe Kantor nyilatkozata

 A HVG interjút közölt a kongresszus kapcsán Köves Slomóval, akit furcsa körülmények közepette jelöltek ZSVK alelnöknek, s végül nem választották meg. Köves számos helyen (Hír TV, MTV, HVG) bírálta a Zsidó Világkongresszus nyilatkozatát, a ZSVK tájékozatlanságát, utalva arra, hogy a szervezet, tudomása szerint csak a Mazsihisszel áll hivatalos kapcsolatban a magyar zsidó szervezetek közül. Tévényilatkozatában elismerően szólt az Alaptörvény módosításáról, mely megteremti a lehetőségét a gyűlöletbeszéd szankcionálásának. A HVG-cikk, mely Kövest idézte, egy név nélkül nyilatkozó magyar diplomatát is megszólaltat:

„Lauder az újraválasztására készült (az ülésen tisztújítás is zajlott), és „Moshe Kantor, az Európai Zsidó Kongresszus elnöke nyomás alá helyezte: vagy elítéli Magyarországot, vagy nem garantálja a szervezete támogatását”. Ez azonban Lauder számára maximum presztízskérdést jelenthetett volna, lévén egyetlen jelölt volt”.

„Kantor az AP-nek nyilatkozva a Jobbik betiltását szorgalmazta, még ha „ez nem is lenne politikailag korrekt”. A kongresszus egy magyar résztvevője szerint – még ha ő személy szerint egyet is értene ezzel – ezt várni nyilvánvalóan irreális. Az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezetője kérdésünkre azt mondta, ő nem hallott semmilyen konkrét jogi lépést, amit még elvárnának a magyar kormánytól, a nekünk nyilatkozó diplomata szintén azt mondta, konkrétumokkal senki nem tudott szolgálni.” – írja a HVG.

Moshe Kantor szerint, „a demokráciának határt kell szabni (…) különben súlyos következményekkel kell szembenézni.” Nos, ez az a kérdés, amivel – bárhogyan is vélekedjünk a ZSVK budapesti összejöveteléről, Ronald S. Lauderről, vagy Moshe Kantorról – a magyar kormánynak, a magyar zsidóságnak és a magyar demokrácia minden hívének szembe kell néznie.

*

A tiltás egy lehetséges módja a gyűlöletkeltés és az előítéletek elleni harcnak, de ahogy a német külügyminiszter is hangsúlyozta a kongresszuson tartott beszédében: az oktatás egy másik lehetséges eszköz.

Magyarország viszonylatában azért is érdemes hangsúlyozni ezt a lehetőséget, mert most zajlik az új nemzeti alaptanterv kerettanterveinek kialakítása, s a közeljövőben születnek meg az új tankönyvek. Sokszor, sok helyen hangsúlyozták szakemberek: a zsidóellenes társadalmi előítéletekkel szemben a proaktív módszerek jelenthetnének igazi változást.

A helyes és mértékadó politikusi megnyilvánulások mellett a zsidóság történelméről, kultúrájáról és a vészkorszakról szóló ismeretanyag beépítése az iskolai curriculumba, az előítéletmentességre nevelés és az ehhez szükséges tanártréningek vághatják el az gyűlölet társadalmi utánpótlásának gyökereit.