Lapid: Hiszünk abban, hogy Izraelnek liberális demokráciának kell lennie

Jáir Lapid szombat este tartotta első televízióban közvetített beszédét miniszterelnökként:

,,Azzal szeretném kezdeni, hogy köszönetet mondok Izrael Állam 13. miniszterelnökének, Naftali Bennettnek. Tisztességedért, barátságodért és azért, hogy az elmúlt évben olyan gazdasági és biztonsági eredmények felé vezetted a kormányt, amelyekre évek óta nem volt példa. Külön köszönet azért, hogy lehetővé tetted Izrael polgárai számára, hogy ezen a héten rendezett átmenetet lássanak a megállapodásokat betartó és egymásban hiszők között” – szemlézte a beszédet az ujkelet.live.

“Izrael állam nagyobb mindannyiunknál. Bármelyikünknél fontosabb. Itt volt előttünk, és még sokáig itt lesz utánunk. Nem csak hozzánk tartozik. Azokhoz tartozik, akik a diaszpórában évezredek óta álmodoztak róla, és azokhoz, akik még nem születtek meg, a jövő nemzedékei.

Számukra és nekünk a közjót kell választanunk; ami összeköt bennünket. Mindig lesznek nézeteltérések, a kérdés az, hogyan kezeljük őket, és hogyan biztosítsuk, hogy ne azok kezeljenek minket.

A nézetkülönbség nem feltétlenül rossz dolog mindaddig, amíg nem ássa alá a kormány stabilitását és nem károsítja belső ellenálló képességünket. Mindaddig, amíg emlékezünk arra, hogy mindannyiunknak ugyanaz a célja: egy zsidó, demokratikus, liberális, erős, fejlett és virágzó Izrael.

A mély izraeli igazság az, hogy a legtöbb igazán fontos témában – ugyanazt valljuk.

Hiszünk abban, hogy Izrael a zsidó nép nemzetállama. Létrehozása nem 1948-ban kezdődött, hanem azon a napon, amikor Jósua átkelt a Jordánon, és örökre összekapcsolta Izrael népét Izrael földjével, a zsidó nemzet és izraeli hazája között.

Hiszünk abban, hogy Izraelnek liberális demokráciának kell lennie, amelyben minden polgárnak joga van kormányt váltani és meghatározni élete menetét. Senkitől sem lehet megtagadni alapvető jogait: a tisztelet, a szabadság, a foglalkoztatás szabadsága és a személyes biztonsághoz való jogot.

Hiszünk abban, hogy katonai erőnket mindig meg kell őriznünk. Enélkül nincs biztonság. Egy holokauszt-túlélő fia vagyok. 13 éves zsidó fiúként meg akarták ölni, és nem volt senki, aki megvédje. Megvédjük magunkat, mi magunk. Gondoskodni fogunk arról, hogy mindig meg legyen nekünk az Izrael Védelmi Erők, egy tagadhatatlan erejű hadsereg, amelytől ellenségeink félnek.

1944 telén egy este a budapesti gettóban a nagymamám apámhoz kiáltott, és azt mondta neki: ‘Gyermekem, te nem tudod, de ma van a bár micvád. Nem tudok tortát sütni, apád pedig nem jön vissza.’ A nagyapám a mauthauseni koncentrációs táborban halt meg.

‘De van egy dolog, amit megtehetek.’ És elővett egy kis üveg parfümöt, a Chanel 5-öt, ami az elegáns hölgyek parfümje volt a háború előtt. Soha nem fogjuk megtudni, hogyan tartotta meg mindvégig. Összetörte a padlón, és azt mondta: ‘Legalább nem lesz büdös a fiam bár micváján.’

Hiszünk abban, hogy Izrael egy zsidó állam. A karaktere zsidó. Identitása zsidó. Kapcsolatai nem zsidó állampolgáraival is zsidók. Mózes harmadik könyve azt mondja: ‘Mint a bennszülött közületek, legyen nektek a jövevény, aki tartózkodik nálatok és szeresd őt, mint saját magadat.’

Hiszünk abban, hogy mindaddig, amíg Izrael biztonsági szükségleteit kielégítik, Izrael békére törekvő ország. Izrael kinyújtja kezét a Közel-Kelet összes népe felé, beleértve a palesztinokat is, és azt mondja: eljött az ideje, hogy felismerjétek, mi soha nem megyünk el innen, tanuljunk meg együtt élni.

Hiszünk abban, hogy az Ábrahám-egyezmények nagy áldást jelentenek, egy nagy áldás az Egyesült Arab Emírségekkel, Bahreinnel, Egyiptommal és Marokkóval folytatott Negev-csúcstalálkozón létrejött biztonsági és gazdasági momentumra nézve, és nagy áldást fognak jelenteni a még soron következő megállapodások.

Izrael népe nem lesz egyedül. A mi feladatunk, hogy továbbra is erősítsük pozíciónkat a világban, kapcsolatainkat legnagyobb barátunkkal és szövetségesünkkel, az Egyesült Államokkal, és hogy a nemzetközi közösséget mozgósítsuk az antiszemitizmus és Izrael delegitimizálása elleni küzdelemben.

Úgy gondoljuk, hogy a kormány dolga, hogy betartsa a törvényt, és a törvény dolga, hogy betartsa a kormány normáit. A törvény az, ami megvéd minket a korrupciótól és az erőszaktól. A bíróság, ami megvédi a gyengét az erőstől. A törvény a közös életünk alapja.

Hiszünk abban, hogy az izraeli gazdaságnak a szabadpiaci elvekre, az izraeli technológia kreativitására és dinamizmusára kell épülnie, és hogy a mi dolgunk az, hogy megvédjük azokat, akiknek nincs semmijük. Tisztességes lehetőséget biztosítani minden gyermeknek, mindenhol.

Úgy gondoljuk, hogy az iráni fenyegetés a legsúlyosabb fenyegetés, amellyel Izrael szembenéz. Mindent megteszünk annak megakadályozására, hogy Irán nukleáris képességre tegyen szert, vagy megvesse lábát a határainkon.

Most, itt előttetek állva azt mondom mindenkinek, aki a pusztulásunkra törekszik, Gázától Teheránig, Libanon partjaitól Szíriáig: ne tegyetek próbára minket. Izrael tudja, hogyan használja erejét minden fenyegetés ellen, minden ellenség ellen.

Hiszünk katonáink és rendőreink levegőben, tengeren és szárazföldön, jólétében és imádkozunk értük. Ahogy az Izraeli Védelmi Erők katonáinak jólétéért írt imában szerepel: ‘Adja az Örökkévaló, hogy ellenségeink, akik ellenünk kelnek, futamodjanak meg előlük.’ Nem maradunk csendben és nem nyugszunk, amíg fiaink vissza nem térnek: Hadar Goldin és Oron Saul – emlékük legyen áldott -, Avera Mengisztu és Hisam al-Szajed.

Van még valami, amiben hiszünk: hogy szabad más véleményen lennünk. A véleménynyilvánítás szabadsága alapvető elv. A sajtószabadság olyan összetevő, amely nélkül a demokrácia nem maradhat fenn. Kötelességünk, hogy erőfeszítéseket tegyünk a tények feltárása és az igazság megértése érdekében.

A nagy izraeli kérdés valójában az, hogy egy olyan időszakban, amikor minden fontos témában széles körű nemzeti egyetértés van, miért olyan magas a gyűlölet és a szorongás az izraeli társadalomban? Miért fenyegetőbb a polarizáció, mint valaha?

A válasz: a politika. Izraelben a szélsőségesség nem az utcáról érkezik a politikába. Pont ellenkezőleg. Lávaként folyik a politikából az utcára. A politikai szféra egyre szélsőségesebbé, erőszakosabbá és gonoszabbá vált, és magával rántja az izraeli társadalmat. Ezt le kell állítani. Ez a mi kihívásunk.

Izrael Állam – az izraeliek – jobbak ennél. Itt olyan szellemi tőke, képzelőerő és erő van, ami sehol máshol nem található. Az izraeli gazdaság az egész világ zarándokhelye. Pontosan a globális válság idején nőttek a lehetőségeink. Tudjuk, hogyan kell változni, fejlődni – csupán együtt kell tennünk.

Két kép lóg az irodámban a Kneszetben, egymás mellett: David Ben-Gurion és Menachem Begin. Két politikai rivális, de egyben a két legfontosabb miniszterelnökünk is. Gyakran vitatkoztak, de mindig emlékeztek arra is, hogy ugyanaz a céljuk: Izrael állam erejének és erkölcsi jellegének építése.

Ez a cél nagyobb mindennél, ami elválaszt bennünket. A mi tesztünk nem az, hogy megnyerjük-e a vitát, hanem az, hogy megtanuljuk-e megtalálni a módját, hogy együtt dolgozzunk azokkal, akik nem értenek egyet velünk.

Sokan, akik nem szavaztak erre a kormányra, hallgatják ezt a beszédet, sokan nem támogatják és nem is fogják támogatni. Köszönöm, hogy hajlandóak vagytok meghallgatni. Azt kérem, hogy dolgozzunk együtt veletek hazánk javáért. Elkötelezett vagyok, hogy titeket is szolgáljalak. Megfogadom elődöm szavait, és szeretném megismételni őket: testvérek vagyunk.

Az előttünk álló kihívások óriásiak. Az Irán elleni küzdelem, a terror otthon, az izraeli oktatási válság, a megélhetési költségek, a személyes biztonság erősítése. Amikor ilyen nagyok a kihívások, nem hagyhatjuk, hogy a nézeteltérések minden erőnket felemésszék. A közjó megteremtéséhez szükségünk van egymásra.

A gyerekeink figyelnek minket. Mit akarunk, hogy lássanak? Azt akarjuk, hogy gyermekeink lássák, mindent megtettünk egy zsidó és demokratikus, erős és fejlett, jóindulatú és jó Izrael felépítéséért.

Csak együtt győzhetünk.

Köszönöm.”