Kunos Péter is indul a Mazsihisz-választáson

Írta: Szombat - Rovat: Politika

Dr. Kunos Péter is jelölt volt a Budapesti Zsidó Hitközség, illetve jelölt lesz a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége ügyvezető igazgatói posztjára. Az alábbi bemutatkozást és programnyilatkozatot juttatta el a hitközségi adminisztráció révén a képviselő-testületi tagokhoz.                                                                                        

Kunos-Peter

Tisztelt Küldöttek!

1947-ben születtem Budapesten, azóta itt élek. Az akkoriban Marx Károlyról elnevezett Közgazdasági Egyetem elvégzése után a Pénzügyminisztériumban kezdtem el dolgozni, kezdetben gyakornokként, majd előadóként, főelőadóként, csoportvezetőként. Az itt eltöltött 10 év alatt – posztgraduális képzés keretében – pénz- és hitelügyi szakközgazdász végzettséget, egyetemi doktori címet és többféle szakértői oklevelet szereztem. Szaklapokban publikáltam, főiskolai hallgatókat és okleveles könyvvizsgáló jelölteket vizsgáztattam. Minisztériumi tevékenységem utolsó évében Faluvégi Lajos pénzügyminiszter személyi titkára – mint ma nevezik, kabinetfőnöke – voltam. Következő munkahelyem, 1979 nyarától az Országos Tervhivatal volt, ahol a miniszterelnök-helyettesé, egyben tervhivatali elnökké és az Állami Tervbizottság elnökévé kinevezett Faluvégi Lajos legközelebbi munkatársaként dolgoztam tovább. A nyugdíjazásáig vele és mellette eltöltött nyolc és fél év volt a legmagasabb szintű iskola számomra: átfogó makroszintű gazdasági és pénzügyi ismereteket, előre látó gondolkodást tanulhattam tőle.

1985-ben kineveztek az Állami Tervbizottság titkárságának vezetőjévé. Feladatom  e kormánybizottság üléseinek, jegyzőkönyveinek és kormányzati előterjesztéseknek az előkészítése volt. 1987-ben egy évig Maróthy László töltötte be elődje tisztét, aki mellett változatlan feladatkört láttam el.

1988. január elsején a Minisztertanács Hivatalának keretei között létrejött, hasonló feladatkört ellátó új kormánybizottságnak, a Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes vezette Tervgazdasági Bizottságnak lettem, miniszterhelyettesi besorolású titkára. 1989 januárjában kineveztek a hivatal elnökhelyettesének.  Ebben a másfél éves időszakban egy kiváló szakértői csapat vezetőjeként vettem részt a rendszerváltás gazdasági és pénzügyi feltételeinek előkészítési munkálataiban. E csapat tagja volt Surányi György, Antal László, Szalkai István, Tömpe István, de a többiek is fontos állami tisztségeket töltöttek be a későbbiekben.

1989 nyarától – Békesi László minisztersége idején – pénzügyminisztériumi államtitkárrá neveztek ki. Fő feladatom a minisztériumi és az irányítása alá tartozó pénzügyi szervezetek apparátusának irányítása, az APEH-től a VPOP-ig, mindenekelőtt az állami költségvetés összeállításának és végrehajtásának szervezése.

A pontosan két évtizedes államigazgatási pályafutásom 

– a rendszerváltással kényszerűvé vált – befejeztével, 1990 nyarán megválasztottak az Agrobank Rt. elnök-vezérigazgatójának (amelynek munkájában korábban, mint az igazgatóság társadalmi elnöke vettem részt), majd a tulajdonos változásokat követően több ízben is megerősítettek vezérigazgatói tisztemben. Banki működésem során sikerült egy komoly kockázatokat hordozó, főként kisvállalkozókat finanszírozó bankból hazai viszonylatban erős, jól szervezett és szabályozott középbankot felépíteni, és az állami vagyon privatizációja során nyújtott speciális hitelekkel és konstrukciókkal kiváló ügyfélkört a bankhoz kötni.

Ötéves tevékenységem utolsó szakaszában a banknak az említett privatizációhoz kapcsolódó, akkortájt Magyarországon még nem alkalmazott hitelbiztosítéki rendszere bizonyos – nem szakmabeli – hivatali berkekben félreértéssel, hozzá- és meg nem értéssel találkozott. Ennek tudható be, hogy ellenem és a bank elnöke, Kovács Mihály ellen büntetőeljárás indult.

Minthogy ebben a két évtizeddel ezelőtti ügyben – érthető okból – több a szóbeszéd, mint az ismeret, szükségesnek tartom, hogy amennyire lehet, röviden és közérthetően elmondjam, miről is volt szó.

A rendkívül nagy rendőri erőket mozgósító és izzadtságszagúan bűncselekményt kereső, ezért igen hosszadalmas eljárás első fokon bírósági felmentéssel és a banki kockázatokat csökkentő biztosítéki rendszer teljes elismerésével, mondhatni bírói dicsérettel zárult. Igazolódott minden büntetőjogász nemzetközileg is elismert nagy tanítómesterének, Békés professzornak a véleménye, aki a gyanúsítások alapos megismerése után azt mondta: „Ebből az ügyből Ön patyolat tisztán fog kikerülni.” Más kérdés, hogy mindeközben a bankot gyakorlatilag ellehetetlenítették.

Másodfokon azonban – a bankszakma, neves ügyvédek és széles látókörű értelmiségiek legnagyobb megdöbbenésére –

elmarasztaló ítélet született,

amely ellen a magyar jogrendszer akkori hiányossága folytán nem volt fellebbezési lehetőségem. Mint ismeretes, Göncz Árpád köztársasági elnök kegyelmi döntése ellenére, amely az igazságszolgáltatás politikai – és presztízs megóvó- indíttatását kívánta ellensúlyozni, a bíróság által kiszabott 2 év börtönbüntetésből 1998 és 2000 között 16 hónapot kellett letöltenem egy büntetés-végrehajtási intézetben.

És bár természetesen az elszenvedett szakmai, érzelmi és egzisztenciális sérelmeket, veszteségeket már nem lehetett semmissé tenni, az élet azóta többféle módon is kárpótolt. Mindenekelőtt azzal, hogy hivatalos állásfoglalásában a Magyar Bankszövetség, illetőleg a bankszakma szinte valamennyi kiválósága kiállt mellettem. Elégtételt jelentett számomra az is, hogy néhány év múltán az Agrobankéhoz hasonló hitelbiztosítéki rendszerek alkalmazása, mind a pénzintézetek, mind a később létrejövő befektetési alapok és kockázati tőketársaságok körében egyre inkább általános gyakorlattá vált. Ma már egyetemen is tanítják a bank akkoriban alkalmazott módszerét.

Az évek során az elmarasztaló ítélet egy kulcsmondata, amely az általam felépített banki hitelbiztosítéki rendszer társadalmi veszélyességéről szólt, jogi és pénzügyi körökben köznevetség tárgya lett. (Akkoriban is az volt, csak nem vált széles körben ismertté.) Állítólag „veszélyeztettem a részrehajlásmentes hitelezésbe vetett lakossági közbizalmat”.

Elemi szinten is illett volna tudni, hogy

az a bizonyos egzisztencia hitel csak részrehajló lehetett.

A sok-sok állami tulajdonhoz jutni akaró pályázó közül az ezt finanszírozó bankok szakembereinek azt kellett megítélniük, hogy ki/melyik az a pályázó, aki/amelyik a bank betéteseinek pénzét a legkevésbé kockáztatja, egy 15 éves időszakra folyósított hitellel (és csekélyke saját erővel) megszerezhető adott állami vagyon esetében. Vagyis szakmai és emberi szempontok alapján éppenséggel kifejezetten részrehajló, tulajdonképpen megelőlegezett bizalmon alapuló döntéseket kellett hozni. Ennek során olyan kockázatokat kellett mérlegelni, hogy egy ilyen hosszú időszak alatt a bank ügyfeleinek fizetőképessége és fizetési szándéka megmarad-e, miközben a piac, a technológia stb. szinte napról napra változik.

Ezeket a hatalmas kockázatokat csak úgy lehetett kezelni, ha a bank érdekeit képviselő tanácsadó cég folyamatosan kontroll alatt tartja a meghitelezett gazdasági társaság tevékenységét, és veszély esetén átveszi annak irányítását. Ezt az innovációt minősítették vesztegetésnek, miközben – s ez példátlan – nem volt vesztegető, és egy fillér személyes hasznom sem. Azok a bizonyos „szervek” egyetlen ügyfelet sem találtak, aki ennek az ellenkezőjét állította volna, és a bíróság sem állapított meg ilyet.

Minden a banktevékenység legelemibb követelményét szolgálta: betéteinek és általában az ügyfelek pénzének biztonságát.

Az ítélet indoklásában a sok-sok szakmailag bornírt tétel egyike szerint az ügyfelek  “kiszolgáltatott helyzetben”-ben voltak. Erről annyit, hogy ők 10 másik pénzintézethez is fordulhattak volna, de azért nem tették ezt, mert megérte nekik vállalni a bank által támasztott feltételeket. Így volt esélyük egy nagyobb összegű hitelígérvényt kapni és ezzel a legjobb vételi ajánlatot tenni valamely állami vagyon pályáztatása során. Voltak ügyfelek, akik visszatértek a bankba egy újabb „kiszolgáltatott helyzetet” vállalni.

Több mint tíz éve mentesültem a büntetett előélet hátrányos következményei alól, erkölcsi bizonyítvánnyal rendelkezem, és változatlanul élvezem a bankszakma és a befektetők bizalmát. Ez idő szerint – nyugdíjasként – három gazdasági társaságnak vagyok az ügyvezetője, egy tőzsdei cégnek vagyok igazgatósági és auditbizottsági tagja, több alapítványnak a kuratóriumi tagja. Közismerten a válságmenedzselés, a gazdasági-pénzügyi reorganizáció és a szervezett fejlesztés, – működtetés területén jártas szakemberként tartanak számon.

1989 és 1998 között, majd 2005-től 2010-es lemondásomig, összesen 16 évig voltam a Magyar Sakkszövetség elnöke. E pozícióban értékes tapasztalatokat szereztem az igen érzékeny élsakkozókat és kisegyesületeket is magába foglaló társadalmi szervezet irányításának és konfliktuskezelésének mikéntjéről.

Szüleim, nagyszüleim és minden általam ismert ősöm zsidók voltak. (Az Alapszabályban megfogalmazott minden más előírásnak is megfelelek.) Édesanyám a holokausztot –, édesapám a munkaszolgálatot túlélő volt. 1946. májusában a Dohány utcai Zsinagógában kötöttek házasságot. 15 éve vagyok a Dohány utcai Hitközség tagja, több ciklus óta elöljárója. Három éve választottak meg a BZSH Számvizsgáló Bizottságának elnökévé és a MAZSIHISZ hasonló bizottságának tagjává. A bizottsági tevékenységem során konkrét ismeretekre tettem szert mindkét szervezet működéséről, s ennek alapján

számos hiányosságra mutattunk rá

és jó néhány javaslatot tettünk az ügyvezetésnek és az elöljáróságnak, elsősorban a szabályozottság megteremtésével és a hatékonyabb gazdálkodással kapcsolatosan. Ezek nagy része visszaköszön az átvilágítást végzők tanulmányában.

Tudatában vagyok annak, hogy némely velem vagy/és a zsidósággal nem szimpatizáló sajtóorgánum esetleges megválasztásomra miként fog reagálni. Ajánlóim szerint ez a kampány néhány nap alatt lefut, és nem fogja túlságosan veszélyeztetni szervezetünk presztízsét. Meglátásom szerint az ügyvezetőnek egyébként sem kell közszereplést  vállalnia, hanem a házunk táját kell rendbe tennie. Mint az auditorok is írták, rengeteg tennivaló akad egy majdnem ötmilliárdos bevételű intézményrendszer működésének javítása érdekében.

A magyar sakktársadalom 10 évvel ezelőtt kiállt értem, amikor újraválasztott a szövetség elnökének. Csak remélni tudom, hogy vezetői alkalmasságomat a T. Küldöttek nem a 20 évvel ezelőtti történések alapján ítélik meg.

Ha a T. Közgyűlés engem választ meg, azt tudom ígérni, hogy mindent megteszek a szervezett és szabályozott gazdálkodás megteremtése érdekében, nem elfeledkezve ugyanakkor arról, hogy olyan vallási és szociális intézményrendszer működtetése a feladat, amely a zsidóság tradícióinak megőrzését és a zsidósággal való érzelmi azonosulás szempontjait soha sem hagyhatja figyelmen kívül.

Tisztelettel:

Budapest, 2014. június 30.

Dr. Kunos Péter

* * *

Tisztelt Küldöttek!

Csatoltan küldöm a BZSH Közgyűlésére készített bemutatkozó írásomat. Mint ismeretes az ottani választás során minimális arányban alulmaradtam.

Azóta többen is megkerestek, hogy a MAZSIHISZ Közgyűlésén is pályázzam meg az ügyvezetői tisztséget. Támogatóim álláspontja szerint ma már semmi sem indokolja, hogy ugyanaz a személy lássa el a MAZSIHISZ és a BZSH ügyvezetését. Külön hangsúlyozzák, hogy a két szervezet előtt álló feladatok több hozzáértő, a zsidóság iránt elkötelezett és nagy munkabírású vezető által irányított team munkáját és együttműködését kívánják meg.

Mint a BZSH Számvizsgáló Bizottságának elnöke és a MAZSIHISZ Számvevőségi és Számvizsgáló Bizottságának tagja, az elmúlt 3 évben olyan rálátást szereztem a két szervezet működéséről, amelyek alkalmassá tennének arra, hogy a legrövidebb időn belül hasznos tagja lehessek a MAZSIHISZ vezetésének. Úgy gondolom, hogy konstruktív módon tudnék együttműködni a két szervezet- és valamennyi hitközség mindenkori vezetésével.

Egy gondolat erejéig még szeretnék a BZSH legutóbbi közgyűlésére visszatérni. Mint ott is elmondtam, mélységesen elítélem, hogy valaki(k) közülünk egy ismert on-line fórumon – aznapra időzítve – egy kifejezetten bántó írást jelentetett meg. Aki netán nem tudna róla, elég, ha csak az írás címét idézem: “Börtönviselt bankár lehet Zoltai Gusztáv utódja”. A bemutatkozó levélben a lényeget leírtam. Úgy látszik, vannak, akik nem akarják megérteni, hogy egy akkoriban már nagyon hiányzó zsidó bankár-ügy elszenvedője voltam.

Végül, megválasztásom esetén, a következő időszakra elgondolt tennivalóimról: Amit azonnal megkezdenék, az, hogy a MAZSIHISZ-től (a BZSH-tól, és sehonnan sem) juthat senki pénzhez, aki nem dolgozott meg érte és nem igazán rászoruló, továbbá, ésszerű keretek között mindent megtennék a saját bevételek növelése érdekében. Amit pedig vezetőségi és közgyűlési döntésre előkészítenék, azok a javaslatok, amelyeket az auditorok által készített tanulmányból lehet meríteni.

Tisztelettel:                                                      

Budapest, 2014. július 8.

Dr. Kunos Péter

[popup][/popup]