Köves: Schmidt küldetése befejeződik az átadással, az EMIH saját szakértői gárdája fejleszti a múzeumot

Írta: Szombat - Rovat: Politika

A Jerusalem Post terjedelmes cikkben számol be a múzeummal kapcsolatos fejleményekről, jelezve, hogy erősen megosztja a magyarországi zsidó közösséget. Köves Slomó az EMIH vezető rabbija szerint, bár a tervezett állandó kiállításon nem változtathatnak, de Schmidt Mária küldetése befejeződik, mihelyt az állandó kiállítás elkészül, és a múzeum további fejlesztését, valamint az oktatási központ kialakítását az EMIH saját szakértői gárdával végzi majd. A kormányhatározat szerint azonban a a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány végig részt vesz az állandó kiállítás gondozásában.

MTI Fotó: Mohai Balázs

Mint ismeretes, kormányhatározat rendelkezett arról, hogy a Sorsok Háza tulajdonjogát az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközségre ruházza. A Mazsihisz – tiltakozásul az ellen, hogy a kiállítás koncepcióját részletesen nem ismertették velük – már korábban elhagyta a múzeum nemzetközi kuratóriumát.

A kormányhatározat leszögezi, hogy „a Sorsok Háza alapelveiről és azok érvényre juttatásáról a magyar kormány dönt, annak állandó és időszaki kiállításait – történeti, kulturális és múzeumfejlesztési szempontból – az EMIH-hel és a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvánnyal együttműködve alakítja ki.”

Schmidt Mária a közalapítvány vezetője, ő volt a felelős a Sorsok Háza állandó kiállításának kialakításáért, amíg az állami kézben volt, és az átadásig betölti ezt a posztot. Az általa korábban létrehozott Terror Háza múzeum történeti narratívája sokak szerint egyenlőségjelet tesz a náci és kommunista rendszerek által elkövetett bűnök közé.

A gyakorlat számos kelet-európai országban elterjedt, és azt a célt szolgálja, hogy a kormányzatokat és a lakosságot felmentse a holokauszt felelőssége alól – írja a Jerusalem Post.

Köves Slomó EMIH vezető rabbi szerint a Sorsok Háza teljes történeti áttekintést ad a magyar közreműködésről a magyarországi zsidóság ellen elkövetett bűnökről, a 40 ezer fős férfiáldozatot követelő munkaszolgálattól kezdve a gettókba záráson keresztül a náci haláltáborokba történő deportálásig, amihez a magyar csendőrség nyújtott segédkezet.

Köves rámutat arra, hogy Schmidt küldetése befejeződik, mihelyt az állandó kiállítás elkészül, és a múzeum további fejlesztését, valamint az oktatási központ kialakítását az EMIH saját szakértői gárdával végzi majd. A kormányhatározat szerint a közalapítvány végig részt vesz az állandó kiállítás gondozásában.

„Nem vagyok meglepve azon, hogy a Sorsok Háza múzeum vitákat vált ki. Még a Jad Vasem történeti narratíváit is érték bírálatok, ami azonban nem sérti legitimitását” – mondta a lapnak nyilatkozva Köves, aki bírálta a múzeum ellenfeleit, mivel „a zsidó közösségnek felelőssége van egy ilyen projektben” és abban „tevőlegesen” kell részt vennie.

Köves elismerte, hogy az EMIH-nek nincs kizárólagos ellenőrzési joga az állandó kiállítás felett, minthogy abba a kormányszerveknek és a közalapítványnak is van beleszólása, de megjegyezte, hogy az összes fél kezdeményezheti az általa kifogásolt tartalom eltávolítását. A Schmidt részvételével kapcsolatos aggodalmaknak nincs helyük – érvel –, mert az EMIH-nek történt átadást követően, utóbbi két intézmény tevékenysége elsősorban „a létesítmény alapelveinek meghatározására irányul, a finomabb részletekre nem terjed ki.” A kiállítási narratíva az 1938-ban elfogadott első zsidótörvénnyel kezdődik, és 50–60 holokauszt túlélő szemével mutatja be a folyamatot, akiket a kiállítás céljából szólaltattak meg – idézte fel. (A kiállítás 1938-as kezdő dátuma korábban éppúgy szakértői kritikát vont magára, mint a tervezett 1948-as befejezése. A kritika megfogalmazói attól tartottak, hogy a kiállítás a Horthy-korszakot és annak antiszemitizmusát nem mutatja be kellő mélységben, és – a Terror Házához hasonlóan – kontinuitást kíván teremteni nácizmus és kommunizmus között. A szerk.)

„Mint holokauszt túlélők unokája, és olyasvalaki, aki életét a zsidó nép szolgálatába állította, a projektben történő részvételemnek egyetlen célja az, hogy az hitelesen ábrázolja a holokausztot és állítson emléket elődeinknek.” – hangsúlyozta Köves.

„Az a tény, hogy Magyarország a zsidók tömeges kiszállítását a koncentrációs táborokba csupán az ország német megszállását követően végezte, nem fedheti el a felelősséget és bűnrészességet, mivel az állam nem védte meg polgárait. Kollektív bűnösségről nem beszélhetünk, annál inkább az állam felelősségéről” – jelentette ki Gulyás Gergely miniszter.

Heisler Andrást, a Mazsihisz elnökét is idézi a JP cikke, aki megismétli a korábban hangoztatott álláspontját, hogy nem bocsátottak rendelkezésükre részletes kiállítási koncepciót, illetve amit megismerhettek belőle, az nem felel meg az általuk támasztott elvárásoknak.

Schmidt Mária álláspontja Horthy és a magyar hatóságok felelősségéről – Heisler szerint – nem teszi lehetővé az őszinte együttműködést.

Efraim Zuroff, a Simon Wiesenthal Központ szakértője szintén aggodalmait fejezte ki a kiállítás-koncepcióval kapcsolatban. Véleménye szerint a zsidó származású kommunisták felemlegetése lehetőséget teremtene a nácizmus bűneinek, illetve a holokausztban való magyar állami felelősségnek a relativizálására.

*

Mindeközben az Európai Zsidó Kongresszus is aggodalmait hangoztatta a tervezett múzeummal kapcsolatban, és szolidaritását fejezte ki a Mazsihisszel.

*

Kapcsolódó cikkeink a Sorsok Háza körüli vitáról:

Jövőre megnyíli a Sorsok Háza, az EMIH a kormány zsidó partnere

A rabbi, aki három nyelven beszél

A Mazsihisz nem árulja el a magyar zsidó közösséget

támogatás