„Köszönet a hazugság népének?”

Egy valamelyest is gondolkodó ember nem kerülheti meg a kihívást, amit Kövér László két minapi megnyilvánulása jelent.

Az országgyűlés elnöke, az ország harmadik közjogi méltósága gyűlölködő, ellenségkereső, egyértelmű antiszemita utalásokkal átszőtt beszédet tartott egy antiszemita író, Wass Albert bonyhádi szobránál. Utána néhány nappal „Köszönettel a nemzet nevében” felirattal koszorút küldött a Kozma utcai zsidó temetőbe, Keleti Ágnes ravatalára.

Hogyan férhet össze ez a két gesztus?

*

Bonyhádi beszédében Kövér László védelmébe vette Wass Albert „Patkányok honfoglalása” című – két nappal a kolozsvári zsidók deportálása után egy antiszemita lapban napvilágot látott – írását, annak nyilvánvalóan antiszemita üzenetét eltagadta, miközben azt bírta mondani, hogy „a hazugság népe ült tort a magyar sors fölött a XX. században”. Beszédében „a hazugság idegen erőit és idegenszívű hazai segéderőit”, „a magyarság ellenségeit és árulóit” és a „nemzetpusztító, lélekgyilkoló nemzetköziség mesterséges tanainak szennyes özönvízét” emlegette. (Utóbbi idézet a bálványozott írótól.)

Akinek még mindig nem lenne világos, hogy kiről van szó, azoknak a szónok idézte az evangéliumot: „…a XX. században… azok diadalmaskodtak, akikről János apostol szavai szerint Jézus azt mondta, hogy nem állnak meg az igazságban, mert nincs bennük igazság, akik istentelenek, mert a hazugság az atyjuk.”

A pontos idézet így szól:

„Ti atyátoktól, az ördögtől származtok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja”.
(János evangéliuma 8. fejezet, 42-44)

Jézus itt a farizeusokkal vitatkozik, akiket az exegézis története során mindig is széles körben a zsidókkal azonosítottak. Ezt a néhány mondatot az Evangéliumokból mindig is előszeretettel idézték azok, akik a zsidóellenes indulatokat kívánták felkorbácsolni.

Talán nem véletlen Kövér László hivatkozása, ugyanis ez az idézet szerepel Ferenc pápa 2024. október 7-én, a Hamasz-mészárlás első évfordulóján a közel-keleti katolikusoknak küldött levelében is – ami a zsidó közösségek széleskörű megütközését váltotta ki világszerte.

Többek között erre a kitételre is hivatkozott a Pittsburgh-i zsinagógában gépfegyverrel lövöldöző merénylő 2018-ban.

Így tehát Kövér László, az évszázados régi szokás szerint nem nevezi néven a zsidókat, mint az ország ellenségeit, de azért gondoskodik róla, hogy az üzenet ne legyen félreérthető. Akinek van füle, hallja.

Kövér László beszédében ezek után hosszasan értekezik a nemzet ellenségeiről, a beszéd szövege – románozással, trianonozással, burkolt zsidózással – komplett horthysta alapvetés, legfeljebb a „román fasiszták” emlegetése lóg ki a sorból. De hogy magyar fasiszták is voltak a világon, azt a szónoktól nem tudhatjuk meg.

Ez azonban nem a vége a szövegnek, tekintettel a közelgő választásokra, aktuálpolitikai üzenete is van.

„A bukott posztkommunisták helyébe – idegen megbízói utasítás szerint – egy harsány hazudozó, a régihez hasonlóan tehetségtelen, de személyes ambícióit kordában tartani nem tudó új Károlyi Mihály lépett, akinek mindössze annyi a feladata, hogy miután elárulta korábbi politikai közösségét, csapja be a teljes magyar nemzetet is, annak érdekében, hogy előkészítse a terepet a magyargyűlölet új kunbéláinak a színrelépéséhez.”

Hogy is mondta Csurka István hírhedett, 1989. januári „nemzetébresztő” beszédében?

„Ébresztő, magyarság! Megint félrevezetnek! Elmúlt az őszirózsás forradalom, ez már a Kun Bélák időszaka, még akkor is, ha Lenint szidják az új Lenin-fiúk.”

Vagyis: az uralkodó hatalom kihívója – akinek a szónok megvetően még a nevét sem írja le – a fent említett nemzetvesztő erők bábja, vagy jobb esetben is hasznos idiótája, úgymond. (Zsidóbérencnek nevezték az ilyet a szónok által idealizált Horthy-korszakban.) Akivel szemben a magyaroknak Wass Albert örökségét kell továbbvinniük.

Kövér László hosszú évek óta a szélsőjobboldali tömegek megnyerésére szakosodott megmondó ember. Minden alkalommal tud valami újat és számunkra ijesztőt mondani, a zsidókra tett félreérthetetlen utalásokkal viszont alighanem most első ízben lepte meg hallgatóit.

*

Hogyan értsük ilyen körülmények között Kövér László másik gesztusát, mikor is néhány nappal később koszorút küldött a Kozma utcai zsidó temetőbe, Keleti Ágnes ravatalára „Köszönettel a nemzet nevében” felirattal? És hogyan értsük a kormány visszatérő üzenetet az antiszemitizmussal kapcsolatos „zéró toleranciáról”?

Mi az üzenete ezeknek a teljesen ellentmondásos gesztusoknak?

Az üzenet a következő:
Hogy ki a zsidó, azt mi mondjuk meg; hogy a politikában mikor lehet őket emlegetni, azt mi mondjuk meg; hogy mikor, hol és miért kell vagy szabad őket szidni/gyalázni és mikor feldicsérni, azt mi mondjuk meg. Hogy ki az antiszemita, mikor és miért, azt úgyszintén mi mondjuk meg. Aki ezeket a szabályokat elfogadja, az a mi partnerünk, aki nem fogadja el, az vállalja a következményeket. (Lásd a Heisler András, akkori Mazsihisz-elnök ellen indított lejárató kampányt 2020-ban, ahol pl. a kormánysajtóban „Heisler kisemmizné a Holokauszt-túlélőket” címmel jelent meg írás.)

*

Hogy mégis legyen a fentiekhez valami támpontunk, a következő – már számos alkalommal kifejtett – politikai/ideológiai síkokat érdemes szem előtt tartani:

AZ Orbán-féle 2010-es rendszerváltás után a hatalom zsidóképe markáns változásokon ment át. (Nagyjából párhuzamosan a nemzetközi trendekkel.) A radikális jobboldal szellemiségét a hatalom sáncaiba beemelő kormány a zsidó vallást és zsidó nemzetet átigazolta a szövetségesek közé. Azzal a feltétellel persze, hogy saját ókonzervatív, vallásos-nacionalista világképét támogatja. (Ezen alapul a kormány és az EMIH szoros szövetsége.) A kormány számára Izrael ideális párhuzam volt, mert a gyilkos ellenségek által szorongatott, hagyományaihoz ragaszkodó zsidóság képét magára vonatkoztatta. Ami egyben védelmet is jelentett az antiszemitizmus esetleges vádjai ellenében.

Ugyanakkor a 19-20. századi antiszemitizmus alapgondolatát, a nemzet romlására törő, idegenszívű, hazátlan kozmopolitákat talonban tartotta, a Soros-ellenes kampánnyal újra és újra emlékeztetett rájuk, az utóbbi 1-2 évben pedig egyre intenzívebben használta politikai célokra. Kövér László bonyhádi beszédével szintet ugrott e téren. Már csak azért is, mert a vallási eredetű zsidóellenességet is bevonta a szónoklatba. (Ez okoz keserves perceket az antiszemitizmus hagyományaira érzékenyebben figyelő Mazsihisz számára, amely az ellentmondásos üzenetekre érthetően nehezen talál adekvát választ.)

Magyar Péterre a nemzetet becsapó hazátlan kozmopolita (bérenc) szerepét osztották ki, míg Keleti Ágnest, nagy népszerűsége okán, a jó magyar, jó zsidó csapatba osztották be. Ez így volt kifizetődő.

*

Mindeközben a progresszív nyugaton ennek a folyamatnak az inverzét figyelhetjük meg: a nemzeti (és kisebb részben vallásos) identitású zsidókat ellenségnek kiáltják ki, tömeghisztéria tombol ellenük, és a zsidó nacionalizmust elítélő kozmopolita zsidókat (pl. Soros György) használják ehhez alibinek.

A kétféle zsidóellenesség megfelel a két régió eltérő történelmi fejlettségének: a nyugati világban ma az emberjogi-kisebbségvédő narratíva a domináns, így a zsidóellenesség is ezen a nyelvezeten szólal meg. Közép-Kelet-Európa hagyományos vallásos nacionalizmusa a magyarázat arra, hogy itt még a 19-20 századi zsidóellenesség a domináns. Mindkét tábor harsányan tagadja, hogy bármi köze lenne az antiszemitizmushoz, miközben a másik oldal antiszemitizmusát határozottan elítéli.

Abszurd drámák legvadabb fordulatait is megszégyenítik ezek a fejlemények.