Konrád György: Falevelek szélben (Ásatás 1.)

Megjelent Konrád György új könyve: Falevelek szélben (Ásatás 1.).

Alább részletet olvashatnak a műből.

AZ OLVASÁS EMIGRÁCIÓ VOLT

Annak idején, a cenzúra éveiben az olvasással kivándoroltunk esténként. A lakásba benyomuló hamis beszéd helyett az igaz beszéd öröme egy más világba szállított. Egy jó könyv a táskámban élvezeti forrás volt, mint a kamasznak a cukrászda vagy a bordély. 1948-ban, ha volt negyven forintom, azon gondolkoztam, hogy verseskönyvet vegyek-e, vagy inkább magántalálkahelyre, a türelem házába, azaz kuplerájba menjek-e. (1949-ben tiltották be őket, a lányok elmehettek taxisofőrnek.) Az utóbbi mellett döntöttem, de azt a verseskönyvet később, ha meg is koplaltam, csak azért is megvettem. Az olvasás öröme sűrűbb volt, mint a mozi. Az ízléssé vált filozófia, mint valami hazugságdetektor, a diskurzusokban és a szónoklatokban mérte a füllentések kövérségét, és a hamis helyzetekből elegáns kiszabadulást vagy csavart utat kínált. Megnyugtató ez a havas síkság és a kamillagőz, lengetem a semmit a koponyámban. Tágítottam a teret magam körül, most már az a hely is sok, ahol éppen vagyok, egy szempillantás alatt kienyészhetek belőle, és nem foglalok már el a földből egy talpalatnyit sem. Az a kép, amelyet magamról másokban hagytam, már az ő tulajdonuk. Én viszem tovább őket, ők visznek tovább engem. Alapállapotom a bizonytalanság, mert a halál nem az állapotom, hiszen élek. Az anyagtalan jelenlét felfogásához nem vagyok elég értelmes. Ahogy a gyalupadon testeket munkál meg az asztalos, teljes alapossággal körülesztergálva, lesimítva, ujjaival minden dudorhoz és homorulathoz másképpen szólva, úgy lehet, hogy aprólékos műveleteimmel fárasztani kívánom magamat. Ki ebbe a műhelybe belépsz, annak a veszélynek vagy kitéve, hogy a legkülönbözőbb dolgok jutnak eszedbe. Felgyújtottam a halogénlámpákat és a neonfényrácsot, ezt a munkát el kell végezni, ki vagyok szolgáltatva az agyamnak, ki tudja, hogy mit ad. Nem azt írom, amit akarok, hanem amit tudok. És lám, jön valami, a semminél több, ördög tudja, hogy mit ér. Egymással sokféle kapcsolatban álló, és egymástól eléggé független mondatok sora, szavak, amelyek nem szoktak gyakran együtt lenni.