„Kitalálni magunkat újra”

Elköteleződésről és felelősségről, a mozgalmiság visszanyeréséről, az offline világ és a természet megújult vonzerejéről, az ifjúsági szervezetek pénzügyi fenntarthatóságáról, az otthonkeresésről beszélgettünk a Hasomer Hacair (Somer) vezetőivel, Markovics Annával és Bedő Mártonnal.

Kérlek, mutassátok be a Somert, melyek a célkitűzései és milyen tevékenységet végez most Magyarországon?

Markovics Anna: A Somer egy több mint százéves ifjúsági mozgalom, három alappillére a szocializmus, a cionizmus és a judaizmus. Ebben a szellemben szervezünk Magyarországon gyerekeknek programokat, arra törekszünk, hogy toleráns, nyitott, biztonságos közeget teremtsünk számukra.

Bedő Márton: Olyan közeget, ahol a gyerekeknek módja van arra, hogy felfedezzék saját zsidó identitásukat, de ezen túl is találkozhatnak mindazzal, ami a világból érdekelheti őket, méghozzá kritikus, a saját önálló gondolkodásukat bátorító megközelítésben.

Milyen programok keretében zajlik mindez?

BM: Hetente szervezünk foglalkozásokat, vagy kiscsoportokban, korosztályos bontásban, vagy, alkalomadtán, együtt minden korosztálynak. A heti programokon kívül táborokban is rendszeresen együtt vagyunk.

Nektek mi a szerepetek a Somerben, és hogyan kerültetek a szervezethez?  

MA: Én a Kiskunhalasi Zsidó Táborban találkoztam először someres mádrichokkal (ifjúsági vezetőkkel – a szerk.), de akkor még Szegeden éltem. Kilencedikes koromban felköltöztünk Budapestre, és utána elkezdtem járni néhanapján a Somerbe. 2019-ben csatlakoztam „hivatalosan” is, már felnőttként.  Azért lettem mádrich, hogy azokat az élményeket, amelyeket én kaptam a Somertől, most tovább tudjam adni. Látom, amikor sikerül, mert ismerem az érzést, én is átéltem. Elsősorban emiatt csinálom tanulás és munka mellett is.

BM: Én teljesen tipikus, végletekig asszimilálódott zsidó családból érkezem, az egyik ágon legalábbis, „vegyesházasságból”. Kamaszként, amikor mindenki máshoz hasonlóan én is identitásválságban voltam, a nővéremet követve találtam el az akkor még működő UJS-be (zsidó diákszövetség – a szerk.) , de az nem kamaszoknak, hanem fiatal felnőtteknek szánt szervezet volt, én pedig túl fiatal voltam ott. A nővérem társasága „adott le” a Somerbe, hogy most, 15 évvel később én legyek a szervezet egyik vezetője. A Somer volt az a hely, ahol először találkozhattam érdemben a saját zsidóságommal. De messze nem csak erről volt szó, számtalan más tekintetben is meghatározó volt a nevelődésemben. Az, hogy most el tudok mondani egy értelmes összetett mondatot, jórészt ennek a közösségnek köszönhető. Egész hamar bekerültem mádrichképzésre, alig voltam még tag előtte. Nagyon igyekeztem, hogy beérjem magam, annyira gyorsan és korán jött mindez, ráadásul minden zsidó háttér nélkül, szinte a semmiből. A Somer szeret teret adni olyan embereknek, akik nagyon messziről érkeznek a zsidóságba, úgymond, amilyen én is voltam akkor. Már tizenhét éves koromra mádrich lettem, aztán a húszas éveim közepéig megjártam fokról fokra az egész ranglétrát. Néhány év kihagyás után tavaly, egy súlyos válságperiódusban pedig úgy éreztem, hogy vissza kell jönnöm, részt kell vennem a dolgokban, felelősséget kell vállalnom a mozgalomért. Így lettem a magyar Somer küldöttje, avagy titkára. Erre a pozícióra Izraelből szokás küldeni valakit, de Magyarország egy ideje kivétel – mindenki úgy érzi, jobb, ha a helyi viszonyokat ismerő titkára van a szervezetnek.

MA: Amikor Marci visszajött, szinte minden romokban volt. El kellett kezdenünk újra építkezni, kitalálni magunkat újra egy másik világban, mert mindez ráadásul a nagyobb Covid-lezárások idején történt. A mostani munkamegosztás szerint Marci a háttérmunka felelőse, a pénzügyeket intézi, a jogi-adminisztratív működés zavartalanságát biztosítja. Én az önkéntesek, vagyis a gyerekekkel foglalkozó mádrichok vezetője vagyok, továbbá több tartalmi vagy éppen logisztikai munkát is én végzek a táborszervezéstől a konfliktusok menedzseléséig.

SZ: Hogy áll az újra építkezés, és miben látjátok a szervezet fenntarthatóságának kulcsát? Számíthatunk rá, hogy a Somer tartósan és látványosan jelen lesz a zsidó ifjúsági életben?

BM: Az, hogy a zsidó ifjúsági szervezetek visszatérően válságokkal küzdenek, szerintem elsősorban nem pénzkérdés. Ideális esetben ezeket a szervezeteket (a küldött vagy titkár kivételével) nagyobb gyerekek vezetik, akik, legyenek bármilyen céltudatosak, okosak, pedagógiailag képzettek, nem képesek még ezt a tudást továbbadni. A visszatérő válságok jórészt vezetési problémákkal magyarázhatóak.

MA: Éppen ezért törekszünk arra, hogy azt, amit kitalálunk, felépítünk, minél átláthatóbbá, követhetőbbé tegyük, hogy a Somer minél kevésbé függjön a személyünktől. Hogy amikor majd néhány év múlva át fogjuk adni a következő generációnak, ne kelljen mindent újra feltalálni, mert az rengeteg fölösleges energiát emészt fel. A fenntarthatóságnak ugyanakkor része az anyagi biztonság is. Ezt mi kis összegű támogatásokra szeretnénk alapozni. Erre irányul a májusban indított kampányunk is. Mostanra körülbelül 40-50 embertől havi 100 ezer forint támogatás érkezik be. Ehhez jönnek még (a pályázatokon kívül) az egyszeri adományok. Ezeket a programokba és a leendő klubhelységünk bérlésébe szeretnénk befektetni.

BM: Ami a jövőt illeti, és ha a közösségi igényből indulunk ki, mi úgy látjuk, hogy ez jelentős és folyamatos. Sokan mondják, hogy a kilencvenes években könnyebb volt a Goldmark-teremben hatalmas hanuka-bálokat szervezni. Szerintem ez most sem lenne lehetetlen, mert nemcsak a szülők, de a gyerekek szemében is egyre inkább felértékelődik az offline világ, azon belül is például, hogy kint legyenek a természetben. Többek között ezért is igyekszünk minél jobban kidomborítani a mozgalmunk „cserkész karakterét”, természetközeliségét. Tavaszra például nomádtábort szervezünk, ami elsőre kényelmetlen lesz, de aztán megszokják a gyerekek, és biztos vagyok benne, hogy nem fog majd nagyon hiányozni a tabletjük.

Még néhány gondolat a fenntarthatósághoz. Az újjáépítés során a mádrichok képzését is nagyon megkönnyítettük: mindenkit várunk, aki elkötelezett, aztán majd közöttünk megtanul foglalkozásokat is vezetni. Sokkal mozgalmibbá szeretnénk tenni a Somert, a szervezet céljaival, jellegével ez nagyon is harmonizálna. Tervezzük még a fiatal felnőtt tagozat létrehozását, amelynek – egyéb, még fontosabb célok mellett – az egyik haszna az lesz, hogy hozzájárulhat a teljes szervezet fenntarthatóságához. Ez egyben kulturális kérdés is: akiket a Somer felnevel, anyagi felelősséget is vállalhatnak az utánpótlásért.

Mit lehet tudni a leendő klubhelyiségetekről?  

BM: A Somer lassan tíz éve egyfajta hontalansággal küzd. Ennek az időnek a nagy részét az Izraeli Kulturális Intézetben töltöttük. Ugyanakkor – az IKI számos pozitívuma mellett – ott nem tudunk olyan atmoszférát és otthonosságot teremteni a foglalkozásainkon, amilyet ígérünk. Szeretnénk egy olyan kuckót, egy olyan játszóhelyet kialakítani, ami teljesen a mienk, és bármikor oda lehet menni. Jelenleg ezt keressük teljes erőbedobással.

A beszélgetés a Szombat folyóirat és a Mozaik Zsidó Közösségi Hub együttműködésében készült interjúsorozat része. (x)