Kiskőrös – ahol egy helybéli család a Holokauszt-megemlékezések katalizátora

Közel 80 évvel a deportálások után, 2023 júliusában avatták fel Kiskőrös központjában Holokauszt emlékművet, amely a tragédia 422 kiskőrösi mártírjának állít emléket. Az emlékmű nem a város, hanem a helybéli Benyik család felajánlásából valósult meg, valamint néhány további támogató hozzájárulásából.

Az átadásra 2023 július közepén került sor, több, mint száz fő részvételével. Ezt követően vallásközi istentiszteletet tartottak a helyi evangélikus templomban, melyen a katolikus, evangélikus és zsidó vallási vezetők közösen vettek részt.

2024 áprilisában szintén a Benyik család jóvoltából került fel a zsinagóga falára Birnfeld Sámuel főrabbi emléktáblája.  Ennek apropója, hogy Birnfeld Sámuel volt Kiskőrös szülöttjének, Petőfi Sándornak egyedüli héber fordítója és illusztrátora.

A zsinagóga melletti téren zajlik majd az október 27-i megemlékezés.

 

A városban 80 év után most kerül majd sor az első Holokauszt megemlékezésre. Az emlékbeszédet Fináli Gábor rabbi fogja tartani, utána Turán István, Kiskőrös város történésze beszél majd a zsidó közösség jelentőségéről és szerepéről a város fejlődésében. Végül a Szegedi Szimfonikus Zenekar Arany-Ezüst kvartettje adja elő a Schindler listája című Steven Spielberg film főcímdalát.

A Benyik család a tavalyi év során több mint 200 gyermek számára tartott előadást a Holokauszttal és a zsidósággal kapcsolatban. Az előadások fő célja – mint mondták – a zsidó vallás és kultúra iránti érzékenyítés volt.

Ennek sikere után – az Önkormányzat támogatásával – tervbe vették egy egyesület létrehozását, melynek keretein belül folytatnák tovább az elmúlt évek munkáját.

Arra a kérdésre, hogy mi motiválja a családot ebben a munkában, Benyik Fanni így válaszolt:

“Családunk több, mint hét éve dolgozik azon, hogy Kiskőrösön, Kecelen és Soltvadkerten újra élesszük a zsidó életet, de mivel a három településen a zsidóságot szinte teljes mértékben felszámolták, és a Holokauszt után is lehetetlenné tették a mindennapjaikat, az itt maradt családok titkolózásba és tagadásba burkolóztak.

Édesapám és édesanyám is zsidó származású, zsinagógába járó, szombattartó család vagyunk. Úgy éreztük, hogy a városban, ahol nagyon jól működik az ökuméné, az elmúlt két évben nyílt arra lehetőség, hogy felkeressük-támogassuk az itt maradt időseket, és az iskolákban elkezdjük azt a felvilágosító-érzékenyítő munkát, amelynek – úgy érezzük – lassan beérik az eredménye.

Tavaly és idén már Kecelen is volt megemlékezés, részben a kiskőrösi emlékmű állításának köszönhetően.

Az eddig zajlott megemlékezéseket, emlékműállítást, táblaavatást és a különféle egyéb programokat teljes egészében családunk finanszírozta, az önkormányzat pedig a szervezésben és hírverésben nyújtott segítséget.

Az egyesület is saját kezdeményezésünk, amelyet a városi önkormányzat támogat. Nagyon örülünk annak, hogy sikerült ehhez olyan alapító és pártoló tagokat találni, akik szakmailag biztosítani tudják a hiteles és magas szintű munkát.”