Kinek van még szüksége rabbikra?

A Magyarországon alig ismert szekuláris humanista zsidóság Amerikában komoly és befolyásos  irányzatnak számít a zsidóságon belül. Alább a közösség egyik rabbija foglalja össze, hogy fölfogásuk szerint mik egy humanista rabbi feladatai.

A „csináld magad” korát éljük, még a zsidó életben is. Ez a dolog nem teljesen új, különösen a humanisztikus zsidóság^[1] számára. Sok család saját magának készít Haggádát Pészachra és a maga módján ünnepli a Hanukát (vagy a Hanukát és a karácsonyt). A személyre szabott „B-micva”^[2] programjaink fejezik ki leginkább kettős értékrendünket: a zsidó kultúrához való kapcsolódásunkat és a szabadságot, amivel annak személyes megélését keressük. Évtizedekkel a humanisztikus zsidóság megjelenése előtt a szekuláris zsidó iskolákban és közösségekben új dalokat és áldásokat írtak, újfajta ünnepségeket rendeztek, amivel ki tudták fejezni, hogy a hagyományos zsidó ünnepek összhangban vannak az értékeikkel.

Akárcsak a szekuláris zsidóknak korábban, úgy napjaink humanisztikus zsidóságának is negatív tapasztalataik vannak a rabbinikus tekintéllyel kapcsolatban. A rabbik elutasítják az életmódjukat, házastársukat és hitüket. Számukra a rabbik a vallási kontrollt jelentik a 248 „tedd” parancsal/micvával és a 365 „ne tedd” tiltással: ez a 613 parancsolat a rabbinikus tradíció szerint. Ari Elon izraeli író így ír erről Alma Dee című művében: a ribbonut értékei (autonómia, önuralom, függetlenség) szemben állnak a rabbanuttal (külső, rajtunk kívül álló tekintély irányítja az életünket). A humanisztikus zsidóság számára van egy 3 betűs szó arra, hogy ki is felel az életedért, és az nem G-O-D (Isten), hanem Y-O-U (te/magad).^[3]

Napjaink „barkács-judaizmusában” sok ember sok dolgot saját magának csinál meg, sokkal többet, mint korábban bármikor. Száz évvel ezelőtt sok szekuláris zsidó is a rabbikhoz fordult a házasságok és a temetések ügyében, ma pedig egy barátot vagy családtagot is fel lehet avatni online, hogy hivatalosan is szertartásokat celebráljon. A válasz a zsidó történelemmel vagy gyakorlattal kapcsolatos bármely kérdésre egy Google kereséssel elérhető.

Tehát, kinek van szüksége többé rabbikra?

Ez attól függ, hogy a házasságot – vagy általában a zsidó életet –a fűnyíráshoz, vagy a vízvezeték-szereléshez látjuk inkább hasonlatosabbnak? A fűnyíráshoz alkalmazhatunk ezzel foglalkozó szakembereket, akik gyorsan, precízen és stressz-mentesen elvégzik a feladatot, de ez pénzbe kerül. De lenyírhatjuk a füvet mi magunk is, vagy hívhatunk valakit, akiről tudjuk, hogy ért hozzá. Ez így olcsóbb lesz, bár nem lesz a gyepünk annyira gondosan ápolt (főleg akkor nem, ha még sohasem csináltunk ilyet). A „barkácsolással” nem okozunk nagy kárt, hiszen ez csak egy gyep. Hasonlóképpen, ha feltételezzük, hogy egy esküvő levezetése vagy egy zsidó közösség építése nem igényel szakmai képzést, tapasztalatot vagy szaktudást, akkor nyugodtan csináljuk egyedül vagy barátokkal, családtagokkal.

Másfelől, talán a házasságkötés és a zsidó élet inkább olyan, mint a vízvezeték-szerelés – senki sem tiltja meg, hogy mi magunk végezzük el a munkát, de a minőségi kivitelezés fontossága és annak a kockázata, hogy közben valami igazán elromlik, sokakat arra késztet, hogy szakemberhez forduljanak. Minél fontosabbak számunkra a zsidósághoz fűződő kapcsolódási pontjaink, annál hasznosabbnak fogjuk látni azokat a zsidósághoz kapcsolódó élményeinket és megszerzett ismereteinket, amelyeket hozzáértők gondosan állítanak össze és vezetnek, még ha csak egy-egy alkalom során is, mint például egy esküvőn vagy temetésen.

Humanista zsidóként állíthatom, semmi és senki sem pótolhatja azt az embert, aki a zsidó történelemben, kultúrában, gondolkodásban és szertartásokban jártas, és osztja a pozitív világnézetünket. Ez nem jelenti azt, hogy le kellene mondanunk arról, hogy a saját elképzeléseink szerint alakítsuk a szertartásokat. A legjobb humanista rabbik partnerekként segítenek abban, hogy olyan zsidó élményeket hozzunk létre, amelyek egyszerre gyökereznek mélyen a hagyományban, ugyanakkor időszerűek is maradhatnak. Ezek az emberek rendelkeznek tekintéllyel, anélkül, hogy tekintélyelvűek lennének, szakemberek, akik nyitottak az új gondolatokra. Beismerik, ha valamit nem tudnak és nemcsak teret adnak a vitának, de bátorítják is azt. Munkájuk során a zsidó kultúrát és hagyományt a humanista zsidóság igényeinek szolgálatába állítják, nem pedig fordítva. Még akkor is, ha valaki jobban szereti a „csináld-magad” dolgokat, a megfelelő YouTube-csatorna vagy online szakértő ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy sikerrel járjon a tevékenységében.

Egy hagyományos rabbiavatáson két kérdésre kell válaszolni: Jore? (Taníthat?),^[4] amire a válasz: Jore (Taníthat). A másik kérdés: Jadin? (Ítélkezhet?)^[5] Erre a válasz: Jadin. (Ítélkezhet.) A humanisztikus zsidóságban is avatják a rabbikat, szintén két kérdéssel: Toreh? (Taníthat?)^[6] Erre a válasz „Tore.” (Taníthat.) A másik kérdés: Taszkil? (Megvilágosít?) Amire így válaszolunk: „Taszkil.” (Megvilágosít.) Mivel nem követjük és nem is erőltetjük a halahát (zsidó vallási törvénykezés), a rabbijaink tanultak, de nem tekintélyelvűek, a humanista rabbik felhatalmazzák a humanista zsidókat arra, hogy együtt ünnepeljék és együtt alkossák meg a humanisztikus zsidóságot.

A rabbik ma számos szerepben szolgálnak a zsidó közösségekben, olyan szerepekben, amiket a humanista zsidóságnak is teológiai (vagy teológia nélküli) nézetektől függetlenül be kell töltenie. A rabbik fiataloknak és időseknek egyaránt tanítanak a zsidó kultúráról, történelemről, identitásról és a zsidóság eszméiről. Ismeretterjesztő és inspiráló üzeneteket adnak át az ünnepeken, a sábáti ünnepségeken, cikkeiken és videóikon keresztül. Lelkipásztori támogatást nyújtanak az élet örömteli és nehéz pillanataiban, humanista válaszokat és együttérzést nyújtva a kihívásokra, amelyekkel szembe kell néznünk. A rabbik gyakorlatias módon szervezik a közösségeket: vezetőségi üléseken és önkéntesek toborzásán keresztül, pénzgyűjtéssel, a panaszok kezelésével, sőt, még a székeket is elpakolják, ha szükséges. Ők a gyülekezeti rendezvények házigazdái, akik gondoskodnak arról, hogy a vendégek szíves fogadtatásban részesüljenek és a régi tagokat elismerésben részesítsék. A rabbik tudósok, akik a zsidó életről és az emberségről tanulnak, a tanultakat pedig megosztják a gyülekezet tagjaival és a nyilvánossággal.

A humanista rabbik képzettségük, tapasztalatuk és szakértelmük minden előnyét fel tudják kínálni. A legtöbbjüket az International Institute for Secular Humanistic Judaism^[7] (IISHJ) (https://iishj.org/programs/rabbinic/) avatta fel, hogy a szekuláris és humanista zsidóság szolgálatában fejtsenek ki elméleti és gyakorlati tevékenységet. Olyan elméleti és gyakorlati tudást kaptak, amellyel hitelesen tudnak humanista zsidó élményeket alkotni – van benne tapasztalatuk, értik a dolgukat, és kiválóan végzik. Pontosan az ilyen szakértelemre van szükségünk.

Humanista rabbiként eltöltött 23 évem alatt tapasztaltam, hogy a munkám valóban számít: segítek az embereknek elbúcsúzni szeretteiktől, támogatom a párokat abban, hogy szeretetteljes kapcsolatukat úgy ünnepelhessék, hogy közben tiszteletben tartják szüleik vallási hagyományait és megélik saját világi értékeiket is; közösséget építek zenével, költészettel, csenddel és szertartásokkal. Tudom, hogy nincs abszolút vallási hatalmam; kérhetek és bátoríthatok, de nem kényszeríthetek senkit. Legfeljebb tíz javaslatot adhatunk, nem tíz parancsolatot. Legjobb esetben a zsidó élet művelt szakértői, érzékeny tanácsadók vagyunk jóban-rosszban, és a létezés mély kérdéseiben jártas gondolkodók.

Kinek van szüksége humanista rabbikra? A humanista zsidóknak.

 

A cikk a Humanistic Judaism 2024. nyári számában jelent meg.

Fordította: Lénárt G. József, az ORZSE hallgatója

[1] Humanistic judaism: Sherwin T. Wine rabbi alapította szélsőségesen ateista zsidó irányzat.

[2] Bar és Bat micva programok

[3] „it is not G-O-D but rather Y-O-U”

[4] himnem

[5] hímnem

[6] nőnem

[7] Nemzetközi Intézet a Szekuláris és Humanisztikus Zsidóságért