Kicsit sporttörténelmet írunk

Idén július 29-e és augusztus 7-e között Budapesten rendezik a 15. Maccabi Európa Játékokat, amely nem azonos a zsidó olimpiával (Maccabiah), amit minden negyedik évben rendeznek Izraelben. A játékok három szervezője a MAZSIHISZ, az MTK és a Maccabi VAC zsidó sportegyesület. Az eseményre 40 ország közel 3 ezer sportolója érkezik Budapestre, a magyar delegáció pedig az egyik legnagyobb, 250 fős lesz. A Játékok szervezéséről, az előkészítésről, a pénzügyi keretekről és egy majdani zsidó sporttelepről beszélgettünk Jusztin Ádámmal, a Maccabi VAC (Vívó és Atlétikai Klub) zsidó sportegyesület elnökével.

Úgy tudom, hogy a Maccabi Európa Játékok budapesti megrendezésre 4,9 milliárd forint áll rendelékezésre, azonban a hírek szerint a 2015-ös berlini játékokra kevesebb pénz is elegendő volt. Miért kerül tehát többe a budapesti rendezés, mint amennyibe a berlini?

Amikor pályáztunk, 2,1 milliárd forint volt az az összeg, ami garanciát jelent csupán ahhoz, hogy részt vehessünk a pályázaton. Ez volt a szükséges feltétel, de fogalmazhatok úgy is, hogy előírás volt. Enélkül az összeg nélkül egyszerűen nem pályázhattunk volna, mert az fedezet nélküli kötelezettségvállalásnak minősült volna. További támogatást is biztosított a magyar kormány, hogy a budapesti játékok finanszírozhatóak legyenek. Erre azért volt szükség, mert egyrészt módosultak a számok és a helyszínek, amik közvetlenül kapcsolódnak a játékokhoz. Amikor ezt a projektet elindítottuk, mindannyian, vagyis a MAZSIHISZ, az MTK és a Maccabi VAC, abban bíztunk, hogy a játékok idejére elkészül az MTK sportpark, amelynek egy része a játékok után

zsidó sport- és kulturális központként

működik tovább, míg a többi rész az MTK üzemeltetésében maradó, szélesebb körben elérhető sportinfrastruktúra lett volna. Erre azonban nem került sor. Az ezzel megbízott minisztérium ugyanis végül, szerintem nagyon helyesen úgy döntött, hogy a terveket ennyire rövid idő alatt képtelenség kivitelezni. Közben ugyanis az építőipar boomja olyan árakat generált, amelyek mellett ennyire szoros határidővel, megfelelő színvonalon kivitelezhetetlen lett volna az építkezés. A szervezőbizottság tehát úgy döntött, hogy már meglévő helyszíneken bonyolítja le a játékokat. Ehhez azonban különböző átalakítások vagy korai stádiumban lévő kialakítások szükségesek. Mondok egy példát: egy kosárlabdaterem éppen folyó kialakítása alkalmas arra, hogy más sportágakat is befogadjon, de a játékok után kosárlabda csarnokként fog megnyílni, ahogyan azt eredetileg eltervezték. Ez nagyban bonyolította a játékok szervezésének finanszírozását is.

Bevallom, nem tudom pontosan, hogy a berlini játékoknak mekkora volt a költségvetése, de az tény, hogy Berlin más adottságokkal rendelkezett, mint Budapest, ráadásul a játékokat négy évvel korábban rendezték, ami nyilvánvalóan befolyásolhatta az árkülönbséget. Berlinben az olimpia helyszíne volt a rendezvény központi létesítménye, amelyről nem tudjuk, milyen formában állt a szervezők rendelkezésére. Az is biztos, hogy a berlini játékokon jóval kevesebb résztvevő volt, mint ahányan most Budapesten lesznek. Berlinben közel kétezren, míg Budapesten közel háromezren lesznek majd. Ha csak az egy főre jutó költségeket vizsgáljuk, már jelentős lesz a költségvetési különbség. Hozzá kell tennem azt is, Berlinben egyetlen szállodában volt elhelyezve valamennyi résztvevő. Európában csupán néhány ekkora szálloda létezik, szerencséjük volt, ez sokkal kifizetődőbb és sokkal kevesebb logisztikai többletfeladatot igényel. Nálunk sajnos nincs egy Las Vegas méretű hotel, így több szállodában, más logika szerint, sokkal nagyobb logisztikai szervezéssel kell lebonyolítani a játékokat, márpedig ennek vannak költségei. Úgy gondolom, hogy a szervezők maximálisan odafigyelnek és ügyelnek, hogy mindez gazdaságosan működtethető legyen.

Úgy hallottam, hogy a játékokra elkészül egy Maccabi sporttelep. Igaz a hír?

Bár igaz volna. Az azonban kétségtelen, hogy mindez nem pletyka. A magam nevében hozzá kell tennem, nem szerettem volna Maccabi Európa Játékokat rendezni csak azért, hogy itt legyenek a Maccabi Európa Játékok. Az alapvető cél az volt, és most is ez, hogy a játékok, mint eszköz, olyan felhajtó erőt produkáljon a zsidó közösségen belül, hogy a sport, amely a második világháború óta a zsidó közösség mostohagyermeke, végre a zsidó kultúra szerves részévé tud válni. Mert hajlamosak vagyunk kiváló sportolókra, sportvezetőkre, mecénásokra, sportriporterekre hivatkozni, de

soha nem kezeltük megfelelően a sport helyzetét.

Igenis hiba volt nem energiát fektetni a sportba és itt az ideje, hogy ezen változtassunk. Ezért mi, mármint a VAC, nagyon sokat próbáltunk tenni az elmúlt tíz-húsz évben, talán nem is eredménytelenül. Ez is egy építőelem volt abban a lobbi-tevékenységben, amely az elmúlt tíz évben odáig vezetett, hogy most Budapest rendezheti a Maccabi Európa Játékokat.

Nekünk eredményes sportolóink voltak, presztízst képviseltünk, nem voltunk lesajnált ország, megfelelő támogatást kaptunk a kormány, a Hitközség és a sportklubok részéről. Már a felkészülési folyamatban nagyszerű partnerünk volt az MTK. Akkor is támogatták a működésünket, amikor még bizonytalan volt, hogy valóban mi rendezhetjük a játékokat.

Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a Vívó és Atlétikai Club a mai napig elsősorban a cionista zsidó hagyományokat tarja fontosnak. Nekünk első perctől kezdve az volt a célunk, hogy majd felépüljön egy zsidó sport és kulturális központ. Rendkívül szerencsés lehetett volna, ha a létesítmény elkészül a játékok idejére és már ott tudtunk volna néhány sporteseményt rendezni. Be kellett azonban látnunk, hogy ez rajtunk kívül álló okok miatt mégsem jöhetett létre. De ettől még a törekvésünk változatlan, az elsődleges tervek elkészültek, amelyeket eljuttattunk a döntéshozókhoz. Én változatlanul bízom abban, hogy a játékok kezdetéig legalább a döntés megszületik a beruházásról. A MAZSIHISZ és a Maccabi VAC közösen beadott egy tervpályázatot, amelyet szinte mindenki támogatott, beleértve a nemzetközi és a hazai zsidó szervezeteket is. Lennie kell egy olyan komoly sport-infrastruktúrának, amely Európa egyik legnagyobb zsidó közösségét ki tudja szolgálni.

Hol épül fel a sportcentrum?

Már a pályázat készítésének idején felmerült egy ilyen sporttelep igénye, mint az egyik legfontosabb elem. Kezdetben a zuglói önkormányzattal tárgyaltunk, akik nagyon szívesen befogadták volna a leendő létesítményt. Aztán megváltozott a koncepció, mert ahogyan már említettem, az MTK sportparkba ékelődött volna be a zsidó sportközpont. Most új helyzet állt elő, így visszatértünk az eredeti zuglói helyszín ötletéhez. Zugló amúgy is fontos számunkra, hiszen a MAZSIHISZ számos intézménye található a kerületben, ahol zsinagóga is működik és hitélet is van. Ott van a kórház, a Scheiber Iskola és az óvoda. Az a közeg, ami Zuglóban van, kiemelten fontos a MAZSIHISZ számára. Ebbe kiválóan tudna illeszkedni a leendő sportközpont is. Ez tehát a terv, és majd kialakul, hogy végül mindez hol valósulhat meg. A legfontosabb szempont továbbra is az, hogy a sportközpont épüljön meg, a második fontos szempont pedig az, hogy olyan helyen épüljön meg, ahol ki tudja szolgálni a zsidó közösséget. Nyilván vannak olyan területek és kerületek, ahol ez sokkal könnyebben elérhető.

A század elején a sport a zsidó emberek részére az asszimiláció lehetőségét nyújtotta, megmutathatták, hogy mennyit érnek, hogy nekik is ott a helyük a dobogón. A II. világháború után azonban a sport a zsidó emberek számára mintha identitáserősítő eszközzé vált volna. Most a zsidó sportolók mintha kissé elkülönülnének. Szükség van erre?

A Vívó és Atlétikai Club 1906-os alapításától kezdve határozottan elutasította az asszimilációt, ők egyértelműen a zsidó közösséget képviselték. Ennek számos oka volt, legyen ez kirekesztés, vagy legyen egy olyan folyamat, amely a II. világháborúhoz vezetett. Ez a sportegyesület cionista sportegyesület volt. Maga a klub is a Makkabeából, egy cionista ifjúsági szervezetből nőtt ki. Ez egy kétezer fő feletti létszámú klub volt, akik magyar válogatott labdarúgókat, magyar bajnoki aspiráns kosárlabdázókat, kiváló tornászbajnokokat, magyar bajnokokat, olimpiai bajnokokat, sportvezetőket, játékvezetőket, sportriportereket vagy sportdiplomatákat adott a magyar sporttársadalomnak. Az, hogy a II. világháború után ez milyen formában alakult, az már társadalmi, szociológiai folyamatok része. De mi változatlanul azt gondoljuk, hogy a klubunk, melyet sokan lesajnálóan projektklubnak neveznek, amit egyébként nem tartok sértőnek,

cionista alapokon álló zsidó sportegyesület.

Nagyon sok kiváló, professzionális sportegyesület működik az országban, az Újpest, a Ferencváros, az MTK és a többiek. Ezeknek egyébként anno mind voltak zsidó alapítói, mind komoly zsidó hagyományokkal bír. Mi más professzionális sportegyesületekkel nem akartunk, és most sem akarunk versengeni. A II. világháború után a zsidó sportolók szétszóródtak a világban. A VAC nagyon nehéz időket élt akkoriban, majd az ötvenes években újra betiltották, hiszen vallási alapon működő cionista sportklub volt.

Csupán a rendszerváltás idején, 1989-ben indulhatott el újra a működés, de pontosan ugyanazokon az alapokon és ugyanolyan ideológia szerint, csak éppen a mai kor elvárásainak megfelelően. Mi azonban ma is alapvetőnek gondoljuk a kóserságot, a szombat betartását, de legfontosabbnak azonban a cionista ideológiát és az Izraellel való kapcsolatot tartjuk. Ha ma van egy professzionális sportoló, aki mondjuk a Vasasban vívó, de zsidó származású, fontos számára a zsidó identitása és részt akar venni a Maccabi Világjátékokon, az Európa Játékokon vagy csupán egy hétköznapi közösségi ünnepen, azt tárt karokkal fogadjuk. Mi elsősorban a közösség felé orientálódunk. Azt tartjuk fontosnak, hogy a sporton keresztül valóban a zsidó közösség részévé lehet válni. Vagy más nézőpontból: aki a zsidó közösségben él, az nyugodtan sportolhat egy olyan közegben velünk, amely számára kényelmes és azonosulni tud vele.

Eddig legalább négyszer hivatkozott a közösségre, akkor lássuk a közösséget. Kérem, mondjon néhány szót a magyar Maccabi eredményeiről, állapotáról, arról, hogy mennyire mozgatja meg a zsidó közösséget, konkrétan hány emberről, hány szakosztályról beszélünk?

Kettébontanám a választ. Először beszéljünk a nemzetközi eseményekről, mert mindig ezek a legmotiválóbbak, ilyen most a Maccabi Európa Játékok, a másik pedig a hétköznapi működés. Az utóbbiban való részvétel százas nagyságrendben mérhető. Azt most ne mérlegeljük, hogy ez a szám sok vagy kevés. Talán, ha létrejön a zsidó sportközpont, akkor ugrásszerűen megnő a sportolni vágyók száma. Ismét hangsúlyozom, nekünk nem célunk, hogy minél több sportolónk és minél több szakosztályunk legyen. A cél, hogy a közösségen belül olyan sportéletet tudjunk biztosítani, amely kiszolgálja az igényeket. Nyilvánvaló, hogy nem tudunk jelen lenni minden sportágban, ezért van, hogy nyolc-tíz szakosztályunk működik. Ennél fontosabb, hogy azok a projektek, akár hazai környezetben, mint a Fun Run vagy a hanukai sporteseményünk és a többi,

több ezer zsidó közösségben élő embert mozgatnak meg.

Hozzáteszem, ezek akár kulturális programok is lehetnek, hiszen a VAC nem csupán sportegyesület, hanem sport- és kulturális egyesület. Ha tehát létrehozunk egy zsidó sportolókat bemutató kiállítást, azzal is megmozgatjuk az embereket. Ki merem jelenteni, éves szinten több ezer embert mozgatunk meg, akár sport, akár kulturális programjainkkal. És mindehhez tegyük hozzá a nemzetközi eseményeket is, akár a Maccabi Világjátékokat vagy a Maccabi Európa Játékokat, vagy más regionális eseményeket. Például a 2017-es Maccabi Világjátékokon 120 sportolóval vettünk részt és több, mint 20 érmet szereztünk.

Tudni kell azt is, hogy nagyon sokaknak, akár az én korosztályomnak is, aki a hetvenes évek szülötte vagyok, az ismert okok miatt nem minden esetben volt kapcsolatunk a zsidó közösséghez. Ez eltitkolt, nem kibeszélt, nem kommunikált téma volt, akár a családokon belül is. Azokban az években nem volt csábító vallásos életet élni, ám ha azt mondták, hogy gyere, kosarazunk, focizunk, jól érezzük magunkat, és ez egyébként egy zsidó közösségi esemény, nos, arra már sokan szívesebben elmentek. Ez talán kicsit a mai napig érvényes folyamat. De ha már valaki eljött közénk, akkor tudunk olyan impulzust adni, ami után el fog menni a zsinagógába és szívesen fog részt venni más zsidó közösségi eseményeken is. S mindez úgy történt, hogy a sporton keresztül került be a zsidóság körébe. Talán nem hangzik annyira közhelyesen, de ajtót tudunk nyitni a közösség felé és pontosan ez is a célunk. Ha egy szlogent kellene megfogalmazni, azt mondanám, gyere be az ajtón és légy része a közösségnek. És ez működik!

Mindaz alapján, amit elmondott, Ön tehát elkötelezett cionista?

Igen, cionistának vallom magam. Remélem, nem kell szégyellnem magam emiatt és nem minősül szitokszónak. Ha felpillant a falra, ott egy idézet, amit Beregi Benjámin fogalmazott meg 1920. január 23-án megjelent írásában a Zsidó Szemlében: „A VAC fellépésével megszűnt az az anomália, hogy valamely sportegyletet tagjai miatt zsidónak mondjanak lekicsinylésből vagy gúnyból, mert íme előállt a Vívó és Atlétikai Club és azt mondta, vállalom a zsidó nevet, sőt nem csak vállalom, hanem tágult tüdővel kiáltom oda a magyar társadalomnak: aki zsidó erőt és zsidó csapatot akar látni, ide nézzen reánk, akik semmiből, csupán a szívből és egy szimbólumból valódi erőforrást teremtettünk.”

Ezt mindennap elolvasom, és a szó pozitív értelmében mindennap kiráz tőle a hideg. Ez a mondat belém égett, pontosan így gondolkodom én is, ráadásul a mai napig aktuális. Nyilván 1920 óta nagyon sokban változott a cionizmus, de az alapok erősek és ma is aktuálisak, miközben persze a cionizmus nagyon sokban változott. Egyébként a cionista szövetség alelnöke vagyok, vagyis valahol kötelességem is cionistának lenni. Azt se feledjük azonban, hogy a Maccabi Európa Játékok egy cionista esemény. A Maccabi Európa Szövetség egy cionista ernyőszervezet, melynek számos ország cionista sportklubja a tagja, így a Maccabi VAC is.

Végig aktívan részt vett a Maccabi Európa Játékok hazai megrendezésének döntéshozatalában?

Nem tudok olyan döntésről, amelyet ne előzött volna meg számos egyeztetés. Kétségtelenül vannak vitáink, sőt vannak olyan döntések is, amelyekkel nem feltétlenül értek egyet, de azt is tudni kell, hogy ez nem egyszemélyes vállalkozás, hanem három entitás (MAZSIHISZ, MTK, Maccabi VAC) közös vállalkozása, amit a magyar kormány támogatott. Ha kellett, tudtunk kompromisszumot kötni, sőt lehetett úgy is döntést hozni, hogy valamelyikünk nem értett egyet vele. De fontos kérdésekben bizonyosan nem született olyan döntés, amely ne azt szolgálná, hogy az esemény kimagasló eredményt hozzon. Vannak fenntartásaim, és vannak döntések, amelyekkel nem értettem egyet, de összességében azt gondolom, hogy a Játékok megfelelően van előkészítve, a Játékok közös ügyünk volt, és ma is az. Elmondhatom, hogy a három rendező nagyszerűen tud együttműködni, sőt ahogyan közeledik a megnyitó, egyre hatékonyabban. Most már nincs helye, ideje a vitáknak, inkább megoldásokat keresünk, és arra törekszünk, hogy emlékezetes eseményt rendezzen Budapest, amelyre mindannyian büszkék lehetünk. Úgy érzem, a magyar zsidó közösség arcát adjuk ehhez a nemzetközi eseményhez, amely száz évben csak egyszer van. Úgy gondolom, kicsit sporttörténelmet is írunk ezzel. Az elődeink, a zsidó sportolók, pontosan ezt adták nekünk házi feladatnak, és most figyelnek bennünket.

Nem fél attól, hogy a Játékoknak lehet olyan olvasata is a többségi társadalomban, hogy minek ide ez a „zsidó sport”, csak a város lesz tőle kényelmetlen, és morgolódni fognak a lezárások miatt?

A Maccabi Európa Játékok ugyanolyan sajátosságokkal bíró sportesemény, mint bármilyen más nagy sportesemény, ami egy bizonyos közösségnek szól. Ez most a zsidó közösség sporteseménye. Hangsúlyozom, nem zsidó olimpia, mint ahogyan azt sokan tévesen megfogalmazzák, az ugyanis mindig Izraelben van. A Maccabi Európa Játékokat már számos nagy európai országban megrendezték. Egyébként Közép-Kelet-Európában a kezdetek óta nem volt még soha. Ez mindenképpen büszkeségre ad okot. Komoly érték az is, hogy biztonságos környezetben tudjuk megrendezni. Természetesen, mint minden nagy sportesemény, ez is jár néhány kellemetlenséggel, például útlezárásokkal vagy forgalomkorlátozással, de látni kell, hogy mi lesz utána. Egy sportoló, aki Magyarországon zsidóként sportol és Magyarországot képviseli, de nem csupán ezen az eseményen, hanem minden más nemzetközi sporteseményen is, akár a magyar válogatottban, az a magyar válogatottért, és Magyarországért küzd. Ha győz, a magyar himnusz hangzik fel és mindannyian büszkék leszünk, ha nyer.

A Szombat nyári száma a zsidó sporttörténettel foglalkozik: