Ki kivel és kiről beszél? – a zsidó vezetők és a Jobbik üdvözlete

A két domináns zsidó vallási szervezet ismét konfliktusba keveredett, de nagyon eltérően viselkedtek.

A kiváltó ok ismét a szélsőjobb volt, mint az emlékezetes temetőügy napjaiban.

Ám míg akkor csak zsidó fórumokon támadta egymást (időnként kirívóan éles hangon) a Mazsihisz és az EMIH, addig ez alkalommal a legnagyobb nyilvánosság előtt zajlott a konfliktus. Köves Slomó a legfontosabb kormánypárti fórumokon fejtette ki a Jobbikkal kapcsolatos elutasító álláspontját, a Mazsihisz elnöke és rabbiságának vezetője pedig az egyik legmarkánsabb ellenzéki médium, a Magyar Narancs hasábjain kritizálta őt ezért éles hangon. „Válaszul”, Köves úgy tett, mintha a Mazsihisz a világon sem lenne.

 

Vona Gábor hanukai üdvözlete

az egész magyar közéletben élénk visszhangot váltott ki. A nem nyilvános üdvözletre Köves Slomó válaszolt a nyilvánosság előtt, s ezt önmagában lehetett valamiféle – nagyon erős fenntartásokkal zajló – párbeszéd kezdetének tekinteni: a rabbi nem fogadta szíves hangon az üdvözletet, s azt tanácsolta Vona Gábornak, hogy azokon a fórumokon beszéljen az együttélésről, ahol eddig a gyűlöletet terjesztette. Mivel azonban megszólította a Jobbik két vezetőjét válaszlevelében, azt is lehetett vélni, hogy ez valamelyes nyitottságot jelent a viszontválasz irányába, s így magában rejti a párbeszéd lehetőségét is.(Vona Gábor élt is ezzel a lehetőséggel.)

A Szombatban publicisztikában reagáltunk a Jobbik hanukai köszöntésére, s azt is világosan megfogalmaztuk, mikor lehetne valóságosnak tekinteni és komolyan venni a Jobbik fordulatát.

A Mazsihisz első körben nem reagált

Vona levelére, csak Radnóti Zoltán, a Mazsihisz rabbitestületének impulzív természetű elnöke tett facebook-oldalán egy gúnyos megjegyzést:

„Többen kérdezték, kapott-e MAZSIHISZ is hanukai köszöntő levelet a Jobbiktól. A válasz: igen. Ám a MAZSIHISZ nem válaszolt nyílt levélben. Sem zárt levélben. Sehogyan sem. Miért is? Mert a MAZSIHISZ vezetői már kisgyermekként megtanulták, hogy nem szabad mindenkivel szóba állni…”

Január 5-én a Mazsihisz elnöke, Heisler András és alelnöke, Kiss Henriette, hivatalosnak tekinthető álláspontjukat a Mandiner.hu honlapon tették közzé.

Ebben először odaszúrtak Köves Slomónak, aki két évvel korábban még pálinkázással egybekötött fejtágításra hívta a Jobbik vezetőit, „míg most, pár hónappal később, megsértődik egy hanukai üdvözlőlapon.” Miután Köves szemére hányták következetlen magatartását, kifejtik nagyjából ugyanazt az álláspontot, mint Köves: „10 év gyűlölködés után egy pár soros levélben bejelenteni, hogy ’kijöttem a lövészárokból, ölelj a kebledre’ – ez téves elképzelés a megbocsátásról.” Ezért a két Mazsihisz vezető is arra instruálta Vonát, hogy korábban hirdetett eszméitől a nagy nyilvánosság előtt határolódjon el.

Január 11-én

a Mazsihisz vitát hirdetett

a kérdésről a Bálint házban, ahová Köves Slomót is meghívták. A rabbi elfogadta a meghívást, majd az utolsó pillanatban, valamilyen ürüggyel lemondta a részvételt.

Ezután (vagy már eközben) Köves Slomó, érdekes módon, keményített álláspontján. A jobboldali illetve kormányközeli médiumokban „az okádék kenegetésének” nevezte Vona közeledési kísérletét, és leszögezte: ha valóban szakítani akar korábbi nézeteivel, akkor a pártelnöknek szakítania kell a kompromittált párttal is és új pártot alapítania tiszta lappal. Ez a hangütés és ez a (gyakorlatilag lehetetlen) feltétel a párbeszéd egyértelmű elutasítását jelentette. Nyilatkozataiban egyben a baloldali és liberális ellenzéket is óvta attól Köves, hogy a Jobbikkal akár taktikai szövetséget kössenek a kormány megbuktatása érdekében.

Ezt az – érdekes módon egyszerre antifasiszta és kormányközeli – álláspontot számosan kormánypárti lépésként értelmezték, mivel a jelen helyzetben a kormány önképének fontos eleme, hogy – a szélsőséges Jobbikkal és a kaotikus baloldallal szemben – az egyedüli józan középutat képviseli.

Köves Slomó fordulata sajátos dinamikát indított meg:

a Mazsihisz vezetői erre reagálva megengedőbb hangnemet ütöttek meg Vona üdvözletével kapcsolatban. A markánsan ellenzéki Magyar Narancs honlapján Radnóti Zoltán, nyomtatott kiadásában Heisler András fejtette ki álláspontját. Mindkét írás esszenciája az volt, hogy a Jobbik igenis megváltozhat, Köves Slomó pedig nem őszinte felháborodásból, hanem a kormány politikáját kiszolgálva utasítja el olyan állhatatosan Vona közeledési kísérletét.

Radnóti Zoltán, saját korábbi álláspontjától eltávolodva, így írt:

„Vallásjogi törvényeink ebben a tekintetben világosak: nem helyes megkérdőjelezni a hozzánk fordulók jó szándékát, eleve azt feltételezni, hogy „ők” bizonyosan csak színlelnek. Nem lehet kétely nélkül kijelenteni, hogy Gabika nem megtért, hanem csupán helyezkedik. Politikailag. Persze pontosan tudjuk, hogy Vona minden lépése tudatos, és éppen ezért felmérte azt is, hogy ez a „gesztus” a pártján és a szavazóbázisán belül is megosztó személyiséggé teszi.

(…)  Mindannyian emberek vagyunk. Isteni lélekkel és emberi testtel. A tévedés jogával és esendőségével. Ki a jobbik és ki a még jobbik? Ki tudja? Ma itt, holnap ott.

(…)meg kell ismernünk azon társaink gondolkodását, hátterüket és megfontolásaikat, akik 2014-ben a Jobbikra voksoltak. Nem voltak kevesen, 983 476 emberről van szó.”

Radnóti rabbi első megszólalására visszanézve meglepő ez a megengedő hang. „Be kell vallanunk, nem mindig tudjuk őt követni” – mondhatnánk Heisler András (Köves Slomóra értett) szavaival, ha nem látnánk azt a dinamikát, amely a Mazsihiszt a megengedőbb álláspont felé tolta el.

Heisler András írásában

még keményebb hangot üt meg

Köves Slomóval szemben: már írása címében „udvari zsidókat” emleget, és egyáltalán nem rejti véka alá azon álláspontját, hogy „Köves és szervezete közösségépítés helyett inkább pártpolitizálást folytat.” Írása végén úgy summázza a Kövesnek tulajdonított magatartást, mint amely „rövidlátóan kiszolgáltatja a zsidó közösségi érdekvédelmet az ettől teljesen idegen politikai-taktikai érdekeknek.” A Jobbik gesztusáról pedig így nyilatkozik: „A Mazsihisz bizalmatlanul, de figyel, mert Köves azon állításával, hogy egy párt nem változtathatja meg identitását, nem ért egyet.”

Érdemes a fent leírt történések dinamikáját megfigyelni: Eltekintve Radnóti Zoltán (nyilván nem egyeztetett) facebook-bejegyzésétől, a két közösség hivatalos álláspontja kezdetben szinte azonos: egy hanukai üdvözlettel – bármilyen pozitív gesztus önmagában – nem lehet jóvátenni másfél évtized antiszemita uszítását. Ezt Köves egy Vonának címzett levélben, a Mazsihisz vezetői pedig újságcikkben szögezik le, hangsúlyozva, hogy Vonával nem kéne szóba állni.

Ezután Köves Slomó – kezdeti álláspontját módosítva – kormánypárti fórumokon kemény szavakkal Vona ellen támad és elveti a párbeszéd lehetőségét. Válaszul a Mazsihisz megértőbb álláspontra helyezkedik a Jobbik vezetőjével szemben.

Köves Slomó tehát, úgy tűnik, saját – illetve közössége – felfogását és érdekeit szem előtt tartva jár el, kerüli a Mazsihisszel folytatott kommunikációt. A Mazsihisz viszont reaktív: elsősorban nem is Vonára, hanem Köves Slomóra figyel, és magatartását hozzá igazítja. Heisler és Radnóti cikkeit olvasva azt látjuk, hogy ezek sokkal többet foglalkoznak Kövessel, mint Vonával.

A Vona/hanuka ügyben Köves Slomó úgy járt el, mintha a Mazsihisz a világon sem lenne. Ezzel gyakorlatilag hátat fordított annak a – korábban általa is hirdetett – politikának, hogy az antiszemitizmus ügyében a zsidó szervezetek alakítsanak ki közös platformot. A Mazsihisz, amely emiatt sértve érezte magát, viszont Kövest helyezte politikájának fókuszába.