Ki kit képviseljen?

A KOMMUNISTA DIKTATÚRA végét jelző szabad, s a politikai erőknek egyenlő esélyt biztosító parlamenti választás a magyaror­szági zsidóság új formájú és tartal­mú érdekképviseletének lehetőségét is megteremti. Formájában új, mert nem a sztálinista egyházpolitika je­gyében fogant és működő Magyar Izraeliták Országos Képviselete de­legál automatikusan egy főt a tör­vényhozásba, hanem remélhetőleg konszenzus alapján választódik ki a képviselő. Tartalmában új a képvi­selet, mert nemzetiségként könyve­lik el immár közösségünk ama ré­szét, mely nemzeti kisebbségnek vallja magát, s ez okból a bennün­ket reprezentáló személy is a ma­gyarországi nemzetiségek képviselői között, s a rájuk vonatkozó eljárási szabályok alapján kerül a Tisztelt Házba. Megszűnik a jelenlegi elkép­zelés szerint az egyházak és feleke­zetek joga az Országgyűlésben való részvételre, s legfeljebb pártok lis­táján, vagy egyéni jelöltként juthat (adott esetben saját programmal) egyházi személyiség a honatyák közé.

Milyen gondokat vet fel az új helyzet a magyarországi zsidóság számára? Vegyük sorra a ¡kérdése­ket!

Megszűnik a de jure felekezeti alapon álló nem választott képvise­let, amely de facto az egész zsidó közösséget reprezentálta. Új, nemze­tiségi alapon álló képviselet formá­jában jut hely számunkra a Parla­mentben, de a népszámláláskor még nem volt jogi lehetőség a magukat zsidó nemzetiségűnek vallani szán­dékozók számára. Mégis voltunk, akik nyilatkozatunkkal emellett voksoltunk a számlálóbiztos kérdé­sére. Szeretném, ha tévednék, de úgy vélem, nem lehettünk félezernél többen, ¡akik a kisebbségi státust vá­lasztottuk. Március 25-e után jogi­lag csupán ez az elenyésző minori­tás jutna mandátumhoz. Lehet, hogy egy újabb felmérés új is nagyobb mértékű eredményt mutatna. (Terjengő hírek szerint kora nyáron lesz kisebbségi népszámlálás, alkalom mindenkinek kifejezni hovatartozá­sát annak veszélye nélkül, hogy ez hátrányára szolgálhasson, tudniillik az adatokat bizalmasan kezelik majd. Úgy legyen!)

Megadatik tehát a „Kit képvisel a zsidó nemzetiség parlamenti képvi­selője?” kérdésre a jogi felelet, ám ez a válasz – véleményem szerint – nem kielégítő. Több szempont is közrejátszik abban, hogy tovább kell vezetnünk a gondolatmenetet.

Számomra nem kétséges, zsidónak lenni nem egyszerűen felekezethez tartozást jelent, bár tudom, áttérés­sel is zsidóvá válhat az ember, de ez elszigetelt része csak a kérdéskomp­lexumnak. Zsidó teológusok, s a té­ma kutatói nyilván értőbb módon tudnának állítani, bizonyítani és cá­folni, de én itt és most csupán egyetlen érvet szeretnék felhozni vélt igazam mellett, a Tóra első könyve XII. fejezetének 2. monda­tát: „… veeszehá lögoj gadol…” – „… És nagy néppé teszlek” – mondja az Örökkévaló Ábrahám­nak. Nem Istennel érvelek, hanem Mózes I. könyvének, egy nép saját nyelvén írott, vallási vonatkozású, történeti munkájának szavaival, amely mű – függetlenül eredetétől – nem felekezetről, hanem népről szól.

E vargabetű után térjünk vissza jelenünk gondjaihoz. Magától érte­tődő, mindenki vallhassa magát, aminek akarja. Vannak zsidók, akik félelemből nem jegyeztették magu­kat zsidóként, van, aki a fentiek el­lenére is ragaszkodik ahhoz, hogy ő „magyar nemzetiségű, zsidó fele­kezetű”, van, aki a „negatív identitásmodellt” testesíti meg, mondván: ő „nem magyar és nem is zsidó”, s akad, aki csak és kizárólag a „ma­gyar nemzethez tartozó, vallástalan” kategóriájába kísérli gyömöszölni önmagát.

Meggyőződésem: a zsidó nemzeti­ségűek parlamenti képviselőjének kizárásos alapon mindazokat képvi­selnie kell, akik zsidók. Magától ér­tetődő a képviselet a magukat zsi­dóknak vallók esetében s kizárásos alapon a többieknél, akiknek nincs egyéb lehetőségük érdekérvényesí­tésre, s a múlt a bizonyság arra, hogy zsidó sorsközösség érvényesül a bajban. A személyes biztonság megóvása köréig azokra is terjedjen ki a képviselet, akik nem tartják magukat zsidónak, de származásu­kat tekintve azok. [Nyilván a párt­listán induló, önmagukat zsidónak valló személyiségek – jómagam ugyan pillanatnyilag Raj Tamást (rabbi, történész) tudom ilyennek – szintén képviselnek majd zsidó kö­zösségi érdeket, de főállású zsidó” képviselő csak egy lesz, ehelyütt te­hát csak róla és feladatáról kell szólni.]

A fenti – jórészt teoretikus – fejtegetés, a „kit képvisel” nehéz kérdésre kísérelt válaszadás után, a második problémakör gyakorlati megoldást igényel. Mert hogy felel­nünk kell – ki legyen a magyaror­szági zsidó nemzetiségűek (és a fen­tiek értelmében az össz-zsidóság) parlamenti képviselője? Kinek a fel­adata ez? Ki döntsön erről? Mi mó­don juttassa érvényre akaratát? Vá­laszolni kell sürgősen, mert felte­hetően e sorok írásától számított egy hónapon belül a választott személy­nek már ismertnek kell lennie min­den érdelkelt előtt. E választás a ga­rancia, hogy bár a képviseltek köre a régi, a képviselet maga új. A dön­tés a zsidó közélet aktív szervezetei­re hárul – más megoldás híján.

Az elmúlt hónapók során a Ma­gyar Zsidó Kulturális Egyesület két vezetője és dr. Seifert Gézáné és Zoltai Gusztáv (MIOK) közlése sze­rint szervezetük delegátusa részt vett a kormány melltett működő nemzetiségi kollégium ülésein. A még márciusban megalakuló – s a cionista alapon álló szervezeteket és személyeket tömöríteni kívánó Ma­gyarországi Cionista Szövetség lé­nyegéből adódóan nemzetiségi ala­pon áll. Ezek a részinformációk azonban korántsem elegendőek a képviselő kijelöléséhez. (Tegyük fel a nemzetiségi zsidók jelentős része mondjuk nem tagja egyik szervezet­nek sem. Elvben lehetséges ez is.) Egy nemzetiségi szövetség létrejötte a magukat így meghatározók tagsá­gával és jelöltállításával elvben tisz­tázná, gyakorlatilag azonban csak jobban bonyolítaná a helyzetet.

Azt hiszem, a már meglevő zsidó szervezetek önkorlátozó magatartása és konzultációi jelölhetik ki az utat a személyi kérdés eldöntéséhez. (Eb­ben rejlik szerintem a tisztult ma­gyarországi zsidó szervezeti jövő is. A februárban elindult s a jövőben havonta zajló valamennyi működő zsidó szervezet közötti eszmecserék megteremthetik az alapját a Ma­gyarországi Zsidó Szervezetek Kon­zultációs Tanácsának, ami első lé­pés lehetne egy laza, de valamennyi mozgalmat, intézményt felölelő szerveződés: a Magyarországi Zsidó Szervezetek Szövetsége felé, mely­ben a tagok teljes autonómiája mel­lett kifelé közös képviseletet, befelé eredményes koordinációt láthatna el. A jövő az egymás felié tett lépé­sekben alakulhat csak ki.)

Még az új parlament összehívása előtt tisztáznunk kell a képviselő­nek javasolni kívánt személy kilé­tét. Egyetlen szervezetünk sem vin­dikálhatja magának a jelöltállítás kizárólagos jogát! Olyan köztiszte­letben álló személyiségre kellene ru­házni a mandátumot, aki nem sározódott be az elmúlt években, s a zsidó szervezettek szégyenteljes csa­tározásán is felül állt. Mindehhez természetesen az szükségeltetne, hogy ő maga nemzetiségi alapon áldjon. (Szívem szerint egy a vallási életben is aktív személyre szavaz­nék, mert őt talán még szélesebb kör jóváhagyó véleménye támogat­ná.) Amíg azonban nincs – mert valljuk be: nincs olyan személy, aki mindegyik kritériumnak megfelel, az Olvasó, s az érintettek engedelmével – úgy is, mint valamennyi belföldi zsidó szervezi adó- és díjfizető tagja javaslatot tennék. Meg kellene kérdezni Konrád Györgyöt: vállalná-e a megtisztelő, de elfog­laltságot is jelentő képviselőséget? Tálán eljut hozzá e javaslat, talán valaki telefont emel, és megkérdezi. Ha nem így történne, vagy nem vál­lalná a megbízatást, vagy személye valamely követelmény híján nem felelne meg szervezeteinknek, ám folytassanak tárgyalásokat, de ne aprózódjék a közjó szervezetek térnyerési törekvéseire! A tárgyalás amúgy is nélkülözhetetlen, mert más nemzetiségi szervezetek (például a cigány kisebbség organizációi) ese­tében is több jelölő mozgalom, egye­sület, szövetség működik, s a lebo­nyolítás módja az új parlament ez ügyben felállítandó testületével, vagy valamely bizottságával folyta­tott előzetes megbeszélés.

Hevenyészett e néhány gondolat, sürgető idő és feszült helyzet „ered­ménye”. Március 7-én délutánig, szervezeteink találkozójáig csak az derült ki, hogy egyikük „a legtöbb személyre”, másikuk a nemzetiségi ügyben eddig tett lépéseire, s me­gint másik ideológiai alapjára tud csak hivatkozni. A javaslatok, az érvek hiányoztak. Mondják, ha rossz a főpróba, sikert hoz az előadás! Hinni akaróik ebben, de addig is tetteinkkel keli sürgetnünk közéle­tünk Messiását.

Mert ha kisstílű szervezeti érde­kek hatalmasodnak el, füstjük be­borítja közösségünk pislákoló fé­nyét.

1990. március 8. 5750. Ádár hó 11.

Szántó T. Gábor