Ki kellene szakadnunk az áldozatszerepből

Borgula András a Gólem Színház új premierjéről, a Kiválasztottakról, melyben hirtelen eltűnnek a zsidók…

Újabb zs-kategóriás abszurd paródia, önfeledt zsidózás zenei aláfestéssel? Zsidók nélkül, mert ők most ugyebár eltűntek?

Gondoltam, érdekes lenne az a helyzet, ha eltűnnek a zsidók, ez mit hoz elő az emberekből. 4 írót kértem fel. Ők küldték a jeleneteket, mi szerettük volna, ha ezek összeérnek. Nem szkeccs kabarét akartunk, mint a Zs-kategória, ahol egymástól teljesen független jelenetek vannak. Majdnem sikerült, van visszatérő elem, a család, ahol kiderül, hogy valami nem stimmel. Műfajában szerettem volna egy görög drámát csinálni. Így született a zenekar, ami a kart helyettesíti, a négy színész, akik hol be-, hol kilépnek a karba, mindig más álarcot tesznek magukra, van porond, ami beforog, és isteni közbeszólás, sok olyan elem, ami a görög színházra jellemző, de ez mégis egy kabaré.

A zsidók eltűnésére reagál a család, a közélet, a művészvilág, főleg színházi világ, a civil szerveződés is óriási karikatúraként. Mennyire aktuális ez darab?

Aktuálisabb nem is lehetne. Politikai kabaréban ez követelmény. Gondoltuk, mindenki kapja meg a neki járó pofonokat; a színházi szakma, a politikusok, a civilek. Önironikusak is próbálunk lenni, van egy jelenet arról, hogy a budapesti zsidó színház hogyan reagál arra, hogy eltűntek a zsidók: ugyanolyan megalkuvóan, mint a társadalom többi része. Ha már ostorozunk, az ostor alá oda kell, hogy kerüljünk mi is, akkor könnyebben elfogadja a közönség, hogy róluk beszélünk, őket kritizáljuk. Ahelyett, hogy cselekvő változtatók lennénk, tétlen szemlélők vagyunk. Próbáltam ráégetni a darab végére, hogy ez nem boldog vég, ugyan ez egy kabaré. Arra a függöny mögött magára hagyott karakterre szomorú dallamok zuhognak. Nehéz üzenet a nézőknek, hogyha engem eltüntetnek az életből, a munkából, minden megy tovább.

A civilek csoportjelenetében felteszik kérdést, hogy ha a gyűlölet tárgyát keresik, helyettesíthetők-e a zsidók, és rádöbbennek: a zsidók nem helyettesíthetők…

Igen, a zsidók iszonyatosan alkalmasak annak a szerepnek a betöltésére, amit betöltenek Magyarországon, ez senkinek sem jó, sem a zsidó közösségnek, sem a többségi társadalomnak. Ki kellene szakadnunk az áldozatszerepből. A darabban el is hangzik, hogy a zsidókban az volt a jó, hogy megvolt az áldozattudatuk, úgy viselkedtek. Ha egy olyan közösség, ami nem túl nagyszámú, legbátrabb becslések szerint 100 ezer fő körül mozog, és van ennyi iskolája, múzeuma, érdekképviselete, kulturális fesztiválja, újságja, az nem áldozat. Azok voltak a nagyszüleink, ezt nem szabad elfelejteni, de mára ez nincs így.

Ebből politikailag hasznot lehet húzni. Bármelyik kormányt nézem a rendszerváltás óta, mindegyik legfőképp a holokauszt-megemlékezést és a mártírszertartásokat támogatja. Holokausztnap, holokausztmúzeum, Sorsok háza, és mi sem ellenkezünk.

A politika egy nap alatt éket ver közénk, mert nem találtunk semmilyen közös nevezőt az elmúlt 30 évben, pedig csomó van, azt hiszi mindenki, hogy az egyetlen közös a holokauszt.

Feladatunknak látjuk, hogy ne a holokauszt-tematikájú dolgokról beszéljünk. Ez nem jelenti, hogy nem jelenik meg motívumként egy-egy előadásunkban, mint pl. a Szakácskönyv a túlélésért-ben.

A produkciót forgószínpadon láthatjuk, az örökzöld életképek a zsidók körüli közbeszédet karikírozzák. Nehéz volt a jeleneteket összehangolni? Négy szerző jegyzi a darabot.

Nagyon. Négy nagyon különböző szerző: van köztük költő, tanár, van, drámaíró. Mindenki választott magának egy szálat. Tudták, hogy a szálakat szeretném összefonni. Nem sikerült olyan erősre, mint akartam, a négy író külön dolgozott. Az, hogy a jelenetek hogy fognak egymáshoz passzolni, a rendezőre és a dramaturgra várt; kértünk változtatásokat. Egyes jelenetek gyengébbek lettek, de az előadás erősebb. Rengeteg ötlet érkezett a színészektől. És a zenekar meg a zenekarvezető legalább ennyivel emelte az előadást.

Tudtuk, hogy Tasnádi Bencét (az ED IS ON frontembere) akarjuk az egyik szerepre, és szeretnénk egy együttest is; az ED IS ON zenekar zenei világát nagyon szeretem. Várvölgyi Szabolcs, a vezetőjük egyenrangú partnerként szállt be. Ő volt a zeneszerző is és integrálnia kellett a zenét a szövegbe, úgy kezeltük, mint ötödik írót.

Amikor először olvastam a pályázatról, tudtam, hogy 4 színész lesz a színpadon. Nádasi Iván, a színház műszaki vezetője felvetette az olvasópróbák után, hogy ha kell egy néma szereplő, ő vállalná. Kitaláltuk, hogy ő lehet a néma kisgyerek, a néma Orbán Viktor, a néma pincér: teljes estés szerep jött ki.

A darab szerzői: Kiss Judit Ágnes, Maros András, Nényei Pál, Szabó Borbála

Színészek: Egri Márta, Katona László, Nádasi Iván, Sípos Vera, Tasnádi Bence

Zenészek: Szilágyi Márton, Várvölgyi Szabolcs, Wolford Benjamin, azaz az ED IS ON zenekar

Zeneszerző: Várvölgyi Szabolcs. Rendező és díszlet: Borgula András. Dramaturg:Németh Virág
 Jelmez: Katics Veronika, Simon Ferenc István. Műszaki vezető: Nádasi Iván. 
Produkciós vezető: Marcsa Barbara
. A rendező munkatársa: Kern Dóra

A DEKK Színház, a Füge Produkció és a Gólem Színház közös produkciója.