Ki ellen háborúzik a Hamasz?

A Hamasz rakétaháborúja két különböző színtéren zajlik: az egyik a nyílt háború Izrael ellen, a másik pedig harc a rivális Fatah frakcióval a palesztin nemzeti mozgalom vezetéséért.

Az előbbit a Hamasz nem tudja megnyerni, az utóbbit azonban már megnyerte. Így vélekedik Haviv Rettig Gur, izraeli kommentátor, a Times of Israel hasábjain.

Nem a Hamasz kezdeményezte azokat az erőszakos cselekményeket, amelyek harcok kirobbanásához vezettek. A Sheikh Jarrah-i kilakoltatások, a jeruzsálemi damaszkuszi kapunál elrendelt rendőri korlátozások, vagy a jeruzsálemi zsidók elleni támadások a Ramadán során, amelyet izraeliek „TikTok intifada” néven emlegettek, nem a Hamasz aknamunkája során robbantak ki.

De a Hamasz mindenütt ott volt, az erőszakot támogató nyilatkozatokat tett közzé, és a szervezőket arra buzdította, hogy a tiltakozásokat erőszakos összecsapásokba fordítsák át.

Az erőszak először az izraeli rendőrség és az Al-Aksza mecset belsejében kővel dobáló palesztin rendbontók hétfői összecsapásai során robbant ki. Ekkor kezdte a Hamasz learatni erőfeszítéseinek „gyümölcseit”. Miután az izraeli rendőrség könnygázt vetett be, a Hamasz ultimátumot adott: ha Izrael 18 óráig nem vonja ki a rendőrséget a Templom-hegyről – a Hamasz megtorló lépéseivel kell számolnia.

Nyilvánvaló volt, hogy Izrael ilyen követelést nem teljesít, ami ürügy volt a Hamasznak a rakétatámadásokra.

Ez a körülmény alapvető: a Hamasz harcot akart, méghozzá az Al-Aksza körül. Csak arra várt, hogy a Mecsetbe behatoló izraeli rendőrség képei megjelenjenek. Az Al Aksza ugyanis nem puszta háttere ennek a történetnek, hanem a lényege.

A palesztin nép identitását a kitelepítés, az elűzetés emlékei határozzák meg. Történészeik arról beszélnek, hogy nemzeti identitásukat a zsidó bevándorlás és Izrael alapítása definiálják. A Templom-hegyen álló két mecset a palesztin történelmi önkép vallási színtere, identitásuk és önbecsülésük szimbóluma. Az „Al Aksza felszabadítása” a palesztin megváltás jelképe.

A Hamasz már régen megértette, hogy semmi másnak nincs ekkora mozgósító és egyesítő hatása. Az „Al-Aksza védelmében” Izraelre zúdított rakéták kimondatlan célpont ezért a rivális Fatah volt.

A múlt hónap végén Mahmoud Abbasz bejelentette, hogy elhalasztják a meghirdetett palesztin választásokat, arra hivatkozva, hogy Izrael nem teszi lehetővé a szavazást Kelet-Jeruzsálemben. Ez lett volna az első palesztin választás 15 éve, amire a Hamasz hónapok óta készült. Joggal remélhette, hogy ezek során visszaszerzi befolyását a palesztin intézményekben, és mindenekelőtt Ciszjordániában. Abbasz ezt természetesen tudta és valójában ezért törölte a választásokat.

A feldühödött Hamasz ezért más utat keresett befolyása növelésére. A palesztin közvéleményt – mint mindig – lángra lobbantották az Al-Aksza mecset képei. A lerobbant Fatah alig reagált. Itt volt a Hamasz esélye arra, hogy elérje azt a befolyást, amelyet Abbasz nem akart megadni.

Két napon át a Hamasz rakétákkal lőtte Izraelt, és cserébe elviselte a fájdalmas megtorló csapásokat. Így két napon harsoghatták a Hamasz propagandistái, hogy az Al Akszáért hullatják vérüket, míg a Fatah alig reagált a válságra.

Abbasz csak szerdán, a PA vezetőségének Ramallahban tartott beszédében reagált a harcokra. “Jeruzsálem Palesztina szíve és lelke” – jelentette ki. “Nincs béke, biztonság és stabilitás mindaddig, Jeruzsálem vissza nem tér a palesztin néphez, valamint az arab és az iszlám néphez.” A palesztin vezető, aki évtizedek óta folytat biztonsági együttműködés Izraellel, most kíméletlen Izrael-ellenes szólamokat harsogott megszállásról, felszabadulásról.

Mindez valószínűleg azonban nem hatotta meg mélyen a palesztin közvéleményt, amely a Fatahot régóta korruptnak és Izraellel szemben megalkuvónak tekinti. Korrupt, mivel a Palesztin Hatóságnak szánt segélyek jó részét elzsebeli, és megalkuvó, mivel (biztonsági téren) együttműködik Izraellel. Ezzel szemben a Hamasz, mint a „tisztakezű alternatíva” tűnik fel (azoknak a palesztinoknak, akik nem Gázában élnek).

A Hamasz narratívája szerint az izraeliek bitorlók, külföldiek, és az lesz a sorsuk, mint az algériai gyarmatosító franciáknak, akiket végül az Algériai Nemzeti Felszabadítási Front (FNLA) rettentő áldozatok árán visszakergetett Franciaországba. Lehet, hogy a zsidók most legyőzhetetlennek tűnnek – így a Hamasz – , hogy gazdasági és technológiai fölényben vannak, de végül ,bármennyi palesztin vért is kell ontani, a végén elkerülhetetlenül vereséget szenvednek.

Az antikolonializmus mellett a Hamasz a vallási megszállottság mozgalma is. Bizalmatlan a nyugati ideológiákkal szemben, azzal érvel, hogy csak a vallásban gyökerező politika képes helyrehozni és újjáépíteni mindazt, amit a nacionalizmus és a marxizmus tönkretett az arab világban. Isten igazságos, állítja a Hamasz, ezért mindazok, akik Izraellel kompromisszumot kötnek, tagadják Isten hatalmát.

A Hamasz üzenete ezért a palesztin identitás mélyrétegeibe hatol. A Hamasz térhódítása, a Fatah fölött aratott propagandagyőzelmen túl, nagyhatással volt az izraeli arabokra, akik közül sokan fogékonynak bizonyultak az erőszakra buzdító üzenetekre.

Az Al-Akszánál tomboló erőszak átterjedt az izraeli arab településekre, ami mindenkit meglepett – nemcsak a zsidó vezetőket és az izraeli rendvédelmi tisztviselőket, hanem magát az arab izraeli közösséget is.

Míg rakéták záporoztak Gázából Lod, Ramle és Beersheba irányába, arab fiatalok bandái, palesztin és Hamasz-zászlókat lobogtatva, rátámadtak a zsidó járókelőkre, autósokra, sőt lakóházakra is. Zsinagógákat és üzleteket gyújtottak fel, kőzáport zúdítottak a zsidó autósokra az autópályákon. Villanyvezetékeket vágtak el, így a zsidó városnegyedek sötétben maradtak.

Aztán mindezt, mint dicső tetteket, közzétették a közösségi médiában.

A Hamasz nem rejtette véka alá, hogy támogatja ezeket az akciókat. Ismail Haniyeh, a Hamasz politikai vezetője keddi beszédében kijelentette, hogy Izrael arab lakosai Ciszjordánia és Gáza lakóival együtt harcolnak „az Al-Aksza védelmében”. Az Al Aksza retorika ellenállhatatlannak tűnik. Békés együttélés, integráció és más szép gondolatok elenyésznek, ha felharsan ez a harci riadó.

Az izraeli-palesztin konfliktus új szakaszba lépett. A Fatah, amely névleg még mindig az adminisztratív hatalom birtokosa, elvesztette minden szellemi, ideológiai befolyását a palesztin tömegek fölött. A Hamasz diktálja a tempót, Gázában, Ciszjordániában. És egy generációnyi idő óta először Izrael arab állampolgárai is a frontvonalban állnak.