Ki az ellenség, és ki lehet a barát?

Nemrégiben rámutattam arra a jelenségre, ami itt Izraelben a középtől balra álló körökre jellemző, de más országokban is megfigyelhető: Izraelt élesen bírálják azért, mert normális állami kapcsolatokra törekszik olyan európai országokkal, amelyeket populista és nacionalista kormányok irányítanak, így Magyarországgal és Lengyelországgal. Ugyanakkor ezek a körök (nevezzük őket a Haaretz szerkesztőségének és támogatóiknak) nagyon pozitívnak ítélik, amikor Izrael a kapcsolatok javítására törekszik olyan egyértelműen antiszemita vezetőkkel, mint Mahmúd Abbász, a Fatah vezetője, vagy még régebben Anvar Szadat egyiptomi elnök. Folytathatjuk a sort; ugyanők élénken helyeselték, amikor Izrael nemrégiben közeledni igyekezett az Erdogan vezette Törökországhoz.

Rámutattam a nyilvánvaló ellentmondásra és felvetettem, hogy talán az lehet az ok, hogy a három utóbbi nem fehér európai, így a Haaretz szerkesztőségének elvárásai irányukban alacsonyabbak. Egyik barátom azt válaszolta, hogy a vezetők két csoportja különböző. Ezt nem tartom meggyőző érvnek. Az analógia ott van, hogy egyaránt kapcsolódnak az antiszemitizmushoz, még ha sokkal enyhébb, nem erőszakos és annyira egyértelmű módon is – Magyarország és Lengyelország esetében.

Éppen ezért úgy gondolom, hogy

célszerű lenne felállítani egy az Izraelt és a zsidó közösségeket fenyegető veszély szerinti hierarchiát, ami ésszerű alapot jelentetne a hasonló viták során.

De még mielőtt ebbe bocsátkoznánk, hadd jegyezzem meg: Izrael egy állam, és mint ilyen, – a többi államhoz hasonlóan – tartania kell magát a hatalmi erő és érdek által diktált szabályokhoz, amelyek az államközi kapcsolatok alapját képezik a Földön.

Izrael azonban nem csupán állam, hanem az összes zsidó számára biztonságot nyújtó és végső menedéket kínáló ország,

amely pillanatok alatt állampolgárságot, erős biztonsági szolgálatai révén pedig védelmet biztosít számukra. Állítom, hogy ezzel az elszántsággal és képességgel Izrael az összes zsidó helyzetét megváltoztatta.

Így tehát Izrael biztonsága és sikere nem csak állampolgárai, hanem az összes zsidó alapvető érdeke.

Az utóbbi évtizedekben sok oroszországi, etiópiai, franciaországi és ukrajnai zsidó mondhatott köszönetet annak, hogy Izrael létezik és ilyen erős. Ismerve a zsidó történelmet, a felsorolás aligha zárható le. Azaz, Izrael esetében az erő felmutatása jelentős morális tartalommal telítődik.

Az államok nem rendelkeznek korlátlan manőverezési lehetőségekkel, az államvezetés művészetébe beletartozik a nem baráti országokkal fenntartott jó viszony – annak érdekében, hogy erőt lehessen felmutatni az igazi ellenségek felé. Ez egyik ára a szuverenitásnak.

A zsidó védelemről szóló racionális vitát támogató veszélyeztetettségi hierarchiát illetően két kritériumot javaslok. Az első az ellenség szándékával kapcsolatos: az összes zsidó vagy bizonyos zsidók megsemmisítésére törekszik, avagy nem halálos fenyegetést jelent – a zsidók politikai meggyengítésével, történelmi érzékenységük és méltóságuk támadásával. A második az adott ellenség képességeihez kapcsolódik. Mely eszközök állnak rendelkezésére céljainak megvalósításához, mi bizonyítja, hogy ezek a célok központi helyet foglalnak el, milyen méretűek ezek az eszközök.

Tehát a két kritérium: a szándékok és képességek.

A fenti meghatározások alapján a következő hierarchiát állítottam össze Izrael és a zsidó közösség fenyegetettségét illetően.

A Haaretz szerkesztőségétől eltérően nem a bőrszín, vallás vagy a közelség Európához volt a fontosság szerinti differenciálás alapja.

1. Iráni Iszlám Köztársaság és szövetségeseik. Jelenleg itt találkoznak a szándékok és képességek a lehető legpotensebb formában. Teherán nyílt elkötelezettséget vállal az általa rosszindulatú daganatnak minősített Izrael megsemmisítésének irányában. Ennek érdekében minden állami eszközt bevet, a civilek elleni terrorizmus támogatását gyakorlattá téve. Listavezető az izraeli, zsidó (és más) célpontok elleni támadások számát illetően, mindenfelé a világban. Mind a szándékot, mind pedig a képességet illetően messze felülmúl minden egyéb fenyegető tényezőt, nem meglepő tehát, hogy ez a rendszer áll az Izraeli biztonsági szolgálatok célkeresztjében.
2. A szunnita politikai iszlám. Stratégiai céljai megegyeznek az irániakéval, nevezetesen a zsidó szuverenitás felszámolása, és a zsidó népesség iszlám hatalom alá vetése. De jelenleg nincs olyan, a szunnita politikai iszlámhoz tartozó állam, amely nyíltan hirdetné Izrael politikai megsemmisítését. A képességek alapján tehát a fenyegetettség itt alacsonyabb, mint Irán és szövetségesei felől.
3. Fentiek útitársai. Ezen az említett tényezők valamelyikét támogató, de azok részét nem képező politikai erőket értem. Szerepük fentiek valamelyikének legitimálása és támogatása. Ilyenek a brit Labour Corbyn-féle vezetősége, az izraeli Balad párt, vagy az Iszlám Testvériséget támogató különféle nyugati szervezetek.
4. A militáns nyugati szélsőjobb. A szándékok ismét hasonlóak az 1. ill. 2. csoportéhoz (természetesen az iszlám elemet kivéve), de képességeit illetően jóval gyengébb. Ezért tevékenységük figyelemmel kísérése ugyan fontos feladat az ellenük való védekezés és helyi intézkedések foganatosítása, de főleg a jog, rendvédelem és felderítés területén, nem pedig politikai vagy stratégiai szinten.
5. Az európai populista mozgalmak. Szándékaikat tekintve gyakran Izrael és a zsidók barátainak igyekszenek feltűnni, és bizonyos problematikus fórumokon, mint pl. az EU, támogatásuk értékes segítséget jelent a zsidó állam számára. Bizonyos zsidók is támogatják őket, mert osztják 1., 2. és 3. felőli aggodalmukat. Ugyanakkor ezek a mozgalmak közül számos a zsidókkal eredendően ellenséges körökből szerveződött, olyan történelmi személyeket ünnepelnek, akik a zsidók ellenségei voltak, és olyan szélsőségesekkel szövetkeznek, akik nyíltan hirdetik, hogy Izrael és a zsidók ellenségei. Azért kerültek az ötödik helyre, mert szándékaik sokkal bizonytalanabbak, mint a többieké, és fizikailag nem vesznek részt Izrael ellen irányuló cselekményekben.

Izrael racionális államvezetésének minden eszközt latba kell vetnie a lista 1–3. pontjaiban említettek meggyöngítése céljából (és a 4. ellen is, bár az jóval kevésbé fenyegető). Ami az 5. csoportot illeti, az ilyen erőket kormányra kerülésük esetén cselekedeteik alapján kell megítélni – kritikával illetni, amikor arra szükség van, és fenntartani a kapcsolatokat, mivel hasznosak lehetnek – és a nemzetközi gyakorlatban elfogadott módon kezelni őket.

Forrás: MidEastReporting, Bassa László fordítása