Kettős kötésben

Kapedli és kokárda

A Szombat körkérdése a 21. századi magyar-zsidó identitásról.

Lapunk az alábbi körkérdést intézte a szellemi és közélet néhány szereplőjéhez:

“2013-ban az EMIH egy kokárdás, kapedlis kisfiú portréjával kampányolt az 1 százalékos adófelajánlásokért, s Identitás néven, ugyancsak a kisfiú portréjával facebook oldalt hozott létre a következő jelmondattal: „Emlékezzünk azokra a zsidó hazafiakra, akik a magyar szabadságért küzdöttek”.

Értjük és tudjuk, fontos lenne pozitív viszonyt kialakítani zsidó és magyar identitásainkhoz.

Körkérdésünk arra irányul, hogy megtudjuk, Ön hogy látja: ilyen harmonikusan összefér-e ma kapedli és kokárda, két markáns jelkép a 20. század történelme után.

Mi az – ha van ilyen –, ami továbbvihető a száz évvel ezelőtti ideálból? Ön szerint mik lehetnek a 21. század magyar, illetve magyarországi zsidó identitásai?”

A beérkezett válaszok lapunk 2014. márciusi számában jelentek meg. Honlapunkon elsőként Tamás Gáspár Miklós, majd Rubin Eszter, Bodnár Dániel, Radnóti Zoltán, Fritz Zsuzsa,  Kende Péter, Fónagy János, Schweitzer Gábor, Berkovits Balázs, Karády Viktor és Gerő András reflexióit olvashatták. Most Heisler András válaszát közöljük. (A szerk.)

Az EMIH minden évben valami meghökkentő kampánnyal jelentkezik az 1 %-os felajánlások növelése érdekében: a kapedli és a kokárda is kétségkívül hatásos kombináció.

Ugyanakkor világos, hogy – különösen a holokausztot követően – a zsidók együttélése egy többségi társadalomban sokkal bonyolultabb, mint amennyit e kétségkívül látványos plakát képes kifejezni.

Néhány hónapja egy rendezvényen a kettős identitásról szóltam néhány szót. A kapedli és a kokárda szimbóluma voltaképpen erről szól.

„Ebben a tekintetben mi zsidók, különleges helyzetben vagyunk. Van egy hazánk, itt a Kárpátok ölelésében, van közös történelmünk – hisz’ már a honfoglaló magyar törzsekkel is érkeztek zsidók a Duna-Tisza tájára. Közös a múltunk Moháccsal, Rákóczival, Petőfivel, Adyval. És vannak közös tragédiáink. És van ötvenhatunk. A magyarországi zsidók hazája Magyarország. Ezer szállal kötődnek az ország kultúrájához, számukra mindennél szebb nyelvezetéhez, folyóihoz, tájaihoz.

De különleges kötelék kapcsol bennünket Izraelhez is, a világ talán legkülönlegesebb országához. Vajon miért épp olyan helyen telepedett le a kiválasztott nép, ahol alig van termőföld, helyén csak kopár sziklát, vagy rohanó homokot találunk? Ahol ritka az életet adó eső, kevés az édesvíz, a legnagyobb belvizet is Holt tengernek hívják. Ahol ellenségek milliói kívánják az ország pusztulását.

Izrael nekünk, zsidóknak a szerelmünk. Nem ráció, hanem mélységes érzelem köt hozzá. Több ezer év kultúrája, az özönvíz, a Tóraadás és a Tízparancsolat, szentélyeink pusztulása, a Makkabeusok szabadságharca, Bar Kochba lázadása, talmudisták, rabbik tanítása, a monoteizmus bölcsője, s három világvallás közös hazája. Ma korszerű ország, légkondicionálók zümmögésével, örökkön telefonozó fiatalok óriás seregével, az utakon vadul száguldozó robogókkal, az egekbe törő felhőkarcolókkal, s lakosai roppant kreativitásával, amit a startup vállalkozások látványos sikerei bizonyítanak.

A mi kettős identitásunk e két kultúrában gyökerezik. E két kultúra metszéspontjában nevelkedett Izrael szellemi atyja, Theodor Herzl, akit magyarul Herzl Tivadarnak hívtak. Az én számára e két kultúra közös hőse Szenes Hanna.”

Hát ezt mondottam akkor, ez a válaszom most is.