Kétszáz magyar zsidó legyilkolása – a háború utolsó napjaiban

A negyven éves Hans Hochstöger, aki egy festői osztrák kisvárosban, Hofamt Prielben nőtt föl, tizenévesként tudta meg, hogy a település tragikus esemény színhelye volt a világháború utolsó napjaiban: több mint 220 magyar zsidó esett itt egy SS kivégzőosztag áldozatául.

„Azt tudtuk, hogy valami rossz dolog történt falunkban, de fogalmunk sem volt az atrocitás méreteiről, és arról, hogy mindössze napokkal a felszabadulás előtt történt… A helyiek közül kevesen akartak tudomásul venni, beszélni róla. A hallgatás kultúrája lehet az ok. – Ötévenként tartottak megemlékezéseket.”

Hans elhatározta, hogy öccsével, Tobiassal filmet készítenek, amely két év alatt készült el, címe „Endphase” és Ausztriában már vetítik is. A közeljövőben Angliában is bemutatják. A dokumentumfilm egy 2017-es megemlékezéssel zárul. Az áldozatokat a közeli Sankt Pölten zsidó temetőjében egy tömegsírba temették, ahová 1964-ben vitték át a maradványokat. Az emléktáblán 228 férfi, nő és gyermek neve szerepel, így a gyászolók mécsesekkel és kövekkel emlékeznek meg rokonaikról.

A filmben elhangzik, hogy Hofamt Priel története a magyar Holokauszt része. Az 1944-ben deportált 435 ezer magyarországi zsidó 80%-a Auschwitzban pusztult el. Tudnivaló azonban, hogy mintegy 15.000 deportált Ausztriába került, ahol kényszermunkára fogták őket. Voltak közöttük, akik tetőfedési munkát végeztek Bécsben, a bombázás okozta károk helyreállítására. Aztán a Vörös Hadsereg közeledtével a németek visszavonultak.

Hochstöger: „Magukkal vitték a zsidó munkaszolgálatosokat, hogy a Bécstől 160-re eső Mauthausenben végezzenek velük, még mielőtt az oroszok vagy amerikaiak odaérnének. Az 1945. március-áprilisi tömeges halálmenetek végcélja volt ez a láger. Április végén azonban az amerikaiak fölszabadították.

Így a Bécsből továbbhajtott zsidókat végül a szomszédos Persenbeug vízerőműjében dolgozó munkások barakkjaiban helyezték el. Innen 1945. május 2-án SS egység átvitte őket Hofamt Prielbe, és helyi osztrákok segítségével legtöbbjüket kivégezték. Az SS egység számát és a helyi segítők személyazonosságát nem sikerült kideríteni.

Túlélők

A dokumentumfilm majdnem hat éven át készült. A koronatanú Jákov Tibor Schwarz, aki 11 éves gyermekként élte túl a mészárlást, és ma népes családjával él Bné Brákban. Két osztrák nő és egy férfi ugyancsak érdekes adalékokkal szolgáltak.

Megdöbbentő, hogy egy túlélő zsidó testvérpár — a magyar Kardos (Klein) Márton és az izraeli Zev Vilmos Klein, akik a legközelebbi rokonaikat veszítették el az atrocitás során, — néhány hónappal a filmben való tanúskodásukat követően hunytak el.

Jákov Schwarz szavai megrázóak. Anyja és két nővére a barakkban hagyta őt, mert hogy őket, úgymond, másokkal együtt munkára vitték. Helyette az SS-ek Hofamt Priel-be hajtották és lelőtték őket.

Jákov Schwarz azt mondta Hochstögernek, hogy nagyon bíztak abban, hogy a háborúnak napokon belül vége lesz és ők visszakerülnek Magyarországra.

A tömeggyilkosság után az SS-ek visszamentek a barakkokba, és tüzet nyitottak az ottmaradt zsidókra. Schwarz elmondta, csupán azért menekült meg, mert egy fölötte fekvő gyermek megvédte testével. Klein Imre volt az – Márton és  Zev testvérbátyja.

Jákov elmondta Kaddis és az El Malei Rachamim imát a meggyilkoltakért. A barakkbeli mészárlást hárman élték túl: egy 60 éves férfi, egy fiatalember és ő. A mészárlás után egy közeli házba menekültek. A tulajdonos, Rosa Forsthofer segített neki kihúzni a felszabadulásig hátralévő néhány napot. Elmeséli találkozását otthon apjával és öccsével, valamint az Ungár családdal. Utóbbiak kivándoroltak és most Haifán élnek.

Tettesek

Amikor a helybéliekre terelődik a szó, akik segíthettek a tömeggyilkosságban, csak kevesen hajlandóak beszélni. A filmben nyilatkozó néhány helybéli felidézi, hogy egy „Fritzl” becenevű férfit arra kértek az SS-ek, hogy kapcsolja fel a fényt, ami valószínűleg arra utal, hogy a gépjárművek fényszóróival világították meg az áldozatokat. „Fritzl” – feltételezi a rendező – egy prominens helyi orvos lehetett, egy SS-tag, akinek náci kapcsolatai a háború előtti időkre nyúlnak vissza.

Ez azonban nem bizonyítható – mondja Hochstöger, aztán hozzáteszi. „Könnyen lehet, hogy köze volt a mészárláshoz”.

A háború után egy Fritzl becenevű orvos a közeli Petzenkirchenben olyannyira kedvelt személyiséggé vált, hogy halála után az egyik teret róla nevezték el. Hochstöger elbeszélgetett a polgármesterrel erről az elismerésről, amelyet végül tavaly visszavontak.

„Korábban nem látták szükségét, hogy megváltoztassák a tér nevét” – mondta Hochstöger. „Csak azután tették ezt, hogy a filmünket bemutatták az osztrák televízióban. Akkor rengeteg ellenséges e-mailt kaptunk.”

Megjegyezte azonban, hogy a faluban és környékén nagyon sokan akarták látni a filmet, és valóban látták is… Sikerült a nyilvánosság elé tárnunk a mészárlásról szóló információkat”.

Times of Israel – Bassa László