Kertész Imre a miénk

Orbán Viktor miniszterelnök beszédet mondott a Kertész Imre Intézet megnyitóján, s ebből kiderült, hogy a néhai író teljesen mértékben egyetértene a kormány jelenlegi politikai-ideológiai álláspontjával.

Az Intézet a Schmidt Mária főigazgató által felügyelt Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány kebelében működik majd. Célja, hogy „Kertész Imre hagyatékának máshol nem őrzött részét saját intézményben dolgozzák fel”.

Beszédében Orbán Viktor is méltatta Schmidt Mária kitartását, amiért tető alá hozta a vállalkozást. Feltette a kérdést: vajon e nehéz gazdasági helyzetben miért költ a kormány ilyen hatalmas összegeket a kultúrára? Azért, mert „mi kultúrnemzet vagyunk”, adta meg a választ saját kérdésére.

(Érdekes lenne továbbgondolni: amennyiben a „kultúrnemzet” a magyarokra jellemző differentia specifica, akkor vajon mely nemzetek nem tartoznak a „kultúrnemzet” kategóriába? Eszünkbe juthat itt még a Klebelsberg Kunó-féle „kultúrfölény” fogalma is.)

A miniszterelnök hosszan értekezett Kertész Imre szellemi és erkölcsi nagyságáról, méltatta a kommunista rendszer idején tanúsított kívülállását, a hatalommal szembeni passzív rezisztenciáját.

Beszéde vége felé Orbán Viktor olyan gondolatokat emelt ki író életművéből, amelyek remekül beilleszkednek a Fidesz aktuális politikai-ideológiai agendájába.

„Tehát, mondjuk, nem potyautasként tekintettek ebben a korszakban még Közép-Európára, akit beengedtek az Európa Unióba, hanem Kertész Imre szerint mi oda nem üres kézzel érkeztünk, hanem komoly értékeket is vittünk, amiket respektálnia kell Európa nyugati felének.”

„(Kertész Imre) Az antiszemitizmust egész egyszerűen fertőzésnek, pandémiának minősítette, egy ideológiai járványnak, ami szerinte időnként újra és újra elönti Európát. ’Az antiszemitizmus szennyes lelkek gyilkossággá fajuló szórakozása.’ Akkor még nem volt arról szó, hogy antiszemita jelölteket baloldali képviselőjelöltnek el lehet indítani.”
Az MTI tudósítója itt még hozzáteszi, nehogy félreértés legyen: „a miniszterelnök utalt arra, hogy a vasárnapi tiszaújvárosi időközi parlamenti választáson induló ellenzéki jelölt, Biró László egyebek mellett Judapestnek nevezte Budapestet”.

„És végül ami a legdurvább vagy legerőteljesebb mondata volt Kertésznek, a migráció kapcsán aztán ezt más formákban – mint migrációellenes ember egyébként – tovább erősítette, és kulcsmondat szerintem az életművének megértéséhez. Ez úgy hangzik, hogy: ’olyan állatfajta, amelyet multikulturális társadalomnak hívnak, nem létezik.’”

„Az volt az álláspontja (Kertésznek), hogy bár az európai civilizációval vannak nagy bajok, de válaszokat ennek a civilizációnak a bajaira csak a saját civilizációs kereteinken belül szabad keresni, és ott fogunk találni. Kívülről importált megoldások nem működnek akkor sem, ha szellemről, és akkor sem, ha emberekről van szó. Ezt a civilizációs kihívást, amivel Európa szembenéz, és már az ő életében is szembenézett, belülről kell megoldani. Idézem őt megint: „Az a civilizáció, amely nem mondja ki világosan az értékeit, vagy amely kinyilvánított értékeit cserbenhagyja, a pusztulás, a végelgyengülés útjára lép.”

„Mire megkérdezték (Kertészt), hogy fontosabb és fájdalmasabb élmény-e számára a kommunizmus, mint a lágerélmény? Azt mondja, hogy ’igen, fontosabb, mert ettől fuldokoltam, naponta ettől undorodtam, ebben ébredtem fel rab módjára, tehát írni is a jelenről akartam. Rossz nyomon jár, aki a Sorstalanságot holokausztregénynek fogja föl’ – mondja Kertész Imre a saját a munkájáról.”

„…’a liberális szellem, amely eredetileg a legjobbat akarta, a posztmodern elvtelenségével, az értelmiséget a nihilizmusba, a tömeget a tanácstalanságba vezette.’ Mennyire igaz, mintha éppen ezen a ponton állna ma az európai világ!”

A Holokauszt ezen kívül egyedül olyan összefüggésben kerül szóba, hogy Kertész – fanyalgó kortársak szerint – csak regényének témája miatt részesült Nobel-díjban.

Kertész Imre zsidóságáról, arról, hogy őt emiatt hurcolták Auschwitzba, egyáltalán nem esett szó Orbán Viktor beszédében.

A kommunizmus/kommunista szavak tízszer fordulnak elő a szövegben, a nácizmus egyszer – akkor is a kommunizmussal való hasonlóságáról van szó.

Kertész Imre tehát egy meg nem alkuvóan kommunistaellenes, valamint multikulti-ellenes, migrációellenes, Nyugat-Európával kritikus, liberalizmusból kiábrándult alkotó, aki az antiszemitizmust éppen olyan mélyen elítéli, mint a kormány.  Zsidósága amúgy említésre se méltó és különben is rossz helyen tapogatózik az, aki a Sorstalanságot Holokauszt témájú regénynek gondolja.

Ez ügyben egy hosszabb idézet még pontosabban nyomra vezet:

„Mert ha visszagondolok arra, hogy amikor Kertész Imre megkapta a Nobel-díjat, akkor itt azért elég heves viták zajlottak Magyarországon, és még én is emlékszem arra, hogy különösen a jobboldal, annak a radikálisabb része inkább, de talán az egész jobboldal is úgy volt vele, hogy persze, ez óriási siker, ezt ne vonjuk kétségbe, no de hát, minden relatív, hát micsoda nagy írók nem kaptak! Mondjuk, a két világháború között, és most akkor Herczeg Ferenctől hozhatnám a neveket, hogy azok bezzeg nem kaptak, Kertész meg bezzeg kapott! Én emlékszem ezekre a nem túl színvonalas vitákra, amik akkor dúltak. És azt is mondták, hogy nyilván azért kapta, mert egy holokauszt tárgyú regényt, a Sorstalanságot sikerült akkor a világ közvéleményével megismertetni, és a dolgok összefüggenek egymással, erre a típusú műre lehet kapni Nobel-díjat, a régi nagy magyarok a saját témáikra meg nem kaphattak. És ez a vita be is skatulyázta Kertész Imrét, lényegében egy olyan helyre, egy olyan fiókba, ahova ő soha nem vágyakozott, és nem is volt semmi indoka, hogy oda bezárják. Tehát amikor Mária fölkért arra, hogy jöjjek el ide, és fölidéztem az emlékeimet, akkor fölidéztem ezt a vitát, ami így zajlott. És még én magam is úgy voltam vele, hogy, jó, persze, minden vita belecsúszhat túlzásokba, de tényleg, azért ebben a történelmi perspektívában van valami realitás. És akkor egyszer 2012-ben, talán valami gazdasági fórumon tartottam előadást miniszterelnökként Berlinben, és megkerestem Kertész Imrét, és leültem vele beszélgetni. Ez volt az első igazán komoly beszélgetésem vele, és rájöttem arra, hogy egy hatalmas intellektussal van dolgunk. Tehát nem arról van szó, hogy valakinek a tollából kijött egy mű, ami egyébként aztán irodalmi Nobel-díjra jogosította őt, hanem a létről és a létrendek, a különböző létrendek logikája szerint a legmélyebben gondolkodó és fantasztikus tanácsokat, meglátásokat a magamfajta fiatalokkal megosztani képes, nagy intellektusú emberről van szó.”

A gondolatmenetet így fordíthatjuk le köznapi nyelvre: ma már kicsit kínos, hogy 2003-ban a jobboldal kígyót, békát kiabált a Nobel-díjas Kertész Imrére, akit most be akarunk emelni a nemzeti panteonba. A magyaroknak nem kell idegenkedniük Kertész Imrétől, mert az ő életművében nem a Holokauszt a lényeg. Őt ebbe a kategóriába csak beskatulyázták. A lényeg Kertésznek „a létről… a legmélyebben gondolkodó” nagy intellektusa.