Jól élnek, a diktatúrával nem törődnek

A belarusz zsidók jólétben élhetnek és – a szomszédos országoktól eltérően – nem kell tartaniuk az antiszemitizmustól. Legalább is addig, amíg csendben maradnak.

A 36 éves Jisáj Malkin családjával együtt olyan rendezett életet él, amit az egykori Szovjetunió területén élők többsége irigyelne. A webmester Malkin és rendezvényszervező felesége együtt 2,000 dolláros havi jövedelemmel rendelkeznek. Ottani viszonyok között ez lehetővé teszi, hogy külföldre utazzanak, és Minszk belvárosában lévő folyóparti lakásuk jelzálogkölcsönét törlesszék, ahol hatéves fiukkal élnek.

Legtöbben nem is gondolnák, hogy az a helyzet “Európa utolsó diktatúrájában’, ahogyan a nemzetközi médiában Alekszandr Lukasenko autoriter rendszerét címkézik, aki 1994 óta az ország elnöke. A zsidók a kevesebb szabadságért cserébe nagyobb stabilitást és biztonságot élveznek, míg egyes szomszéd országok kaotikus demokráciájában egyre nő az idegengyűlölet és nacionalizmus. Kritikus hangok viszont emlékeztetnek, hogy a polgári és emberi jogoknak a rezsim általi semmibe vétele a zsidókkal szemben is megnyilvánul, például abban, hogy a jog nem ad lehetőséget kulturális örökségük védelmére.

A múlt hónapban hozott bírósági döntés nyomán például lehetővé vált, hogy Gomel városában az egykori zsidó temető helyén luxuslakások épüljenek. Az ügy kapcsán a civil szervezetek szövetsége és a zsidó hitközség „aggodalmának” adott hangot. Ritka dolog ez az ellenszegülés egy olyan országban, ahol a bíróság a végrehajtó hatalomnak alárendelt ágazatként működik.

Az elmúlt években semmilyen antiszemita kilengésre nem került sor az országban, ellentétben Ukrajnával, ahol a forradalom győzelmével zsidókat gyilkoló nacionalistákat avattak hősökké, vagy Oroszországgal, ahol – Lengyelországhoz hasonlóan – gyakran tör felszínre a zsidógyűlölet. Belaruszra inkább a szovjet kommunista rendszer iránti nosztalgia a jellemző.

Az izraeli állampolgárok 2014, az amerikaiak és az EU országokból érkező turisták 2016 óta élveznek vízummentességet, ami jelentősen enyhítette Belarusz elszigeteltségét. Az idegenforgalom pénzügyi szempontból is kedvező változásokat hozott. Minszk, a főváros biztonságos, tiszta és olcsó, a szovjet építészet olyan jellemző példáival, mint az operaház. Az olasz, francia és izraeli turistákat vonzzák a kaszinók, éttermek és kulturális rendezvények– balett, zenei és színházi előadások.

A húszezres zsidó népesség számára is kedvező a zsidó emlékhelyek iránti érdeklődés, amelyek jelentőségükben és vonzerejüket tekintve vetekszenek az ukrajnai, oroszországi, litvániai és lengyelországi kínálattal. Itt található olyan neves rabbik sírja, mint Izráel Meir Kagan, vagy Hafec Hájim. Grodno város 16. században épült zsinagógája 2007-ben került fel az UNESCO Világörökség listájára. Sokan keresik fel a hatinyi holokauszt emlékművet. Pinszk és Bobrujszk városok máig őrzik a stetl települések jellegzetességeit – Európában egyedülálló módon.

2014 óta Vityebszk városában évente megrendezik az egykori Szovjetunió területén élő zsidók kulturális-tudományos fesztiválját, amelyen több száz fő vesz részt (köztük külföldiek).

Shneur Deitch főrabbi, a Chábád kiküldötte szerint ezek a trendek hozzájárulnak ahhoz, hogy teljes legyen a zsidó élet. Deitch és felesége már évek óta üzemeltet zsidó iskolát, ahol a gyülekezet tagjai Oroszországból szállított kóser húsárut és tejtermékeket szerezhetnek be.

A zsidó örökség ápolásával kapcsolatban azonban a belarusz kormány a helyi és nemzetközi zsidó csoportok kritikájának össztüzébe került. Az Eurázsiai Zsidó Kongresszus „határozottan ellenezte” a gomeli ingatlanfejlesztést. Elutasította a kormány magyarázkodását, miszerint az építkezés a város zsidó közösségének beleegyezésével történik. A Zsidó Világkongresszus „aggodalmának és csalódottságának” adott hangot a tervvel kapcsolatban, és emlékeztetett arra, hogy az ellentétben áll Belarusz nemzetközi kötelezettségével a zsidó örökség megóvására.

A Gomel-terv elleni küzdelmet Yakov Goodman, egy belarusz származású amerikai zsidó aktivista vezeti. Véleménye szerint a terv az „állami antiszemitizmus” részét képezi; elképzelhetetlen lenne, hogy hasonló történjen a keresztények által szentnek, vagy a lakosság által fontosnak tartott helyszíneken. 2004-ben rövid időre bebörtönözték, mert a kormányzatot három zsinagóga és legalább három temető felszámolásával vádolja.

Zsidó emlékhelyeket meggyaláznak, eltüntetnek, és a helyükön építkeznek; ez Kelet-Európában megszokott gyakorlat, ahol a zsidó településeket megtizedelte a holokauszt, de a túlélők ragaszkodnak a valaha volt közösség ingatlanvagyonához. „A különbség az, hogy nálunk a zsidók még csak nem is tiltakoznak” – mondja Goodman.

Szergej Ljapin zsidó társadalmi aktivista a hónap elején nyilatkozta: „A helyi hatóságok és az állami média információs háborút vív velünk, az építkezés ellen tiltakozókkal.” A média széles körben terjeszti, hogy a projekt ellenzői „provokátorok”, akik „nemzetközi kapcsolatokkal rendelkeznek és idegen érdekeket képviselnek.”

Belarusz izraeli nagykövetségének szóvivője kijelentette, hogy kormánya „elutasít bármilyen antiszemita álláspontot”, továbbá az építkezés nem érinti az emlékhelyet. Ugyanő Goodmant „ismert álhírterjesztőnek” nevezte.

Rahim Radhani, aki Üzbekisztánból érkezett és Minszkben él, állítja, hogy a hivatalos Belarusz és a média által megütött hangnem, és a másik oldal aggodalmának semmibe vétele jelzi, hogy végül a zsidók is bajba kerülhetnek, mint ahogyan az más kisebbségekkel már megtörtént.

„Mint sötétbőrű muszlim, állandó zaklatásnak vagyok kitéve. Többször vettek őrizetbe és hallgattak ki” – mondja Radhani, aki üzletember és Belaruszban kereskedelmi pilóta képesítést kíván szerezni. „Való igaz, hogy zsidókkal egyelőre nem bánnak így, de fordulhat a kocka, ha Lukasenko valamilyen okból megorrol rájuk.”

Amikor az Al Jazeera júniusban azt írta a belarusz elnökről, hogy „kíméletlenül elfojt minden elégedetlenkedést” Malkin a kitételt „eltúlzottnak” minősítette. Ellenzéki aktivistákat bebörtönözhetnek, de egyszerű embereket aligha, mondta és hozzátette: „különösen pedig zsidókat nem, akik nem politizálnak, hanem csupán békében akarnak élni, mégpedig jobban, mint bárhol a határokon túl.”

A JTA cikke nyomán Bassa László.