Jeruzsálem kapujában

Írta: Gadó János - Rovat: Politika

Izrael rituális elítélése az ENSZ-ben a középkori passiójátékokhoz hasonlít: Jézus szenvedéseit itt a palesztin nép szenvedései helyettesítik, amelynek önképében kulcsszerepet játszik, hogy ő Izrael áldozata.

Palesztin “harag napja” a Templomhegyen a pénteki ima után (Fotó: REUTERS/Ammar Awad)

Donald Trump amerikai elnök a világ színe előtt kihirdette, hogy az Egyesült Államok elismeri Jeruzsálemet Izrael fővárosaként.

A gesztus merőben szimbolikus, emiatt egyetlen határjelző táblát sem tesznek arrébb, senkinek nem kell elköltözni a házából, minden lényegi kérdést tárgyalásokon rendezhetnek majd – a tiltakozás és felháborodás mégis azonnal fellobbant és nem ismert határt. Világszerte tüntetnek, azonnal összeült az ENSZ Biztonsági Tanácsa, ahol egymást követték a felháborodott, elítélő reakciók.

Hogy az iszlám világ tiltakozott, az persze nem meglepő, de az Európai Unió vezető országai is erősen bírálták az amerikai lépést – a józanság és a kiegyensúlyozottság nevében, persze.

Ami azért furcsa, mert az ENSZ Közgyűlésében és más fórumain sok éve rendszeresen, rituálisan elítélik Izraelt, igen gyakran éppen Jeruzsálem ürügyén, és az ilyenkor fogalmazott határozatok gyakran Jeruzsálem zsidó múltját is elvitatják, egyértelműen az iszlám örökségének tüntetve fel a várost. Az ilyen határozatokat az EU országai néha megszavazzák, néha diszkrét tartózkodással veszik tudomásul – de fennhangon tiltakozni eszükbe sem jut.

Nemigen van szó tehát – mint azt ők állítják magukról – kiegyensúlyozott hozzáállásról. Európa országai szépen, csendben tudomásul veszik, vagy éppen támogatják a Jeruzsálemet Izraeltől elvitató határozatokat, viszont azonnal riadót fújnak, ha egy – nem kevésbé szimbolikus – határozat a zsidó állam fővárosának meri nevezni Jeruzsálemet.

*

Az ENSZ-ben, a világ népeinek egyetemes gyülekezetében Izraelt rendszeresen elítélik, megbélyegzik, olyan „bűnökért”, amiért más országokat a legritkábban marasztalnak el. Nincs még két hete, hogy a legutolsó efféle gyűlöletrituálé lezajlott: Izraelt ekkor egy huzamban hatszor ítélték el, különböző magyarázatokkal.

A világ országai között Izrael egyedül áll bűnbakként: százezrek haláláért felelős gyilkos rezsimeket (Irak, Szíria, Észak-Korea, stb.) együtt nem ítéltek el annyiszor, mint a zsidó államot.

A középkori passiójátékokhoz hasonlóak ezek a modernkori rituálék: Jézus szenvedéseit itt a palesztin nép szenvedései helyettesítik, amelynek önképében kulcsszerepet játszik, hogy ő Izrael áldozata.

*

Akik ehhez a gyűlöletrituáléhoz hozzászoktak és ezt helyénvalónak tekintik, azok számára persze tűrhetetlen egy ezzel ellentétes, szimbolikus gesztus, amely azt üzeni, hogy a zsidó államnak éppen úgy lehet fővárosa, mint bármely más országnak a földön.

A világ mintegy 190 országának magától értetődően van fővárosa, és magától értetődő, hogy erről az adott ország népe dönt, amit aztán a világ szépen tudomásul vesz.

Kinek jutna eszébe kétségbe vonni, hogy Riga Lettország fővárosa, azon az alapon, hogy az itt élő oroszok helyzetét rendezni kell? Ki mondaná, hogy Szkopje nem lehet Macedónia fővárosa mindaddig, amíg az albán kisebbség helyzetét nem tisztázzák? Még Damaszkusz státuszát sem vonták kétségbe, holott egy népirtó rendszerről és egy szétesett ország fővárosáról van szó. A világ számtalan országát megosztó, gyakran háborúba taszító etnikai/vallási és más konfliktusok szóra sem érdemesek, egyedül a zsidó állam fővárosát nem hajlandók elismerni a világ népei, és a legmagasabb fórumon deklarálják, hogy „helyzetét rendezni kell”.

A zsidó állammal szemben alkalmazott kettős mérce világos lehet mindenki számára, aki ezt látni akarja.

*

Az 1930-as évek vége felé Közép-Kelet-Európa népeinek körében, a náci Németország árnyékában, elég széleskörű volt konszenzus arról, hogy „a zsidókérdést meg kell oldani”. Nem feltétlenül gondoltak olyan megoldásra, amit 1941-től kedve a nácik alkalmaztak – de hogy zsidókérdés van, azt széles körökben evidens igazságként tartották számon.

Ma „a palesztinkérdést kell megoldani” – a világ népeinek túlnyomó többsége szerint, akik rendre megszavazzák a zsidó államot ezen ürüggyel elítélő határozatokat. Ami a zsidókérdés polkorrekt nyelvre lefordított változata.

*

Donald Trump gesztusa – bármit is gondolunk személyéről és közvetlen motívumairól – bátor és etikus lépés volt, mert azt üzente, hogy Izraelt ugyanolyan elbírálás illeti meg, mint a világ bármely más országát. Az ezt követő hatalmas tiltakozás, felháborodás pedig azoknak a hangja, akik ragaszkodnak a „palesztinkérdés” (értsd: a zsidókérdés) megoldásához. És az ENSZ tagállamainak túlnyomó többsége ezen az állásponton van – mélységes hittel, mint az arab-iszlám világ országai, vagy a „kiegyensúlyozott politika jegyében”, mint az európai országok döntő többsége.

Utóbbiak sokoldalú kapcsolatokat tartanak fenn Izraellel – de az ENSZ évente ismétlődő gyűlöletrituálékon részt vesznek, és eszük ágában sincs ezektől távolságot tartani.

*

Az Izrael-ellenes javaslatokról dühödten vitázó ENSZ-közgyűlés néha már az 1938-as magyar parlamentre emlékeztet, ahol éppen az első zsidótörvényt tárgyalják. Ahol a törvény ellenzői is szóhoz jutottak ugyan, de arra esélyük sem volt, hogy a zsidóellenes alaphangulatot megváltoztassák.

A különbség egy szempontból jelentős: ma van egy nagyhatalom az ENSZ-ben, amely a zsidó állammal szembeni szankciókat a Biztonsági Tanácsban rendre megvétózza. Enélkül könnyen lehet, hogy az a dinamika érvényesülne az ENSZ-ben, mint ami az 1938-as magyar parlamentet jellemezte.

A fentebb említett józan érveknek (hogy ti. Izrael megbélyegzése igazságtalan, ha közben sokkal súlyosabb konfliktusokról tudomást sem vesznek) ma, 2017-ben éppen annyi hatásuk van, mint 1938-ban Kéthly Anna szociáldemokrata képviselő józan érveinek a zsidótörvény ellenében.

*

Jövőre lesz hetven éve, hogy a zsidó állam, Izrael, a független nemzetek sorába lépett. 1948-ban kikiáltotta, majd a rákövetkező háborúban megvédte függetlenségét, s a világ országainak többsége ezt de facto és de jure is elismerte.

Zászlaja azóta ott lobog a többi ENSZ-tagállam zászlaja között, politikusait, tudósait, művészeit, feltalálóit, vállalkozóit a világ számtalan országában nagyra becsülik, kapcsolatai a világ többi országával mélyek és sokrétűek.

A zsidó állam mégsem mindenben egyenrangú partnere a többi országnak. A fent leírt gyűlöletrituálék emlékeztetik a zsidókat arra, hogy – immár a világ népeinek színe előtt – számon tartják, hogy kifélék ők és jó lesz, ha ennek tudatában vannak.

támogatás

Címkék:Donald Trump, Izrael fővárosa, Jeruzsálem, palesztinkérdés, zsidókérdés