Jared – önálló aktor vagy sakkbábu?

Jared Kushner, az amerikai Tiborcz István 36 éves, házassági hirdetésekben úgy is írhatnák, „jóképűnek mondott”, ő elnöki vő, ambiciózus fiatalember és zsidó.

Annyira, hogy neje, a szintén ambiciózus, 36 éves, a házassági hirdetésekben „szépnek mondott” háromgyermekes Ivanka Trump, kinek mamája hajdani csehszlovák síbajnoknő (siksze), be is tért a judaizmusba. Hallelúja!

Jared Kushner ambíciója eget renget, kitalálta például, hogy tartós békét teremt a Közel-Keleten, amibe olyan dörzsölt, történelmi jelentőségű amerikai diplomaták buktak már bele, mint David Kissinger vagy Zbigniew Brzezinski, elnökök sora 1948-tól napjainkig, kemény kardcsörtetők és smooth operatorok, egyenesek és ravaszkodók, az erőpolitika felkent kardforgatói és habozó, töprengő, momentumra váró bölcsészek. Legközelebb két demokrata elnök, Jimmy Carter (Camp David-i megállapodás: vicsorgó béke Izrael és Anvar el-Szadat egyiptomi elnök között), és Bill Clinton jutott a Wye Plantation-i megállapodással és Camp David2-vel.

E kezdeményezések aztán sorra elbuktak.

Tapasztalt, a hely-, és térszínnel ismerős amerikai külügyérek próbálkoztak 1989-91, a hidegháború befejeződése és a Szovjetunió kapuzárása után, tehát mikor a nagyglobális probléma, a fegyverkezési versenyen alapuló világrend, a „terror egyensúlya” egy időre a múlté lett, s képzett és komoly emberek ígérték a földlakóknak a kanti örökbékét. Ám ez az örökbéke a szükséges résztvevők érdektelensége miatt halasztást szenvedett, illetve a Közel-Keletet tekintve talán nem is volt reális opció szemhunyásnyira sem.

Jared Kushner, Trump elnök házizsidaja pök a korábbi kudarcokra, s 36 évének majdnem összes energiájával a technológiai fejlődés és az általános külügyi tanácsadói tennivalók mellett a Közel-Keletet tekinti honi turfjának, becsvágyó szemei előtt magasztos célok lengedeznek. Mikor az akaratlan vagy akart (utóbbi még nem teljesen bizonyított, de nincs már fényévekre a bizonyítottság) orosz segítséggel az após a legerősebb földi hivatalhoz jutott, Kushner elnöki vő kicsire-nem-adunk alapon e célt tűzte ki maga elé, s nevét már elkezdte látni a történelem aranylapjain, mint a békehozóét, a csőrében olajágat (és pénztárgépet) cipelő fehér galambét. A nagy formátumú államférfiét, aki a népek nyelvén szól, összeboronál, rendet tesz és kiganézza Augeiász-istállóját, ami jól jöhet majd, ha húsz év múlva esetleg maga is elnöki ambíciókat kezdene dédelgetni. Mindezt úgy, hogy az após elnökválasztási győzelmében legilletékesebbek – és most nem Vlagyiszlav Szurkovra és körére gondolok –,

az ókonzervatív teadélutános őskeresztény szavazókörnek a kedvére tegyen,

még ha éjszakáknak évadján kell is a szaudi újerővel, Salman koronaherceggel Riyadban hajnal négyig eszmét cserélnie, mint azt a Jerusalem Post  idevágó cikkéből megtudhatjuk. Kushner fáradhatatlanul tesz-vesz, ügyezik és izmozik, él befolyásával, hisz ő „egy jó gyerek” (hogy az após jellemleíró szavaival éljünk ehelyt), az ég-föld világon semmit nem akar jobban, mint a közjót, kontinenseken átívelőn.

Jared Kushner nagyszüleinek a Belorusszia grodnói területén lévő Novhardokból (jiddisül: אָווהאַרדאָק‎) sikerült valahogy 1949-ben Holocaust-túlélőként elhagyni a Szovjetuniót; kedves gesztusként az egyik orosz operatív, akivel az elnöki átmeneti időszakban találkozott, ahol ugye semmi inproper nem történt,

egy zacskó földet hozott neki egyenest a stetlből.

Jared fiú (az amerikai Tiborcz) New Jersey-ben nevelkedett (az amerikai Vecsés), apja nyomdokain az ingatlanbizniszben tevékenykedett, a Cadre nevű online ingatlanbefektetési app résztulajdonosa, nem csuda, hogy összefutott a Trump-famíliával az Atlantic City-i boardwalkon. A vallási irányultság már Trump elnök első külföldi útjának tervezésekor megmutatkozott nála, hiszen a Breitbart, Steve Bannon és a teadélutános evangelista keresztények kottájából játszva előbb a Mekkának és Medinának otthont adó Szaud-Arábiába mentek, majd Jeruzsálembe, s onnan Rómába. Az evangelista kereszténység inkább Mike Pence alelnök (sikeres impeachment esetén: utód) nünükéje, maga az elnök csak használja politice, mint a szláv asszonyokat az életben.

Az Atlanticban Peter Beinart fogalmazta meg a trumpi politika vallási összetevőjét pontosan: “a vallási konfliktusok, ahogy a faji és etnikai konfliktusok lényegi elemei Trump vonzerejének. Neki az kell, hogy a mexikói-amerikaiak fehér lányokat erőszakoljanak és öljenek. Neki az kell, hogy afroamerikai sportolók ‘gyalázzák a zászlót’. És az kell neki, hogy a muszlimok robbantgassanak, és amerikai zászlókat égessenek. Minél félelmetesebbnek tűnnek a nem-fehér nem-keresztények otthon és külföldön, annál inkább számítanak rá a hívei, hogy a kapun kívül tartsa a barbárokat. Ha Trumpnak kitalálnia kell ezeket a veszélyeket, hát kitalálja. De Jeruzsálem esetén ennél még tovább is léphet:

maga teremtheti meg a veszélyt”.

Jeruzsálemet tevőlegesen izraeli fővárosnak ismerte el Trump, bár halogatón csak két év múlva költözik a követség. Egyelőre még kezelhetőnek látszik az általa kiváltott káosz, és beteljesül Izrael Állam több, mint húszéves politikája, melyet Jichak Rabin meggyilkolása (1995) óta az Egyesült Államok tekintetében folytat – az AIPAC és más a zsidó államot támogató szervezetek inkább támaszkodjanak a teleevangelisták déli népére, mint az amerikai zsidó értelmiségre és zsidó liberalizmusra; utóbbiak a vicc szerint úgyis azt mondják, hogy a zsidó mennyország egy jiddisül beszélő Kanada lenne –, azonban kérdés, hogy hosszú távon mennyire jó ez Izraelnek. Mennyire süpped bele a teokratikus jobboldali erőpolitikába, persze, tudva azt, hogy a balos békevágy naiv illúzió a Közel-Keleten erő nélkül.

Jared fiú bizniszel az oroszokkal,

bizniszel a láthatóan változó politikájú szaudiakkal – Iránnal való versengésében titkosszolgálati információcsere-megállapodást kötött a vahabita királyság Izrael Állammal! –, álma 360°-os körsvenk, teteje a csillagos ég, és látom, ahogy nappalikban, a tévé előtt sokan összemosolyognak: az amerikai elnöki vő a „mi fiunk”. Ugyanezt mondták ugyanilyen kedves arcok sok évtizede is, mikor fekete-fehérben moziban vagy tévén nézték Tarzant, az úszóbajnokot, a dzsungel királyát. Később derült csak ki számukra, hogy Johnny Weissmüller a Temes megyei Freidorf szülötte (ma Temeschwar-Timişoara külterülete), sváb származású, igazi makulátlan amerikai lett, csak az egykori osztálytársai közül szolgáltak páran a Waffen SS Banat divíziójában.

Hogy a „mi fiunk”, Jared mennyire önálló aktor, mivé teszi majd a végtelen ambíció, tudna-e Trump após nélkül létezni, illetve mennyiben sakkbábuja Putyin Raszputyinjának (Szurkov), azt a jövő dönti el.