Izraelt elítélni alapkövetelmény – az iraki politikai Irán árnyékában

Irakban az Izraelről vagy az Ábrahám Egyezményekről szóló bármilyen vita tabu. S ennek elsődleges oka az iráni befolyás.

Azokat az irakiakat, akik részt vettek azon a találkozón, ahol az Izrael és Irak közötti kapcsolatok felélesztésére tettek javaslatot, bírósági ítélettel és börtönbüntetéssel fenyegették meg a legmagasabb szinten. A hivatalos felhördülés része Bagdad Izrael elleni látványos fellépésének. A reakció hátterében nem az iraki bürokrácia vagy akár az átlagos irakiak állnak, hanem Irán és az általa támogatott iraki milíciák. Ezek az országot a zsidó állam, illetve az USA elleni támadások platformjaként akarják felhasználni.

Irak a múltban igyekezett a régió Izrael-ellenes küzdelmeinek élharcosaként fellépni. Szaddám Huszein rezsimje alatt az ország vezette a regionális retorikát Izrael ellen, még Scud-rakétákat is kilőttek Izraelre az Öböl-háború idején. A rakéták egy olyan rezsim utolsó próbálkozásai voltak, amely már kimerítette lehetőségeit azzal, hogy megszállta Kuvaitot és fenyegette Szaúd-Arábiát is. Ez a rezsim kiprovokálta az ellene fellépő, USA vezette nagykoalíciót, amely kiűzte Szaddámot Kuvaitból és romlásba döntötte Irakot.

De Szaddám fenyegetése komolyabb volt a rakétáknál. A rezsim az 1980-as években regionális erőközpont volt. Megkísérelte a nukleáris fegyverek megszerzését is. Ezen túlmenően Irak három háborút is viselt Izrael ellen: 1948-ban, 1967-ben és 1973-ban. 1973-ban komolyabb volt iraki fenyegetés, amikor az ország a 3. páncélos hadosztályát küldte Szíriába, hogy segítse az Izrael elleni háborút. Az iraki erőket október 11. és 14. között megtizedelték. Irak ekkor a saját zsidó kisebbsége ellen is fellépett, amelyet Izrael létezése miatt büntetett. 1969-ben tizennégy zsidót akasztottak fel Irakban, akiket azzal vádoltak, hogy “kémek” voltak.

Ez egy olyan álláspont volt, amelyben Irak volt az agresszor, és egy olyan ország, amely az 1940-es évek óta háborút visel Izrael ellen, és igyekezett a zsidó állam elleni regionális erőfeszítések élére állni. Mostanra ezek az erőfeszítések eltolódtak, mivel a sokkal gyengébb Irakba mostanra beszivárogtak az Irán által támogatott milíciák.

Nincs valódi bizonyíték arra, hogy az átlagos irakiak sokat törődnének Izraellel. Irakban nagy a nélkülözés, súlyos gazdasági nehézségek, környezeti katasztrófa és az Irán-barát milíciák keserítik a mindennapi életet. A milíciák akadémikusokat, a média munkatársait és bárki mást megfenyegetnek, aki kritizálni meri Teheránt. Az iraki társadalom nagyon megosztott: az iraki síiták Irán befolyása alatt gyakorolják a hatalmat, az iraki szunniták pedig az elmúlt évtizedekben háttérbe szorultak, miután Szaddám alatt ők irányították Irakot.

Az Iraki Kurdisztáni Régió igyekezett elhatárolódni a szektás szélsőségektől, és nagyobb nyitottságot mutatni. Ezt a törekvést azonban sok akadály nehezíti. A tartományt Irán ügynökei és milíciái fenyegetik. Ezek a milíciák gyakran veszik célba az amerikai erőket, amelyek a kurd régió fővárosában, Erbilben állomásoznak. A kurd régiót az évek során Irán és Törökország is gyakran vádolta azzal, hogy túlságosan nyitott Izrael felé. Ez a kurdoknak a zsidókkal való történelmi kapcsolataiból ered, valamint abból a támogatásból, amelyet Izrael nyújtott a kurd régiónak az 1960-as és 70-es években, amikor az ellenállt Szaddám népirtó rezsimjének. Akkoriban a kurdoknak nyújtott támogatás Iránon keresztül érkezett, mert a sah uralma alatt Teherán még engedékenyebb volt Jeruzsálemmel szemben. Most minden fordítva van. Irán a térség leginkább Izrael-ellenes országa, míg az arab államok többsége – a gyakorlatban legalábbis – békében él Izraellel. Az Ábrahám-egyezmény is részei ennek a változásnak.

Az izraeli arab partnerségnek azonban vannak korlátai. Bagdadban dühösen fogadták azokat a jelentéseket, amelyek szerint 300 iraki vett részt a kurdisztáni Erbilben tartott rendezvényen, amelyen az Ábrahám-egyezményt és az Izraelhez fűződő kapcsolatokat támogatták. A látványos düh, valamint a felhívás a résztvevők ellen indítandó bírósági eljárásokra nagyrészt politikai demonstráció. Az iraki politikusok, az elnöktől Muqtada al-Sadr milícia parancsnokig egymással vetélkedve ítélik el a konferenciát és Izraelt.

Barham Salih iraki elnök kurd. Egy iráni befolyástól mentes Irakban nyilván nem lenne Izrael-ellenes, most azonban ilyen értelmű nyilatkozatot tett. A jelenlegi miniszterelnök, Musztafa al-Kadhimi azután került hatalomra, hogy Irán-barát milíciák 2019-ben irakiakat mészároltak le. Egy független Irakban talán nyitott, liberális lenne, aki képes lenne árnyaltan viszonyulni Izrael kérdéséhez. Most azonban úgy nyilatkozik, hogy (az Izraellel történő) “normalizáció felvetése alkotmányosan, jogilag és politikailag elutasított az iraki államban”.

Az Izraelről szóló erbili rendezvény az iraki választások előtt zajlik. Az ezzel kapcsolatos iraki “felháborodás” inkább tűnik szájhősködésnek, mint valóságnak. Célja, hogy elterelje az átlagember figyelmét az otthoni kudarcokról. Az iraki vezetés úgy érzi, hogy az Izrael-ellenes retorikával tud a régióban erősnek mutatkozni.

Fontos tehát, hogy az erbili konferenciával szembeni ellenállást e regionális politikai háttérben értelmezzük. Irán arra törekszik, hogy Irakban senki ne nyilváníthasson Izraelt támogató vagy Iránnal szemben kritikus véleményt. Az iraki retorika és az Izraelről vagy az Ábrahám-egyezmény szóló bármilyen vita elhallgattatására tett kísérlet Irán regionális ambícióihoz kapcsolódik.

Azonban Libanonban, Irakban és más – iráni befolyás alatt álló – országokban az emberek csendben egyre nyitottabbá válnak arra, hogy pozitívan tekintsenek az Ábrahám-egyezményekre.

Az Erbilben tartott konferencia ennek a törekvésnek a szimbóluma.

Jerusalem Post