Izraeli szabotázsakció vagy iráni belharcok okozták a minapi robbanásokat?

A teheráni rendszer minden eddigit felülmúló válságát a súlyos járványhelyzet, a gazdaság katasztrofális állapota és a gyakori robbanások jelzik. Egy szakértő szerint azonban utóbbinak a reformista és konzervatív erők kötélhúzása is lehetett az oka.

A titokzatos robbanások és tűzvészek megmozgatták az izraeli és a nemzetközi média fantáziáját. De vajon mely külföldi hírszerzés érdekében áll az iszlám köztársaság destabilizálása, háborúba vagy konfliktusba sodrása?

Múlt héten robbanás volt egy Iszfahán tartományi erőműben, és még aznap egy mobiltelefon-gyártó üzemben tűz ütött ki az ország északnyugati részén. Június végén egy teheráni hadiüzemben volt nagy robbanás, egy másik pedig a főváros egyik polgári kórházában, amiben tizenkilencen vesztették életüket. Iráni tisztviselők siettek Izraelt, az USA-t vagy a nyugati hatalmakat megvádolni – amint az már megszokott ilyen esetekben. Ám csupán a július 2-i, a Natanz melletti nukleáris üzemben történt robbanást írja a külföldi média Izrael számlájára. Ez súlyosan hátráltatta a centrifugaépítést és az összeszerelő egység működését.

Az irániak a többit a rossz karbantartásnak, gondatlanságnak, az országot sújtó forróságnak tulajdonítottak. A Natanz elleni támadásért utóbb az Iráni Forradalmi Gárda (IRGC) Ershad Karimi vállalkozót tette felelőssé. Nyilván nem akarnak egy sikeres izraeli támadást beismerni.

A nemzeti infrastruktúra amúgy is gyenge lábakon áll, a tüzek és robbanások amúgy sem ritkák, de gyakoriságuk nőtt ebben az évben.

Meir Javedanfar, az izraeli Herzliyában működő Interdiszciplináris Központ (IDC), iráni ügyekkel foglalkozó munkatársa más okot vél fölfedezni. Számára hihetetlen, hogy – a natanzi támadást kivéve – külföldi ügynökök ezernyi incidensért, köztük pl. kórházakban okozott tűzesetekért lennének felelősek.

„Valakik Hasszán Rohani elnök imázsát igyekeznek tönkretenni. Az iráni parlamentben (Medzslisz) bizalmatlansági indítványt nyújtottak be ellene. Most, hogy a legfelsőbb vezető, Ali Hámenei ajatollah útját állta az akciónak, a tüzek és robbanások száma hirtelen jóval kevesebb lett.”

Javedanfar a múlt február óta az iráni parlamentet uraló konzervatív táboron belüli feszültségeknek tulajdonít fontosságot. A Medzslisz elnöke az a konzervatív nézeteiről ismert Mohammad Bagher Ghalibaf, aki magas beosztásban szolgált a Forradalmi Gárdában (IRGC), többek közt a légierő parancsnoka volt. A 2021 májusi elnökválasztáson indulna, immár nem a 2013-ban megválasztott Rohani, hanem egy másik mérsékelt jelölt ellenében. Ez lehet Ali Laridzsani korábbi parlamenti elnök, aki jelenleg a legfelsőbb vezető tanácsadója.

A két tábor harcát a koronavírus járvány tovább bonyolítja. Ráadásul az iráni gazdaságot 60 százalékban nem választott politikusok, hanem a „háttérhatalom” („deep state”) irányítja – állítja Javedanfar. Ez nem más, mint az Iráni Forradalmi Gárda és az ún. „szociális” alapok”. Utóbbiak valójában politikai szempontok szerint működtetett pénzügyi alapok.

A mostani iráni vezetés elsősorban a túlélésre játszik; tudják, ha Joe Biden győz Amerikában, az ugyan nem jelenti a szankciók rögtöni feloldását, de legalább marad valami remény.”

Gazdasági téren legaggasztóbb a nemzeti valuta, a rial mélyrepülése. Januárban még 128.000 rialt adtak egy dollárért; ez mostanra 250.000-re emelkedett, és csak az utóbbi napokban érezhető némi javulás az nemzeti bank beavatkozásának köszönhetően. Az éves infláció 41%; az étkezésben alapvető rizs és baromfi ára egyre magasabb. A munkanélküliség az egekben, a segélyezést leállították.

Hasszan Rohani elnök 25 millió koronavírussal fertőzöttről beszél, ami nyilván eltúlzott egy 82 milliós országban. Alighanem túldramatizálta a helyzetet – ilyen természeti csapásért mégsem lehet egy kormányt felelőssé tenni.

Másodszor, az elnök igyekszik lecsillapítania az utcai tüntetésekben megnyilvánuló elégedetlenséget. A novemberi zavargásokat a benzinár emelése váltotta ki, majd a pandémia kirobbanása utáni ezek hevessége csökkent. Aztán amikor a korábbi tüntetések szervezőit halálra ítélték, a zavargások ismét kiújultak. Ezt azután a bíróság – a közfelháborodás hatására – érvénytelenítette.

Egy másik verzió szerint az is elképzelhető, hogy Rohani jelezni kívánja Hámenei és a közvélemény felé, hogy amennyiben megkötik a kezét, az az állampolgárok egészségét veszélyezteti. Rohani egyaránt tart a konzervatívoktól és a fiatalok lázongásától; meg kívánja erősíteni pozícióit a jövő májusi választásokig. A COVID-19 újabb rohama viszont ellene dolgozik. Naponta mintegy 200 halálos áldozatot követel; nyomában az általános elkeseredés és düh egyre nő.

„A helyzet szörnyű” – mondja Javedanfar. „Aki csak képes rá, menekül az országból.” Sokan elkeseredett lépésre szánják el magukat: pénzüket részvényekbe fektetik, akár csőd szélén álló cégek értékpapírjaiba. A Gárda – amelynek szüksége van készpénzre – erre bíztatja őket, a tőzsde pedig szárnyal. Ki érti ezt? Olyan emberek, akik alig képesek megélni, eladják az autójukat, a parasztok traktoraikat, abban a reményben, hogy majd a tőzsdézésből meggazdagodnak.”

Nemrégen Kína és Irán között egyezmény jött létre, amely fölkeltette a külföld figyelmét. Jelentős kínai beruházásokról esett szó, de mindez aligha vehető komolyan. Az egyezmény nem tartalmaz konkrétumokat; sokkal inkább szándéknyilatkozatról van szó. Kína meg akarja mutatni az Egyesült Államoknak, hogy nem fogadja el Trump elnök diktátumait, Irán pedig saját állampolgárait igyekszik megnyugtatni.

Az USA és más országok szankciói, a rossz gazdasági helyzet és a járvány árnyékában Irán jövője bizonytalan.

Elképzelhető, hogy az ország konzervatív irányba fordul. Amennyiben konzervatív elnök kerül hatalomra, a mostani egyensúly a mérsékeltek és konzervatívok között felbomlik, és a hatalom mindhárom ága – a parlament, az elnök és igazságszolgáltatás – a konzervatívok kezébe kerül. A legfőbb ügyész jelenleg a konzervatív Ebrahim Raisi ajatollah, akit Hámenei lehetséges utódjaként emlegetnek.

Másrészt a mérsékelt erők győzelme olyan üzenet lehetne, hogy az iráni vezetés a jelenlegi politikát igyekszik folytatni, abban a reményben, hogy az amerikai álláspontban változás következik be.

Egyik esetben sem lehet azonban a jelenlegi rezsim összeomlására vagy megdöntésére számítani.