Izraeli és amerikai alkotók a „Homeland”-ről, a „Shtisel”-ről és más tévésorozatokról

Írta: Szombat - Rovat: Film, Kultúra-Művészetek, Politika

– Mi teszi Izraelt történetek gazdag tárházává, és mi lesz ezekkel a történetekkel, ha Amerikába kerülnek? – tette fel a kérdést Ronit Weiss-Berkowitz moderátor a Tel-Aviv Egyetem filmtudományi professzora egy közösségi konferencián, melyet az Y&S Nazarian Center for Israeli Studies szervezett tavasszal a Kaliforniai Egyetemen Los Angelesben.

Balról jobbra: Nicole Yorkin, Alesia Weston, Gideon Raff, Ninet Tayeb és Ronit Weiss-Berkowitz (Fotó: UCLA Y&S Nazarian Center for Israel Studies)

Ez a panelbeszélgetés egyike volt annak a háromnak, melyeken elismert izraeli és amerikai előadók tárták fel a két ország közötti „határon átívelő” kapcsolatokat.

A szórakoztatásról szóló panelbeszélgetés fővendége Gideon Raff író-producer volt, kinek nevéhez olyan sorozatok fűződnek, mint a „Hatufim” (Hadifoglyok – amerikai változata  a „Homeland”, A belső ellenség), a „Dig” (Az ősi prófécia) és a „Tyrant” (A vér kötelez). Részt vett a beszélgetésen Ninet Tayeb énekes-színésznő, a „Kochav Nolad” és „When Heroes Fly” sztárja, Alesia Weston, a Jeruzsálemi Filmfesztivál volt szervezője, és Nicole Yorkin író-producer, aki olyan sorozatok alkotója, mint a „Chicago Hope” (Chicago Hope kórház), a „The Killing” (Gyilkosság) és a „The Education of Max Bickford”.

Hatufim (Forrás: Youtube)

– Izrael termékeny talaja a különféle formátumoknak – kezdte Raff, megemlítve, hogy az izraeli „BeTipul” sorozat került át elsőnek az amerikai piacra, és abból lett az HBO „In Treatment” (Terápia, 2008) című sorozata. – Izrael nagyon kis ország, ahol nagyon kicsi a tévés költségvetés – folytatta Raff. – Ha versenyezni akarunk a nemzetközi műsorokkal, kénytelen vagyunk maximálisan kreatívak lenni. Ez néha a formátumválasztásban nyilvánul meg, néha pedig abban, hogy nagyon nyers, szinte tabu történeteket mesélünk el. – A „Hatufim” sorozatot hozta fel példának, amelyből a „Homeland” lett (2011), valamint a Netflix által forgalmazott „When Heroes Fly”-t (2018).

A Homeland sorozat sztárjai

Yorkin most a „Hit and Run” című sorozaton dolgozik a Netflixnek, a „Fauda” alkotóval, Avi Issacharoffal és Lior Razzal. A történet főszereplője Segev, egy izraeli idegenvezető, aki a feleségét meggyilkoló cserbenhagyó gázolót keresi. – A történet makrokozmosza az USA és Izrael viszonya – mesélte Yorkin. – Jó barátok és szövetségesek vagyunk, de mint sok családban, köztünk is vannak nézeteltérések, amelyek bizony áruláshoz és elégedetlenséghez vezethetnek.

A költségekkel kapcsolatban Yorkin megemlítette, hogy a „Hit and Run” első epizódjánál annyi pénzből gazdálkodhattak, amennyiből az izraeli gyártású „Fauda” két egész évada kijött. Az alacsony költségvetésű produkcióknál „a karakterre megyünk rá, mivel az akcióra nem lehet”, tette hozzá Weston.

Az In Treatment magyar változata Terápia címmel futott Mácsai Pál főszereplésével

Tayeb, aki azzal tett szert ismertségre, hogy 2003-ban megnyerte a „Kochav Nolad”-ot, az „American Idol” izraeli verzióját, arról mesélt, milyen volt eljátszani Yaelit a „When Heroes Fly”-ban. – A sorozat minden tekintetben megváltoztatta az életemet. Ahhoz, hogy bele tudjak bújni a karakterbe, teljesen bele kellett adnom a lelkemet. Olyan mélyre kellett lenyúlnom magamba, hogy sokáig tartott, mire kihevertem. Sőt, még mindig érzem.

Gideon Raff filmje, a „Red Sea Diving Resort” (Netflix) arról szól, hogy a Moszad hogyan segített az etióp közösség tagjainak elmenekülni Szudánból.

– Minél inkább helyi egy történet, annál egyetemesebb. Az emberi állapot mindnyájunkra érvényes. A legalapvetőbb emberi érzelmek, a testvéreink megsegítése igaznak cseng mindenki számára. A film arról szól, hogy a Moszad hogyan juttatott ki etiópiaiakat Szudánból, de érvényes arra a világra, ahol jobb jövőt kereső emberek fulladnak meg a Földközi-tengerben.

Raff arról is beszélt, milyen volt a sajátosan izraeli és „rendkívül személyes” „Prisoners of War”-t – melyet egy Starbucks kávéházban írt 2007-ben – átalakítani a „Homeland”-dé. Az izraeli változat minden részét Raff írta és rendezte, fél év kutatás után, mely során meginterjúvolt több tucat volt izraeli hadifoglyot, a családtagjaikat és pszichológusokat arról, hogy mi történik a hadifoglyokkal, miután hazaérnek.

A When Heroes Fly főszereplői

– Az izraeliek nem beszélnek róla – mesélte. – Azt akarják, hogy a történet a fogoly visszatérésével fejeződjön be. Happy endet akarnak. De Izraelben a hadifoglyok története itt nem ér véget. Nagyon hosszú, nagyon nehéz utazás ez. – Az Egyesült Államokban nincs kötelező sorkatonai szolgálat, ezért az amerikai közönség számára másik drámai nézőpontot kellett keresnie. Így lett a „Homeland” központi eleme a hűség és az a kérdés, hogy a hadifoglyot nem szervezte-e be kémmé az ellenség a fogság során.

– Minden egyes műsorommal vissza akarok térni Izraelbe – vallotta be Raff. 2014-ben a „Dig”-et a jeruzsálemi óváros alatt futó Kotel-alagutakban forgatta, „miközben a fejünk felett bojkottokról és szankciókról vitáztak”. A „Tyrant”-nek akkor építettek stúdiót Kfar Sabában, amikor Gázából „elkezdtek röpködni a rakéták. A színészek maradtak volna, annyira szerették Izraelt, de a biztosítók közbeszóltak, és mindkét forgatást át kellett költöztetni”, mesélte. A „Dig” Horvátországba települt át, a „Tyrant” Budapestre.

A Fauda már a harmadik évadnál tart

Tayeb, aki a beszélgetés közben előadta néhány saját dalát, arról beszélt, milyen érzés otthagyni az izraeli sikert és az ismeretlenül újrakezdeni az Egyesült Államokban. – Itt olyan más. Minden nap félelmetes, mert az ember nem tudja, mi fog történni, de hát ez van, ha kikerülünk a komfortzónánkból. – Hozzátette, hogy Amerikában élni lehetőséget nyújt, hogy „a szívemből és lelkemből írjak, de másként, mind eddig”.

A hallgatóság egy tagja megkérdezte a résztvevőktől, hogy szerintük az amerikai főiskolásoknak mit kéne tudniuk Izraelről.

– Azt sem tudom, hol kezdjem – sóhajtott Raff. – Próbálunk párbeszédet kezdeményezni azáltal, hogy emberi történeteket mesélünk, és nem feltétlen olyanokat, amelyek állást foglalnak. Szerintem a legtöbb művésznek az a fontos, hogy az emberek minél több történetet ismerjenek meg és megértsék, hogy így tudjuk megoldani a problémákat.

A „Hatufim” (Prisoners of War ) első két évada között Guy Selniket, az egyik szereplőt behívták a hadseregbe és a megszállt területekre vezényelték ki. Az egyik útzárnál palesztinok felismerték és azt kérdezték tőle, mikor jön a második évad. – A művészet hidat teremt – mondta Raff.

Shtisel – Reb Sulem és fia, Akiva (Michael Aloni – akibe mindenki szerelmes)

Amikor szóba került a „Shtisel”, a népszerű izraeli dráma, amely a zsidó államban élő haredi közösségre fókuszál, a közönség tapsban tört ki. – A Facebookon mindenki ajánlgatja: ezt nézzétek meg – mesélte Yorkin. – Mindenki szerelmes Michael Aloniba. (A „Shtisel” és „When Heroes Fly” sztárjába).

– Mindenki szerelmes Micheal Aloniba! – erősítette meg Raff.

– Megmondom neki – mosolygott Tayeb.

Esther D. Kustanowitz, Jewish Journal, Pék Zoltán fordítása

támogatás

Címkék:2019-12

[popup][/popup]