Izrael: továbbvándorló „oroszok”

Huszonöt évvel az egykori nagy szovjet alija utolsó hulláma után most Izraelből emigrálnak középosztálybeli, orosz ajkú családok.

Három évvel ezelőtt Gennagyij, az izraeli hadsereg tíz éve leszerelt veteránja felpakolta családját, és otthagyva Haifát, Új-Skóciába költözött.

Az oroszajkú izraeliek közül nem ő az első, sem az utolsó, aki elhagyta a zsidó államot. Ráadásul az emigrálók száma növekedni látszik.

„Részt vettem a gázai telepek evakuálásában és a második libanoni háborúban, de aztán világossá vált számomra, hogy a karrierlehetőségeim eléggé korlátozottak, így más irányban kezdtem keresgélni” – mondta Gennagyij Halifaxból telefonon, hozzátéve, hogy nem szeretné megadni teljes nevét.

Feleségével, Nilivel, valamint két gyermekükkel (4 és 8 évesek) költözött oda, és jelenleg egy nagy telefonszolgáltató cégnél osztályán dolgozik. Felesége jogi asszisztens.

Ami a terveiket illeti, nem rövid távú külföldi tartózkodásban gondolkodnak. „Már beadtuk a kanadai útlevélkérelmünket – mesélte. – A szakszervezetnek is tagja vagyok, így már eléggé meggyökereztünk itt.”

„Egyszerűbb itt az élet”

Gennagyij korábban az izraeli hadsereg hivatásos katonája volt egy kommunikációs egységnél.

„Rajongok Izraelért, mégsem látom úgy, hogy majd valamikor visszamegyünk. Talán nyugdíjba vagy temetkezni. Az élet itt egyszerűbb, ez pedig pénzt jelent. Itt nem kell kis lakásban élnünk, hanem nagy házban lakhatunk, egy hatalmas telken, és két autót tarthatunk fenn.”

Kanadát szavai szerint azért választották, mert „kapui még relatíve nyitva állnak”, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy amennyiben valaki az ország által jóváhagyott szakmai lista valamelyik kategóriájának megfelel, letelepedési engedélyt kaphat.

Halifax egyfajta gyűjtőhelyévé vált az egykori Szovjetunióból származó izraeli bevándorlóknak. „Mi a második hulláma vagyunk az Izraelből érkezetteknek, és a mostani már az ötödik – magyarázta Gennagyij. – A zsidó közösség körülbelül 5000 fős a városban, és ennek legalább 60%-a orosz ajkú izraeli.”

A Gennagyijhoz és Nilihez hasonló izraeliek kivándorlásáról már 2008-ban tanúskodtak az izraeli központi statisztikai hivatal adatai, melyek azt mutatták, hogy az országot elhagyó személyek 48%-a eredetileg a volt Szovjetunió területéről érkezett Izraelbe. A távozók nagy többsége fiatal, képzett, középosztálybeli, aki csalódott a gazdasági és munkavállalási lehetőségek miatt. A legfrissebb, nagyjából fél évvel ezelőtti statisztikák azt mutatják, hogy a volt Szovjetunióból érkezett, s Izraelben később doktori fokozatot szerzett alijázók 28%-a legalább három évet töltött azóta más országban.

A jelenség érezhető erősödéséről Igor Teller, az izraeli Technion műszaki egyetemen végzett mérnök is beszámolt a Ynet weboldalon megjelentett írásában, melynek a „Pavel Kanadában, Jurij Ausztráliában” címet adta, utalva az orosz ajkú izraeliek két kedvelt kivándorlási célpontjára. A szerző szerint minden évben öt újabb barátját és ismerősét látja a kivándoroltak közt, akik „szétszóródnak a világ minden tájára”.

Michael Filipov politika- és kultúrakutató hasonló következtetésre jutott – és ehhez még átfogó kutatást sem kellett végeznie. Elég volt megvárnia éves tartalékosi behívóját abba az egységbe, amelynél a legtöbb katona a volt Szovjetunióból származott, s rögtön láthatta, hogy barátai minden alkalommal egyre kevesebben vannak. Idén már csak ő maradt meg az orosz anyanyelvűek közül.

„Az emberek egymillió alijázóról beszélnek a volt Szovjetunióból, de a jelenlegi statisztikák azt mutatják, hogy jelenleg mintegy 730 000-en élnek közülük Izraelben.” Hozzátette azonban azt is, hogy mivel az alijázók közül sokan idős emberekként érkeztek az országba, a halálozás is hozzájárul az orosz ajkú közösség lélekszámának csökkenéséhez.

A megélhetési költségek

A reményeikben csalódott oroszokkal kapcsolatban Filipov elmondta: nem sorolja ezeket az embereket azok közé, akik „nem tudtak beilleszkedni” – hiszen itt tanultak, szolgáltak a hadseregben, ez a hazájuk. Inkább a megélhetés költségei miatt csalódottak, és emiatti tiltakozásukat nem az utcákon fejezik ki, hanem azzal, hogy elmennek.

„Bevándorlók esetében erőteljesebben jelentkeznek azok a problémák, amelyek a fiatal, szekuláris, középosztálybeli embereket sújtják. A ’bennszülött’ 30 évesekhez képest, akik például a lakásvásárlásban tudnak a szüleikre támaszkodni”, a bevándorlók nem rendelkeznek ilyen segítséggel – mondja, – így a reakciójuk is radikálisabb az övéknél. Nem panaszkodnak, hanem egyszerűen összepakolnak.”

„Ennek ellenére a kivándorlás nem feltétlenül a súlyos megélhetési nehézségek eredménye – hívta fel a figyelmet a kutató. – Választják ezt például a 30 év körüli, Technionban végzett mérnökök is, akik azt hitték, el tudnak majd érni egy bizonyos életszínvonalat, s amikor az elképzeléseik nem valósultak meg, úgy döntöttek, hogy máshol próbálnak szerencsét. Ez egy pragmatikus generáció, erősen materialista felfogással.”

A Haaretz cikkét Kalcsics Ildikó fordította.