Izrael-gyűlölet és konfliktuskezelés – A norvég példa

A norvég zsidóságról dióhéjban

Norvég Királyság: Parlementáris-demokratikus alapokon nyugvó, alkotmányos monarchia (fővárosa Oslo; nagyvárosok: Trondheim, Bergen)

Lakosság száma: 5.550.000 fő

Zsidók száma: 1.800 fő (a norvég összlakosság 0,03%-a)

Közösségben regisztrált zsidók száma: 750-800 fő

 

Zsidó közösségi élet

A zsidó élet középpontjában az Oslói Hitközség áll, amely a norvég zsidóság közösségi képviseleti szervezeteként, valamint a norvég zsidó hitélet, zsidó programok és intézmények szolgáltatójaként működik az országban. A Trondheimi Zsidó Közösség kulturális központként a Trondheimi Zsidó Múzeummal egy helyen, Európa legészakibb zsinagóga épületében található. Itt a közösség erőfeszítéseinek köszönhetően évente néhány alkalommal imára is össze tudnak gyűlni a hívek. A Bergeni Zsidó Közösség elsőként a város történetében olyan zsidó kulturális központ kíván lenni a város és a régió zsidó családjai számára, ahol a jövőbeli hitélet, az ünnepek és tanulás valóra válhatnak.

További norvég zsidó szervezetek közé tartozik a jól ismert B’nai B’rith, a WIZO, a B’ni Akiva, a Keren Kayemet, a Help the Jews Home (Hjelp Jødene Hjem), és említésre méltó a zsidó tanulókörök és az idősek otthonának munkája is.

 Kóser ellátás

Norvégiában 1929 óta tilos a shechita (kóser vágás), a kóser húst tehát importálják az országba. A kormány shechita tilalma megnehezíti a kóser élelmiszerhez való hozzáférést a norvég zsidó közösség számára. Az oslói hitközségnél működő kis kóser élelmiszer árudában hetente egyszer néhány órán át rendelkezésre áll bizonyos kóser élelmiszer kínálat.

Hitélet

Az Oslói Hitközség modern orthodox közösség. Kabbalat Shabbaton mintegy 20-30 fő köszönti a Szombatot, míg a reggeli imán közel 50-60 zsidó honfitársunk imádkozik. Peszahkor mintegy 100 fő olvassa a széderestén a Haggadat, míg az öszi nagyünnepeken 150-200 hittestvérünk imádkozik és hallgatja a zsinagógában a Kol Nidret.

Brit milah

Norvégiában a fiúgyermekek tradícionális körülmények közötti rituális körülmetélése tilos, így a műtétre csak a hatályos  norvég törvények[1] betartásával kerülhet sor. Ezért az Oslói Hitközség saját brit mila eljárási renddel kell rendelkezzen, így többek között az esetenként meghívott londoni ortodox mohel mellett az eseményen egy norvég szakorvos is jelenléte is szükséges, aki felelős a norvég törvények és egészségügyi előírások maradéktalan betartásáért.

 ***

Bevezetés

Közgazdászok szerint a pesszimista világgazdasági mutatókhoz képest Norvégia (2024. januári) gazdasági adatai sokkal jobbak, mint a világátlag. (Portfolio, 2024) A végtelen fjordok, az északi fény és a finom lazac országa a globális kihívásokra adott válaszaival az élen jár, a világ nagy részéhez képest rugalmasabban és pozitívabban veszi az akadályokat. Norvégia azonban nem csak természeti adottságairól, de a világszerte gyakori politikai- és háborús konfliktusok során betöltött közvetítő, kompromisszumteremtő szerepéről is híres.

A norvég békemozgalom többféle megnyilvánulása, így különösen az oslói székhelyű emberi jogi szervezetek vagy a Nobel-békedíj bizottság munkája is ismert lehet számunkra.

Az idilli kép azonban a norvég zsidók számára létfontosságú pontokon töredezni látszik…

Európának ebben a csendesnek és békésnek tartott északi szegletében a Hamaszt jelenleg is politikai tényezőként kezelik, nem nyilvánították terrorszervezetnek és Izrael Államot teljesen hétköznapi dolog apartheid megszálló hatalomnak nevezni. Norvégia – ahol a zsidók összlakossághoz viszonyított számaránya mindig is elhanyagolható volt – az antiszemitizmus kihívásaira adott társadalmi válaszaival mára talán a leginkább Izrael ellenes európai országgá vált. Sajnos az ország tehát már ebben is az élen jár…

“Hogy jutottunk el idáig?” Ennek a folyamatnak a bemutatására tesz kísérletet a cikk írója, aki norvég-magyar zsidó állampolgár, az oslói hitközség tagja, így néhol szubjektív, de társadalomkutatóként mégis következetesen szakmai szemmel elemzi a napi folyamatokat és azok társadalomtörténeti hátterét. Írásában górcső alá veszi a kicsiny zsidó közösség demográfiai fejlődését, az évszázados kulturális és történeti kihívásokat, bemutatja a norvég társadalom kirekesztő reakcióit, valamint megvizsgálja a helyi zsidók által az antiszemitizmusra adott és elmulasztott válaszokat, a zsidó hétköznapokat valósággal megbénító, sajátos integrációs problémákat.

Hányan is vannak a norvég zsidók?

A norvég zsidók pontos számára vonatkozóan sem a Norvég Statisztikai Hivatal (SSB), sem más hivatalos norvég forrás jelenleg nem áll rendelkezésünkre. Az országban élő zsidók hivatalos számbavételére a holokauszt előtt természetesen már voltak példák. A névszerinti nyilvántartásra irányuló nem hivatalos, antiszemita erőfeszítések napjainkban még nem jártak sikerrel, bár igény már lenne rá…

Erről a szégyenteljes – bár Norvégiában a szabad szólás- és szabad véleménynyilvánítás részét képező – internetes összefogásról ez év február végén a következő címmel tudósított a Dagen című keresztény értékrendű újság: „Az online fórum résztvevői a zsidók és Izrael barátainak pedofilokhoz hasonló számbavételéről társalognak”, […] „Az országszerte működő tucatnyi Palesztina Bizottság[2] a norvég állami médiában (NRK) méltatta a zsidók tömeges meggyilkolását és megerőszakolását [az októberi Hamasz pogrom során]” […] „Mikor fogjuk azt igazán elismerni, hogy Norvégiának komoly problémái vannak a zsidógyűlölettel?” (Bergsjø, 2024) Tanulmányunk minden bizonnyal segíti majd a kérdés megválaszolásában.

A rendelkezésünkre álló információk és az országban hivatalosan regisztrált zsidó közösségek és hitközségek[3] tagsági nyilvántartása alapján Norvégiában 2017-ben 769 fő, 2019-ben 809, míg a 2023-as adat szerint már csak 755 regisztrált zsidó élt.[4] (SSB, 2024) Norvégia zsidó lakossága azonban semmiképpen sem korlátozódik az oslói és a vidéki közösségek tagságára, hiszen jelenleg is sok száz amerikai és izraeli állampolgár (szülők, gyermekeik és unokáik) él az országban, és valószínűnek tűnik, hogy egy részük valamilyen mértékben zsidó identitású.[5] (DellaPergola, 2020; Lugo és mtsai., 2013; Saxe és mtsai., 2021) A hivatalos és becsült adatok alapján a zsidó identitású norvég lakosok száma valószínűleg megközelíti az 1.800-2.000 főt, ami a norvég összlakosság 0,03%-a.

A zsidók számbavétele azonban nem mindig volt ilyen bonyolult. A II. világháborút megelőző évtizedekben a már akkor sem több mint 2.000 főt számláló norvég zsidóság nyilvántartása a szigorú jogi, adminisztratív szabályok, valamint az erősen kirekesztő történelmi, vallási és kulturális okok miatt sokkal áttekinthetőbb volt. Történelmi tény azonban, hogy Norvégiában a XIX. század kezdetéig egyáltalán nem is élt igazán számottevő zsidó lakosság. Az első, kis létszámú és priviligezált helyzetű, állandó letelepedési engedéllyel is rendelkező zsidó bevándorlók főleg Dániából és Észak-Németországból érkező szefárd, helyi szóhasználattal „portugál zsidók” voltak. Még az 1865-ös népszámláláskor is csupán 25 szefárd zsidót találtak az országban, akik közül sokan csak ideiglenesen, üzleti céllal tartózkodtak norvég földön. (Jødedommen, 2018; Riksantikvaren, 2021)

Az 1890-es években ideérkezett kelet-európai zsidók is csupán 200-an voltak, így a népszámlálás adatai szerint 1900-ban az egész országban már összesen 642 zsidót (ú.n. “mózeshitűt”) tartottak nyilván. (Gjernes, 2023; SSB, 2009) Ezek a kelet-európai bevándorlók főleg az erőszakos pogromok és a világháborús fenyegetettség, a politikai és gazdasági ellehetetlenülés elől menekültek ide, elsősorban a cári Oroszország északnyugati részéből, a mai Litvániából, Fehéroroszországból és Lengyelországból. A hivatalos statisztikákban 1920-ban találjuk a legtöbb zsidó (“mózeshitű”) lakost Norvégiában, szám szerint 1457-et. (Gjernes, 2023; SSB, 2009) A korábbi kirekesztő hagyományoknak megfelelően a norvég hatóságok folyamatosan arra panaszkodtak, hogy nagy hiba volt hagyni, hogy ezek a kelet-európai zsidó menekültek az országban maradjanak. Így Vidkun Quisling, a későbbi nácibarát miniszterelnök, és korai elvbarátja Adolf Munthe[6] is már igen korán óva intett az Oroszországból ittrekedt bolsevik zsidóktól. (Broberg és mtsai., 1988)

 

Norvég kirekesztés: zsidó- és Izrael gyűlölet

A norvégok zsidókkal szembeni ellenszenve azonban mégsem az első világégéssel vagy a későbbi nácizmussal hozható csak összefüggésbe. A zsidógyűlölet Norvégiában is több évszázados múltra tekinthet vissza: a zsidókra nézve 1814-től 1851-ig[7], majd pedig 1942-től 1945-ig több-kevesebb változtatással szigorú és diszkriminatív intézkedések voltak érvényben. A zsidók tehát már évszázadok óta nem kívánatosak voltak Norvégiában, jelenlétüket pedig a társadalom folyamatosan komoly tehernek tartotta.

A II. világháború idején a helyi politikusok és közéleti szereplők közül pedig már egyre többen szólaltak fel a zsidók Norvégiába való bevándorlásának újboli tilalma, a már itt tartózkodók elkülönítése és egy zsidók számára létrehozandó külön állam szükségessége mellett. A közvélemény és a politikusok annak a meggyőződésüknek is hangot adtak, hogy több zsidó érkezése esetén jelentősen megnövekszik majd a zsidógyűlölet az országban.[8]

Ami az évszázados ellenszenv alkotmányjogi és egyháztörténeti előzményeit illeti, az említett 1814-es dátum fordulópont volt az ország életében.

A norvég államiság meghatározó évében az Alkotmány 2. §-a (az úgynevezett Vallási záradék) szerint a lutheránus vallás lett az államvallás, így az ország lakosai kötelesek voltak ebben a hitben nevelni gyermekeiket is.

Az Alkotmány Vallási záradékának szövege (1814. május 17-i norvég alkotmány 2. szakasza), a „Zsidó paragrafus”, amely előterjesztette a vallásszabadság korlátozását. (Haslien, 2008; Jødedommen, 2018) Fotó: Universitet i Bergen

Jezsuiták és szerzetesrendek nem voltak kívánatosak az országban, csakúgy, mint ahogy a zsidók sem, akiket (a korábbi szokásoknak megfelelően) továbbra is kitiltottak a Norvég Királyság területéről. Ez a törvényi szakasz a norvég történelemben „Zsidó paragrafus”[9] néven híresült el, mivel tartalmazta azt a kitételt, amely szerint egyetlen zsidó sem tartózkodhatott norvég földön, és zsidók nem lehettek a norvég királyság állampolgárai sem. (Ulvund, 2014, 2021) A „Zsidó paragrafust” 1814 után szigorúan betartatták, mindaddig, amíg nem volt gazdasági oka annak, hogy ezt ne tegyék meg…

Ilyen történelmi előzmények után – a II. világháborút közvetlenül megelőző években – az akkor 2,5 millió lakosú Norvégiában mindössze 1.700 zsidó élt, ezért az országot 1940 tavaszán megszálló németek egy ideig nem is törődtek velük. A Waffen SS-nek és norvég csatlósainak, a Norvég Légiónak[10] kezdetben nagyobb gondot jeletett a bolsevik veszedelem. Norvégiában a náci megszállók az egykori norvég hadügyminiszter, Vidkun Quisling nácibarát Nemzeti Egységpártjára támaszkodhattak, aki 1942-ben – miniszterelnökké történt kinevezése és kormányának megalakítása után – megváltoztatta korábbi nézeteit és – ironikusan fogalmazva – az alig másfélezer zsidót jelölte ki az ország fő ellenségének.

A Nemzeti Egységpárt által alkotott norvég kormánynak semmmilyen tekintetben sem volt valóságos hatásköre, így a náci érdekeknek asszisztálva 1942. március 12-én intézkedett a Zsidó paragrafus (1814-1851 utáni) ismételt bevezetéséről. 1942 tavaszán megindult a zsidók adatainak összegyűjtése, októberben letartóztatásuk, majd az év végén megvalósult az ország teljes zsidó lakosságának deportálása Auschwitzba.

A kis létszámú norvég zsidóság mintegy 50%-a megsemmisült. Kb.1.000 ember a fasiszta terror elől különféle módon és még időben a szomszédos Svédországba vagy más szabad országba menekülve túlélte a háborút.

A háború után a norvég zsidók – mintegy 560 ember – szinte a semmiből keltették új életre a közösséget. (Jødedommen, 2022; SSB, 2009) Küzdelmes évtizedek következtek, mialatt a norvég zsidóság életképes vallási és kulturális közösségé nőtte ki magát. 1998 óta pedig a zsidóság már nemzeti kisebbség státusszal[11] is rendelkezik az országban.

Az évtizedek során példaértékű vallási párbeszéd alakult ki a norvég zsidóság és más vallások, így a meghatározó lutheránus és muzulmán vallások helyi képviselői között. Ez az egyedülálló vallásközi dialógus[12], mint ahogy sok más zsidókkal és Izraellel kapcsolatos kérdéskör is, a 2023. októberi Hamasz pogrom után teljesen megfeneklett. (Wanounou & Bjørdal, 2024) Az Izrael elleni terror és az azt követő világméretű antiszemita gyűlölethullám a két állam viszonyát és így a norvég zsidókat sem kímélte. A helyi zsidók nincsenek irigylésre méltó helyzetben. Kutatások alapján Norvégiában mára mindennapossá vált a zsidókkal szembeni verbális és alkalmanként fizikai erőszak is. (Bjellås, 2023; Strand, 2023)

Norvégia sokrétű Irán barátsága, valamint nyílt palesztin-pártisága sokakat aggaszt. Az ország büszkén hangoztatja a gyülekezési és szólásszabadság fontosságát, a vélemények sokszínűségét, így évtizedek óta országszerte rendszeresek a gázai és palesztinpárti tüntetések és az Izrael ellenes, antiszemita megnyilvánulások is. Az „izraeli apartheid”, a „népirtás” és a „megszállás” kifejezések hétköznapinak számítanak a norvég médiában és a közbeszédben, mint ahogy a neonáci mozgalom szerteágazó megnyilvánulása is része a liberális demokrácia szólási és gyülekezési szabadságról szóló – magyar szemmel nézve bizonyára égbekiáltó – helyi abszurd groteszkjének. A norvég médiafogyasztók jelentős részét még a zsidó állam józan érvei sem hatják meg. Az ellenvéleményét csak félénken hangoztató helyi kisebbség pedig kevés ahhoz, hogy változtatni tudjon Norvégia Izraelt elítélő álláspontján. (NTB, 2024)

A évtizedek óta tartó folyamatos, hamis és félinformációkkal, csúsztatásokkal teli, egyoldalú és elfogultan Izrael ellenes, palesztinbarát norvég sajtó államközi kapcsolatokra gyakorolt romboló hatása vitathatatlan.

Jeruzsálemben ma már senki sem vonja kétségbe, hogy Norvégia az összes európai ország közül a legellenségesebb Izraellel szemben.[13] (Eichner, 2024a, 2024b; Neokohn, 2024) Hogy a norvég kormány palesztinoknak tett nagyvonalú gesztusaival valójában kinek és miért kívánt kedvezni, azt az olvasók fantáziájára bíznánk…

 

Gyarapodó norvég antiszemita incidensek

A rendszeres részrehajló kettősbeszéd eredménye szomorú és ijesztő. Az északi országban nagyon sokan értenek egyet a norvég Palesztina Bizottság egyik helyi vezetőjének állításával, miszerint „A népirtás kritikája nem antiszemitizmus”. (Whyte, 2024) Ennek pedig a közvélemény szerte az országban számos Izrael ellenes és palesztinbarát rendezvényen folyamatosan hangot is ad.

Az oslói Furuset metróállomás falára festett „Hitler kezdte, mi befejeztük” gyűlölködő üzenet az előítéleteknél már sokkal messzebbre megy: társadalmi problémát jelez és fontos kérdéseket is felvet azzal kapcsolatban, hogy Norvégia hogyan kezeli egyáltalán jelenleg az antiszemitizmust. (Jørgensen, 2023)

A norvég zsidók nem érezhetik magukat biztonságban sem az iskolákban, sem pedig más társadalmi közegben. Az országszerte elkövetett Izrael ellenes és antiszemita cselekmények szörnyű emlékeket idéznek a helyi zsidó közösség tagjaiban, és minden jóérzésű emberben, hiszen azok nyilvánvaló hasonlóságokat mutatnak az 1938-as náci tombolással, a novemberi pogromokkal is.

A népszerű norvég TV2 adása arról tudósít, hogy így néz ki most annak a tulajdonosnak boltja a norvégiai Bergenben, aki kiáll Izraelért. „Cionista” – áll a kirakaton sárga betűkkel, míg a bolt eredeti neve át lett húzva. A történet egyszerű és tragikus: miután tudomást szereztek az üzlet országszerte ismert tulajdonosának Izrael barát álláspontjáról, a közösségi médiát elárasztotta a gyűlöletbeszéd. Bojkottra szólítottak fel a bolt norvég celeb tulajdonosa ellen, aki egyébként közismert humanitárius, önkéntes munkájáról is. (Dalvik & Lyngøy, 2024) Míg az észak Párizsának nevezett, északi sarkkörön túl fekvő Tromsø város híres katedrálisát vandálok horogkereszttel csúfították el, addig a neonáci Északi Ellenállási Mozgalom aktivistái Norvégia-szerte azzal kampányolnak, hogy a „holokauszt” egy hazugság.[15] Az utóbbi években az ország legnagyobb újságaiban és a köztelevízióban (NRK) pedig már-már klasszikus antiszemita szónoklatok hangoznak el, többek között a „cionista apartheid államról” és a „Zsidó disznóról”. (Liphshiz, 2019)

 Elfogadhatatlanok a holokausztról, és Izraelről szóló félrevezető információk, valamint a híradásokban megjelenő meghamisított adatok és képek. Annak ellenére, hogy a kormány hangsúlyozza, mindent megtesz azért, hogy a közel-keleti válság ne fokozza a megosztottságot Norvégiában, cselekedetei mégis megkérdőjelezhetőek: felelős vezetőinek nyilatkozatai rendkívüli jelentőségűek, mivel nagy mértékben hozzájárulnak a norvég zsidókat veszélyeztető légkör megteremtéséhez. (The Jesusalem Post Staff, 2024) Az elmúlt években számos antiszemitizmus elleni kormányzati terv született. (Regjering, 2021) A közösség tagjai viszont következetesen azt tapasztalják, hogy bár szavakban és akciótervekben ugyan sosem volt hiány, de tetteikben a norvég politikai elit mégis cserben hagyja a helyi zsidó közösséget. Az NRK (norvég állami média) Milyen érzés ma zsidónak lenni Norvégiában? című felmérése is azt mutatja, hogy a zsidó nemzeti kisebbség fenyegetésben él. Sokan eltávolították a zsidó otthonok hagyományos jelképeit bejárati ajtóikról. (Strand, 2023) A zsidó jelképeket viselők 88,4 százaléka október 7-dike után még óvatosabbá vált, „Nagyon rég levettem már a Dávid-csillagomat, de október 7-e után a mezuzát is leszedtem. Mintha 1941-ben Lengyelországban lennénk”, meséli egy helyi zsidó asszony. (Bjellås, 2023) Sokakat nem csak magánéletükben, de munkahelyükön is atrocitás ér. Vannak, akik névtelen és fenyegető leveleket kaptak a postaládájukba, míg másoknak Dávid csillagot festettek az ajtójukra. Az Aftenposten nagy példányszámú országos napilap arról számolt be, hogy egy kisgyermekeit egyedül nevelő fiatal zsidó nő az éjszaka kellős közepén arabul beszélő férfiak dörömbölésére ébredt, akik 10-15 percig rázták ajtajának kilincsét és be akarták nyomni azt. (Myhre és mtsai., 2023)Az oslói Holokauszt- és Kisebbségkutatási Központ legfrissebb, országos felmérése is növekvő antiszemitizmusról számol be.[17] (Venbakken & Hagen, 2024) A felmérések alapján a helyi zsidóság rendkívül csalódott, jövővel kapcsolatos pesszimizmusuk jelentősen erősödött. Mind a norvég zsidó létformára vonatkozóan, mind pedig a helyi demokrácia alapértékeinek létezésével kapcsolatban kétségeik vannak, habár ennek ellenére szeretik hazájukat és büszke norvégoknak vallják magutat. Szinte senki sem reménykedik azonban abban, hogy a következő évtizedekben a zsidó közösség és életforma megerősödhetne Norvégiában. 

 

Epilógus

Mostanára mindenkinek fel kell ismernie, hogy a gyűlölet egyre gyakoribb, nyílt kifejezése az előítéleteknél már messzebbre megy, a norvég társadalom egészét érinti. A kicsiny norvég közösség egyensúlyozása és megfelelni akarása meghasonulással és önfeladással fenyegethet, még akkor is, ha zavarodottságuk ebben a kulturális vákuumban még valamennyire akár érthető is lehet. Gesztus értékű lépéseik túlzott kompromisszumkeresésről árulkodnak egy olyan helyzetben, amikor erre talán már semmi szükség nem lenne. Évtizedes tapasztalatok alapján állíthatjuk, hogy a híres norvég kompromisszum keresés tengernyi lehetőséget kellene kínáljon nem csak a külföldi, de a norvégok belföldi problémáinak megoldására is. Mind a hazai és nemzetközi konferenciák, a partneri együttműködések sokasága, az egyetemi kurzusok, a honlapok és podcastok, a több tucat médiaműhely és a különféle nemzetközi és helyi szervezetek[18], valamint a kormányzati és az oslói városházi találkozók szervezői és résztvevői folyamatosan ismételgetik a béke fontosságát, és azt, hogy a Közel-Keleten zajló háború megosztottságot és haragot szül. Az imám, a rabbi és a lutheránus pap közös békenyilatkozatai most is a norvég egyházak és a kormányzat mindenkori konfliktuskerülő attitűdjét és párbeszédkereső, béketeremtő szándékát visszhangozzák. (Bjørnstad, 2024; Tremoen, 2024)

A norvég zsidóságot képviselő Oslói Hitközség 27 éven keresztül 16 különböző közösséggel épített folyamatos párbeszédet. (Bahar és mtsai., 2024) Két- vagy többoldalú egyeztetéseket folytatott a Samarbeidsrådet for tros- og livssynssamfunn[19] (STL – szabad fordításban Hit- és Életmódközösségek Együttműködési Tanácsa) átfogó norvég ernyőszervezettől kezdve a muszlim közösség számos szervezetével és képviselőjével, mert ahogy azt a hitközség vezetése is megerősíti, jelenleg a muszlimokkal folytatott párbeszéd nyilvánvalóan mély válságban van.[20] (Bahar és mtsai., 2024)

A párbeszédkeresésben a mindenkori norvég kormánynak aktuálpolitikai történésektől függetlenül időt kell szánniuk arra, hogy megértsék a zsidó nemzeti és vallási kisebbség problémáit és kéréseit. A norvég sajtónak pedig be kellene tartania az alapvető újságírói etikai normákat: alapos, körültekintő és pártatlan újságírói munkával, a média és közösségi térben gyakrabban megjelenő zsidó nézőpont bemutatásával növelhetnék biztonságérzetüket és elkerülhetővé tennék Norvégiában Izrael és a zsidók démonizálását.

Erőfeszítések tehát mindig voltak és lesznek. Addig is azonban eljön a megbékélés az északi félteke sajátos történelmi, politikai, földrajzi és kulturális környezetében élő, alig 200 éves múltra visszatekintő norvég zsidó közössége folyamatosan kongatja a vészharangot, mert a fentiekben részletesen bemutatott folyamatok „[…] egyszerre szomorú és ijesztő hasonlóságokat mutatnak a Kristályéjszakaként emlegetett eszkalációval. Ma már csak az a különbség, hogy van hová menekülnünk” mondta szomorúan egy norvég hittestvérünk. (Strand, 2023)

Felhasznált irodalom

Bahar, R., Kohn, E., Golombek, R., Sender, A., & Kirschner, R. (2024, január 6). Dialogen er åpenbart i dyp krise. Aftenposten. https://www.aftenposten.no/meninger/kronikk/i/on0kyR/dialogen-er-i-dyp-krise

Bergsjø, H. C. (2024, február 22). Nettforum drøfter å kartlegge jøder og israelvenner: – Ligner pedofile. Dagen. https://www.dagen.no/nyheter/frykter-kartlegging-av-norske-joder-etter-trusler-i-nettforum/

Bjellås, B. (2023, december 1). Norske jøder opplever trakassering oftest fra muslimer og venstreorienterte. Med Israel for fred (MIFF). https://miff.no/antisemittisme/2023/12/01norske-joder-opplever-trakassering-oftest-fra-muslimer-og-venstreorienterte.htm

Bjørnstad, N. T. (2024, június 24). Religiøse ledere forent for fred i Oslo. VG. https://www.vg.no/i/vg5jmB

Broberg, G., Runblom, H., & Tydén, M. (Szerk.). (1988). Judiskt liv i Norden (1–6, o. 361). Acta Universitatis Upsaliensis, Uppsala universitet; DiVA. http://urn.kb.se/resolve?urn=urn:nbn:se:su:diva-103675

Dalvik, M. F., & Lyngøy, R. (2024, április 10). Sto frem som Israel-forsvarer. Slik ser butikken hans ut nå. Bergens Tidende. https://www.bt.no/i/WR4Vwa

DellaPergola, S. (2020). World Jewish Population 2020 (120; The American Jewish Zear Book, o. 273–370). https://www.jewishdatabank.org/content/upload/bjdb/2020_World_Jewish_Population_(AJYB_DellaPergola)_FinalDB.pdf

Eichner, I. (2024a, február 25). The European country most hostile to Israel. Ynetnews. https://www.ynetnews.com/article/rk4md2d2a

Eichner, I. (2024b, május 21). Norway says it is ready to arrest Netanyahu and Gallant. Ynetnews. https://www.ynetnews.com/article/h1nnxdqqr

Gjernes, M. (2023). Jødane i Noreg 1851-1942. Senter for studier av Holocaust og livssynsminoriteter. https://www.hlsenteret.no/undervisning/kunnskapsbasen/livssyn/minoriteter/jodene-i-norge/jodene-i-norge

Haslien, R. (2008, április 16). Her er „jødeparagrafen”. Dagen. https://www.dagen.no/nyheter/her-er-jodeparagrafen/

Jødedommen. (2018, március 19). Norske jøder—Vår historie 1. Jødedommen.no. https://www.jødedommen.no/tidleg-historie/

Jødedommen. (2022, június 24). Norske jøder—Vår historie 2. Jødedommen.no. https://www.jødedommen.no/holocaust-og-gjenoppliving/

Jørgensen, A. B. (2023, december 18). Den vedvarende kampen mot antisemittisme i Norges nåtid og fortid. Utrop. https://www.utrop.no/plenum/ytringer/351376/

Liphshiz, C. (2019, július 19). Norway’s state broadcaster airs „Jewish swine” cartoon. Jewish Telegraphic Agency. https://www.jta.org/quick-reads/norways-state-broadcaster-airs-cartoon-about-jewish-swine

Lugo, L., Cooperman, A., Smith, G. A., O’Connell, E., & Stencel, S. (2013). A Portrait of Jewish Americans: Findings from a Pew Research Center Survey of U.S. Jews (Pew Research Center’s Religion & Public Life Project, o. 214). Pew Research Center. https://www.pewresearch.org/wp-content/uploads/sites/7/2013/10/jewish-american-full-report-for-web.pdf

Myhre, S. M., Braathen, F., & Foss, A. B. (2023, november 1). Småbarnsmor våknet av rop og banking på døren. Jødisk leder: – Hatbølgen vi føler nå, er den største siden krigen. https://www.aftenposten.no/oslo/i/9zw7Rd/smaabarnsmor-vaaknet-av-rop-og-banking-paa-doeren-flere-joeder-vurderer-aa-flytte-fra-norge

Neokohn. (2024, február 26). Íme a leginkább Izrael-ellenes európai ország. https://neokohn.hu/2024/02/26/ime-a-leginkabb-izrael-ellenes-europai-orszag/

NTB. (2024, április 4). Barth Eide ville reise til Israel – fikk nei fra Israel. Dagsavisen. https://www.dagsavisen.no/nyheter/innenriks/2024/04/04/barth-eide-ville-reise-til-israel-fikk-nei/

Østhus, A. (é. n.). Den norske kirke. SSB Statistisk sentralbyrå. Elérés 2024. április 12., forrás https://www.ssb.no/kultur-og-fritid/religion-og-livssyn/statistikk/den-norske-kirke

Portfolio. (2024, március 18). Teljesen más pályán van Norvégia, mint a világgazdaság. Portfolio.hu. https://www.portfolio.hu/gazdasag/20240318/teljesen-mas-palyan-van-norvegia-mint-a-vilaggazdasag-675363

Regjering. (2021). Action plan against antisemitism 2021–2023 – a continuation. Ministry of Local Government and Modernisation. https://www.regjeringen.no/contentassets/9c3f6754f04844da971a26331b732b3f/action-plan-against-antisemitism-20212023-a-continuatio.pdf

Riksantikvaren. (2021, március 12). Jødiske kulturminner. https://www.riksantikvaren.no/kulturminner-kulturmiljo-og-kulturlandskap/nasjonale-minioriteters-kulturminner/jodiske-kulturminner/

Saxe, L., Parmer, D., Tighe, E., de Kramer, R. M., Kallista, D., Nussbaum, D., Seabrum, X., & Mandell, J. (2021). American Jewish Population Estimates 2020 (American Jewish Population Project, o. 29). Brandeis University. https://ajpp.brandeis.edu/documents/2020/JewishPopulationDataBrief2020.pdf

SSB. (2009). Historisk Statistikk—Folketellingen 1946. Folketellingen 1946. https://www.ssb.no/historisk-statistikk/folketellinger/folketellingen-1946

SSB. (2024). Trus- og livssynssamfunn utanfor Den norske kyrkja. SSB Statistisk sentralbyrå. https://www.ssb.no/kultur-og-fritid/religion-og-livssyn/statistikk/trus-og-livssynssamfunn-utanfor-den-norske-kyrkja

Strand, T. (2023, november 30). Spørreundersøkelse blant norske jøder etter 7. Oktober. NRK. https://www.nrk.no/spesial/sporreundersokelse-blant-norske-joder-etter-7.-oktober-1.16644625

The Jesusalem Post Staff. (2024, május 5). Norwegian FM photographed with daughter of Palestinian terrorist. The Jerusalem Post | JPost.Com. https://www.jpost.com/international/article-799834

Tremoen, H. N. (2024, április 15). Historisk møte i Nidarosdomen: – En felles lengsel etter fred. NRK. https://www.nrk.no/trondelag/dialogen-mellom-joder-og-muslimer-i-norge-er-preget-av-krigen-i-midtosten.-tre-ulike-ledere-tar-tak.-1.16844111

Ulvund, F. (2014). Fridomens grenser 1814-1851. Handhevinga av den norske „jødeparagrafen”. Scandinavian Academic Press.

Ulvund, F. (2021). Jødeparagrafen i Store norske leksikon på snl.no. In Store norske leksikon (https://snl.no/J%C3%B8deparagrafen). https://snl.no/J%C3%B8deparagrafen

Venbakken, K., & Hagen, M. (2024, május 6). Antisemittismen øker: – Vondt å se. Nettavisen. https://www.nettavisen.no/5-95-1803936

Wanounou, D., & Bjørdal, S. (2024, március 22). Jødiske og muslimske ledere har samtalt om krigen – uenige i om dialogen er god. Vårt Land. https://www.vl.no/religion/2024/03/22/jodiske-og-muslimske-ledere-har-samtalt-om-krigen-uenige-i-om-dialogen-er-god/

Whyte, E. (2024, március 24). Kritikk av folkemord er ikke antisemittisme. Sandefjords Blad. https://www.sb.no/5-73-1816853

 

[1]Lov om rituell omskjæring av gutter (LOV-2014 06-20-40) Elérhető: https://lovdata.no/dokument/NL/lov/2014-06-20-40

[2] A független és országos hálózattal rendelkező norvég Palesztinai Bizottság 1969-ben alakult. A szolidaritási szervezet célja a palesztinai helyzettel kapcsolatos ismeretek terjesztése és a norvég közvélemény befolyásolása. A szervezet a nyilvános vitákban való rendszeres részvétellel növelni kívánja Norvégiában „a megszállt palesztin területeken és Izrael államban uralkodó állapotok megértését és ismeretét.” Forrás: https://palestinakomiteen.no/om-palestinakomiteen/

[3] A regisztrált norvég tagság a korábbi progresszív zsidó csoportok, a Norvégiában is működő Chabad haszid zsidó mozgalom, az Oslói Zsidó Múzeum, a legjelentősebb létszámú Oslói Hitközség (DMT, Det Mosaiske Trosammfund – szó szerinti fordításban ‘Mózeshitűek Felekezete/Hitközsége’), a formálisan létező vidéki, kulturális szervezetként működő Bergeni Zsidó Közösség (DJSB), valamint az eseti hitéleti tevékenységet folytató Trondheimi Zsidó Közösség (DJST) tagjaiból áll.

[4] Tehát a lakosság 0,02 %-a regisztráltan zsidó. Ez a 2019-2023 közötti időszakot vizsgálva 6,7 %-os mínuszt és csökkenő tendenciát jelent. Érdekességként megemlíthetjük, hogy az 5,5 millió lakosú országban összesen mintegy 4 millió ember tagja valamilyen vallási közösségnek, amiből jelenleg 3.472.195 fő (az állampolgárok túlnyomó része) tagja az állami egyháznak számító – evangélikus keresztény – Norvég Egyháznak. (Østhus, é. n.) A közel 500.000 főt számláló muzulmán lakosságból pedig 182.607 az iszlám vallási közösség regisztrált tagja. (SSB, 2024)

[5] Sokan közülük természetesen azért sem szerepelhetnek a hitközségi regiszterekben, mert zsidóságuk igazolására nem áll rendelkezésükre elegendő bizonyíték, ami a szigorú feltételeket támasztó norvég zsidó hitközségi regisztrációhoz elengedhetetlen.

[6] Adolf Fredrik Munthe norvég katonatiszt és hivatalnok, korábbi hadügyminiszter, aki az 1930-as években központi szerepet játszott a későbbi náci kollaboráns miniszterelnök, Vidkun Quisling környezetében. Munthe később szakított a náci Nemzeti Egységpárttal, amikor 1940-ben Németország megtámadta, majd megszállta Norvégiát.

[7] A zsidókra vonatkozó szabályt 1851-ben oldották fel. A szerzetesek Norvégiában tartózkodását 1897-ben, a jezsuitákét pedig csak 1956-ban engedélyezték.

[8] A történelem fintora, hogy az 1933 és 1940 közötti időszakban mindössze 5-600 zsidó érkezett, így az ország náci megszállása előtt – a még boldogabbnak tűnő békeidőkben – sem élt 2.000-nél több zsidó honfitársunk norvég földön.

[9] A kifejezés hangzatos, de kissé pontatlan, mivel a zsidókra csak a norvég önrendelkezést megtestesítő Alkotmány 2. törvényi szakaszának utolsó mondata vonatkozott. Az Alkotmány 2. szakaszát így pontosabb, ha „Vallási paragrafus” névvel illetjük, amely a különféle vallási csoportok királyságba való bejutását kizáró rendelkezésnek tekinthető.

[10] A Norvég Légió a Waffen-SS kötelékébe tartozó norvég  katonai alakulat volt a második világháború idején

[11] A norvég nemzeti kisebbségek közé tartoznak a zsidók, a romák, a vándorcigányok (norvégul romanifolket), a kvének (norvég-finnek) és az erdei finnek. Forrás: Nasjonale minoriteter https://www.udir.no/laring-og-trivsel/nasjonale-minoriteter

[12] Olyan szervezetek együttműködésével, mint az Islam NET (islamnet.no), a Muszlim Párbeszéd Hálózat (Muslimsk Dialognettverk – MDN) (https://muslimskdialog.no), a Norvég Iszlám Tanács (https://irn.no) vagy a Mellomkrigelig råd (MKR) for Den norske kirken (kirken.no)

[13] 2024. májusának végén az izraeli külügyminiszter a norvég diplomácia magyar szemmel mindenképpen otromba “húzásaira” reagálva határozott lépéseket tett: hazarendelte országa oslói nagykövetét.

[14] Újság és tévé, amely híreket, aktuális eseményeket és vitákat közöl a multikulturális Norvégiáról. Online portálként 2001. október 25-én jött létre, és 2004. június 15-én jelent meg a papírújság első kiadása. Hetente elektronikusan, és minden negyedik szám nyomtatásban is megjelenik.

[15] Frihetskamp (Szabadságharc) című honlapjuk kifejezetten az „ifjúság nevelését” célozza meg.

[16] Forrás: https://www.jta.org/quick-reads/norways-state-broadcaster-airs-cartoon-about-jewish-swine

[17] Norvégiában egyre többen fogalmaznak meg zsidókkal kapcsolatos sztereotip előítéleteket. Minden ötödik norvég (21 százalék) szerint igaz az az állítás, hogy „a zsidók másokhoz viszonyítva jobbnak és többre tartják magukat”; 17 százalékuk egyetért azzal az állítással, hogy “a zsidók mások rovására gazdagodnak”; míg a válaszadók 12 százaléka szerint “a zsidók maguk is okolhatók azért, hogy üldözték őket”.

[18] Mint amilyen a Norvég Holokauszt- és Kisebbségkutatási Központ, az Antirasszista Központ, az Antiszemitizmus elleni Központ online tevékenysége, vagy a norvég békemozgalom tucatnyi megnyilvánulása.

[19] Az STL folyamatos párbeszédre és az egyenlő bánásmód tiszteletben tartására irányuló közös munkára hívja a norvég lelkiismereti-, vallási- és életmódközösségek minden résztvevőjét. Norvégiában ma három olyan szervezet létezik, amelyeket hagyományosan a ezzel a kifejezéssel társítanak: ezek a Humán-Etikai Egyesület, a Holisztikus Egyesület és a Humanista Szövetség. Bővebb információ: https://stl.no/english/

[20] Annak érdekében, hogy az Oslói Hitközség megvédje a norvég zsidókat, és lehetőségeihez mérten enyhítse a növekvő ellentétet a muszlimok és a norvégiai zsidók között hisz és tesz a megbékélésért. „Folyamatosan kifejezzük megdöbbenésünket a halált és nyomorúságot eredményező háború miatt, beleértve a gázai, ciszjordániai és libanoni áldozatokat is. Az Oslói Hitközség a Izrael előtt tornyosuló számos kihívásában már több mint 40 éve egy liberális irányvonalat támogat. Legyen szó akár a Libanonból való kivonulásról, az oslói folyamatról, Izrael telepespolitikáján, a gázai kivonulásról, vagy a megszállás vége körüli párbeszédről. Több tagunk is aktívan részt vett a béke- és megbékélési munkákban. Támogatjuk továbbá a demokráciapárti mozgalmakat Izraelben, és elítéljük azokat az izraeli aktivistákat, politikusokat és minisztereket, akik dehumanizáló és rasszista retorikát használnak.” (Bahar és mtsai., 2024)