Izrael ereje: csúcstechnika a Hamász ellen
Ha az embert folyamatosan rakétázzák a szomszédból, egy idő után megtanul védekezni ellene. Ha az országhatárok alatt futó alagutakból időnként ellenséges fegyveresek kandikálnak ki, azok ellen is kitalál valamit. Izraelben ötezer startup vállalkozás működik, jelentős részük – valamilyen formában – kötődik a hadsereghez. Ennek köszönhetően a zsidó állam mindig egy (vagy inkább több) lépéssel előrébb jár, mint szomszédos támadói.
Izrael a technológia egyik fellegvára, a 8 milliós országban 230 ezernél is többen dolgoznak a tech szektorban. K+F központja van az országban többek között a Google-nek, a Microsoftnak, az IBM-nek, az Intelnek és a Ciscónak, de bőven vannak izraeli alapítású, sikeres technológiai vállalatok is: a közösségi navigációs Waze 1 milliárd dollárt ért a Google-nek, az ingyenes telefonálást biztosító Vibert nemrég 900 millió dollárért adták el izraeli alapítói, de innen vásárolt be arcfelismerő technológiát a Facebook is.
Rengeteg technológiai fejlesztés mögött katonai igények állnak, ez ha más nem, onnan közismert, hogy a ma létező internetet is ilyen vonalon kezdték el fejleszteni. Az 1948-as újjáalapítása óta szinte folyamatosan harcban álló – vagy legalábbis folyamatos fenyegetettségben élő – Izraelben ez a tézis fokozottan igaz: rengeteg helyi startup alapítója kezdte informatikai karrierjét az izraeli védelmi erőknél, egészen pontosan az Israel Defense Forces (IDF) elektronikus hírszerzésért és a kiberhadviselés minden formájáért felelős 8200-as egységnél. Az innen a polgári életbe igazoló, nagy tudású szakemberek egy része polgári fejlesztésekbe vág, de rengeteg olyan ide köthető cég van, amelyik haditechnológiai megoldásokon dolgozik.
A jó ötlettel előálló startupok állami támogatást is kapnak, a haszon pedig kettős: először Izrael hadserege lesz erősebb, aztán a technológia értékesítése az ország gazdaságára is komoly hatással van.
(kép: HVG)
Rakéták ellen való orvosság
A néhány hete felerősödött gázai konfliktus legtöbbször emlegetett haditechnológiája a Vaskupola, amit eredetileg Aranykupolaként terveztek, de mivel ezt túl hivalkodónak találták, végül maradtak az Iron Dome-nál. A megoldásnak megjelenését tekintve semmi köze nincsen a kupolához, nem egy klasszikus pajzs külsejű eszközről, hanem rakétákat elhárító rakétarendszerről van szó.
A 2007 óta fejlesztett, először 2011-ben bevetett, az elmúlt hetekben pedig folyamatosan működő légvédelmi technológia egy speciális radarból, egy vezérlőegységből és három-négy rakétakilövőből áll. Ez utóbbi kilövőkben 20-20 darab, 3 méter hosszú, 15 cm átmérőjű, 90 kilós Tamir elfogórakéta van, 11 kilónyi robbanótöltettel.
Ha a radar egy, a bevédett terület felé irányuló rakétát észlel, követni kezdi annak pályáját, az információt pedig átküldi a vezérlőszoftvernek. A Windowson futó és a szintén microsoftos .NET keretrendszerre épített szoftver kiszámítja a rakéta további pályáját, megvizsgálja, hogy a várható becsapódás a védendő területen lesz-e. Ha igen, akkor a vezérlőrendszer megkeresi a helyzet függvényében legideálisabb pontot, és a megfelelő időben oda célozva elfogórakétá(ka)t indít, amely(ek) megsemmisíti(k) a támadók által küldött rakétát. A légvédelmi produkcióra jelenleg 4-70 km-es távolságban képes a Vaskupola, de mivel a Hamász is egyre jobb rakétákkal rendelkezik, Izrael is továbbfejleszti a rendszert, a terv a 250 km-es hatótávolság elérése.
Nem kis előny, hogy mindez bármilyen időjárási körülmények közt működik, és szükség esetén könnyen (át)telepíthető egy (másik) védendő területre. A Vaskupola hatékonysága változó – nagyjából 70-90 százalékos –, drágának viszont mindig drága: egy szett legyártása 50 millió dollárba (kb. 11,6 milliárd forint) kerül, míg egyetlen rakétaelhárítási akció 20 ezer dollárt (kb. 4,6 millió forintot) emészt fel.
Címkék:Izrael