Izrael elveszett törzse Afrikában?

Zimbabwe középső és Dél-Afrika északi területén él egy, magát zsidónak valló fekete bőrű törzs, a lemba.

Az i. e. nyolcadik században az asszírok meghódították Júdea északi részét. Lakói közül sokat meggyilkoltak, mások az asszír birodalomban szétszóródtak, így beleolvadtak más kultúrákba. Ezzel kezdődött az elveszett törzsek története.

A lemba szájhagyomány szerint ők a Lévi törzsének leszármazottai. Eredeti hazájukból elmenekültek és egy Szena nevű városban telepedtek le, ahol kereskedelemmel és kézművességgel foglalkoztak. Való igaz, a mai Jemen területén létezik egy ilyen nevű település, mely azonban nem tévesztendő össze Szanaa fővárossal. Szena egy virágzó zsidó város volt a babiloni birodalom idején, i.sz. 500 körül. Szakemberek úgy vélik, a száraz völgyben a mezőgazdasági termelést egy duzzasztógát tette lehetővé. Talán ennek szakadása miatt kényszerültek Szena lakói továbbállni. A legenda szerint egy mindössze hét-kilenc férfiből álló csoportjuk átkelve a tengeren Afrika partjaihoz ért, ahol délnek fordultak. Utódaik több generáció alatt jutottak el mai lakhelyükre és népesítették be a területet. Ma ötven-nyolcvanezer lélekre becsülik a törzs létszámát.

„Népünknek csak egy része vallja magát zsidónak” ad betekintést Tzadik Cohen, a Lemba Örökség Alapítvány elnöke. Legtöbben az idők során – feltehetően környezeti hatásra – áttértek a keresztény vagy muszlim vallásra.

Bár vándorlásuk során elveszítették a kapcsolatukat a Tórával, a mai lembák számos  ótestamentumi szokást gyakorolnak. Szombaton pihenőnapot tartanak. Étkezési szokásaik bibliai hagyományokon alapulnak, például nem fogyasztanak disznóhúst és a Tóra által tisztátalannak tartott más állat húsát sem. A vágást is hasonló módon végzik, mint a sakterek. Bizonyos ételeket nem keverhetnek. A lemba imádság nyelve a héber és arab keveréke, amely izraeli és jemeni gyökereikről tanúskodik. A fiúkat körülmetélik, jóllehet nem nyolc napos, hanem nyolc éves korban. „Erre annak idején a rossz higiéniai körülmények miatt volt szükség” –magyarázza Cohen a Szombatnak. „A csecsemők közül sebfertőzés következtében sokan meghaltak. Idősebb korban nagyobb volt a túlélés esélye. Manapság azonban kezdünk visszatérni az eredeti tradícióhoz.” A múlt század közepe táján új szokásokat is felvettek, így ma sok férfi kipát visel, sírköveikre Dávid-csillagot vésetnek.

Egy angliai történész, Dr. Tudor Parfitt, aki többek között Amerika, Ázsia és Afrika zsidó eredetű népeit kutatja, közel három évtizede foglalkozik a lembákkal. Tudományos módszerekkel igyekszik alátámasztani származásukra vonatkozó állításaikat. Így például 1996-ban genetikai vizsgálatokat végeztetett. Az eredmény elgondolkodtató. A férfiak által hordott Y kromoszóma sok személy esetében az úgynevezett Cohen modális haplotípust (CMH) tartalmazza. Ez a marker a zsidók között leginkább a kohaniták esetében a fordul elő, afrikai népeknél nem található meg. (A kohaniták Lévi törzsének egyik ága, mely a többi csoporttal ellentétben nem kapott saját területet Kánaán elfoglalása során. Tagjai speciális politikai és papi feladatokat láttak el.) Míg a CMH a zsidóságban 3-5 százalékában lelhető fel, addig a megvizsgált lembák felében volt kimutatható. “Közös őssel rendelkeznek, akik a genetikusok szerint mintegy háromezer évvel ezelőtt éltek Észak-Arábiában. Ez Mózes és Áron ideje, azaz a zsidó papság kialakulásának kezdete” – fejtette ki nézeteit a professzor egy korábbi BBC-interjúban.

Rendelkeznek egy kegytárggyal is, amely szerintük szintén összekapcsolja őket a zsidósággal. Ez a ngoma lungundu, szó szerint „mennydörgő dob”, ami állítólag nem más mint a bibliai frigyláda. A mózesi frigyládával szemben azonban nem egy hordozható ereklyetartó, hanem dobszerű hangszer. Ráadásul szénizotópos vizsgálatok tanúsága szerint mindössze hétszáz éves. Parfitt professzor mégsem lát ezekben ellentmondást. Szerinte a dob az idők során többször megsérült és javítani kellett, így aztán már nem rendelkezik eredeti résszel. Az alkotás ma egy zimbabwei múzeumban tekinthető meg.

Bár a szájhagyomány zsidó eredetet hangoztat, ez korántsem kézenfekvő. A lemba frigyláda története eléggyenge lábakon áll, sok tradíció pedig nem igazi bizonyíték, hiszen nem csak a zsidókra, hanem a muszlimokra is jellemző. A genetikai tulajdonságok is legfeljebb a közel-keleti származást bizonyítják, mivel az említett marker más ottani népeknél is előfordul. Egyes családnevek kifejezetten muszlim hangzásúak, mint például Hasane, Sharifo vagy Saidi.

A döntő többségben ortodox dél-afrikai fehér zsidó közösség jobbára csak érdekességként tartja számon a lembákat, akik mindeddig hiába kérték elismerésüket a Dél-afrikai Zsidó Képviseleti Testülettől. „Néha meghívnak egy-egy zsidó ünnepre, ennél több nem történik” – fájlalja Cohen. Az ortodox judaizmus szerint ugyanis a zsidóság anyai ágon öröklődik, az Afrikában eredetileg letelepedett lembák viszont kizárólag férfiak voltak, akik helybéli nőkkel nemzettek gyerekeket. „Ugyan vannak hasonlóságok, de ezek nem feltétlenül tartoznak a zsidóság kategóriájába” – jelentette ki egy alkalommal David Saks, a testület szóvivője. Ahhoz, hogy elismerkedjék zsidóságukat, hivatalos betérési folyamaton kellene átesniük. Ezt eddig kevesen vállalták, mondván, erre nincs szükség, ugyanis ők pontosan tudják, honnan származnak. Így inkább a reformzsidóság felé orientálódnak, mert ez az irányzat az apai leszármazást is elfogadja. A genetikai vizsgálatok eredményeinek publikálása nyomán egyes amerikai szervezetek szoros kapcsolatot tartanak fenn a lembákkal. Néhány éve igyekeznek visszavezetni őket a rabbinikus judaizmus tanaihoz, könyvadományokkal és személyes oktatás révén. Elsősorban Zimbabwében, ahol ma már több zsinagóga is működik.

„Szeretnénk mi is bekerülni a zsidó főáramlatba, mint az etiópok” – fejti ki óhaját Cohen. A legnagyobb fájdalmuk, hogy anyagi fedezet hiányában Dél-Afrikában mindeddig nem tudtak zsinagógát létesíteni. „Ha nekünk is lenne igazi súlunk, lenne hol elkezdeni a rabbinikus oktatást, és talán előbb-utóbb megértenék, hogy mi is ízig-vérig zsidók vagyunk.”