Izrael a nulladik órára várakozik

1945 májusában, országuk romjai fölött ülve, a németek kénytelenek voltak búcsút mondani a nácizmusnak. 2025 februárjában a palesztinoknak – Gáza romjai fölött ülve – eszük ágában sincs búcsút mondani az iszlámizmusnak és a zsidógyűlöletnek.

A nulladik óra a németek számára 1945. május 9-én jött el. Hadseregük totális vereséget szenvedett, országuk romokban hevert, városaikban idegen katonák masíroztak, és a győztes szövetségesek világossá tették: Hitler bűnös háborút folytatott, a náci ideológia bűnös volt, és megkövetelik az ezzel való teljes szakítást. Sehol nem volt olyan erő, amelytől a Hitlert követő németek segítséget remélhettek volna. Így kénytelenek voltak meghajolni a győztesek akarata előtt. Előbb színből, egy-két nemzedéknyi idő elteltével aztán szívből is beismerték: a náci rendszer bűnös volt és bűnösök voltak, akik kiszolgálták. A visszatérés a demokrácia útjára igen rögös volt, hiszen a demokratikus Németországot, jobb híján, a nácikat kiszolgáló nemzedéknek kellett felépítenie. A megtérés talán még ma sem ért véget – a ma már példásan demokratikus és példásan bűnbánó – Németország számára: a náci rendszer 12 éve örökké a német történelem része marad.

*

A nulladik óra a Hamasz számára nem jött el és a belátható jövőben nem is fog. Az általuk uralt országrész ugyan romokban hever, fegyveres erőik súlyos vereséget szenvedtek, az izraeli hadsereg elfoglalta egész Gázát. Ha azonban a Hamasz vezérei és híveik körülnéznek, szimpatizánsok, aktív támogatók millióit, tízmillióit üdvözölhetik világszerte.

Nemcsak Júdea-Szamária (Ciszjordánia/West Bank) palesztin lakosságát, akiknek körében még mindig a Hamaszé a legnagyobb támogatottság.

Nemcsak Iránt és proxy-jait, akik a legnagyobb nyíltsággal dicsőítik és minden módon támogatják a Hamaszt.

Nemcsak az arab/iszlám világ javarészét, ahol az utca népe nyíltan a Hamasz pártját fogja, a politikusok pedig óvatosan lavíroznak.

Nemcsak a nyugati elit egyetemek magukból kivetkőzött „emberjogi” harcosait, akik a Hamasz szadista gyilkosságait szabadságharcnak nyilvánítják.

Nemcsak a nyugati világ haladó közvéleményét és civil szervezeteit, akik nem vesznek tudomást arról, hogy a Hamasz saját civil lakosságát használja golyófogónak és a zsidó állam önvédelmét népirtásnak nyilvánítják.

Hanem az utca emberét Londonban, Párizsban és Berlinben, akik nyugodtan tudomásul veszik, hogy elég egy-két héber szót szólni az utcán ahhoz, hogy valaki antiszemita agresszió áldozata legyen.

És a humanista Európa politikusainak színe-javát, akik állítólag tanultak a Holokausztból, most azonban sietve milliárdokat ajánlanak Gáza újjáépítésére – anélkül persze, hogy megkövetelnék a Hamasz kiiktatását a politikából, vezérei nemzetközi bíróság elé állítását és azt, hogy gyilkos ideológiájával ne mérgezzék tovább a gázai lakosságot.

És a nyugat lelkiismereteként működő szabad és demokratikus média krémjét, amely nem fogy ki a palesztin civil áldozatok bemutatásából – gondosan szőnyeg alá söpörve azt a tényt, hogy ezeket a civileket a palesztin terroristák használták elő emberi pajzsként.

Ha tehát a Hamasz gyilkos terrorvezérei bunkereikből előmerészkedve körülnéznek, azt látják, hogy az arab-iszlám világ jelentős része nyíltan szolidáris velük, a nyugati világ nagyobbik része pedig óvakodik attól, hogy felszámolását követelje és a „kétállami megoldás” jelszava mögé bújva dob nekik mentőövet.

Mert a palesztin nép Izrael áldozata és az is marad – már csak hivatalból is. Ezért árad felé a figyelem és a részvét – mert szenvedéséért a zsidókat a zsidó államot lehet felelőssé tenni. Amivel a szalonképtelen antiszemitizmust – „Izrael-kritika” vagy anticionizmus formájában – vissza lehet csempészni a jobb társaságokba.

Amint azt a gázai palesztin gyerekek szenvedését oly érzékletesen ábrázoló BBC filmsorozat bemutatta – egy palesztin terrorvezér fiának nézőpontjából.

*

Izrael nagy katonai győzelmet aratott a Hamasz fölött – amivel kiváltotta a világ jelentős részének dühét, az ENSZ elítélő határozatait, mint rendesen. Ezzel ismét nyert 5-10 évet, ami alatt – immár a diaszpóra zsidóságával együtt– felkészülhet a következő háborúra és az azt követő szitok-átok és gyűlölet áradatra.

Izrael számára a nulladik óra akkor fog eljönni, amikor a messiás.