„Itt az idő cselekedni” – nyílt levél a magyar zsidóság vezetőihez

Most, amikor a Mazsihiszben változásokra van lehetőség, érdemes lenne átgondolni reálisan a magyar zsidóság múltját, jelenét és jövőjét. A különböző zsidó irányzatok képviselőinek meg kellene érteniük, hogy a honi zsidóság sokszínűsége erősíti a magyar zsidóságot. 

Aki neológ akar lenni, legyen a legjobb neológ, az ortodox a legjobb ortodox, a chabad a legjobb chabad és aki a reform zsidóságot választja, az legyen a legjobb reform zsidó.

Vissza kellene térnünk ahhoz a filozófiához, amit Einhorn Ignác a magyar reformzsidóság szellemi és lelki vezetője képviselt az 1848-49-es szabadságharc folyamán. Amikor Kossuth Lajos emancipációt ajánlott fel közösségének, Einhorn minden magyar zsidó jólétét szem előtt tartva így válaszolt:

„A keresztény testvéreinkkel való egyenlőség kezdetektől fogva legbensőbb vágyunk volt. Ha szívünk e vágya beteljesülne, annak rendkívül örülnénk. De határozottan visszautasítjuk, ha ilyen áron árulják, ha csak nekünk, reformáltaknak kínálják kizárólagos privilégiumként. Határozottan elutasítjuk az emancipációt, amíg nem részesül benne bármiféle feltétel és megkülönböztetés nélkül minden izraelita magyar.”

A marakodás és civakodás csak megoszt bennünket. Egységre van szükség! Az Egyesült Államok zsidó világához hasonló atmoszférát kell teremteni, ahol a különböző irányzatok képviselői egymást tisztelik ideológiai különbségeik ellenére. Például, amikor 2012 februárjában egy harminctagú amerikai rabbiküldöttség Budapesten járt, világnézettől függetlenül, ortodox, konzervatív és reform rabbik egyhangúlag követelték a magyar kormánytól Magyarország két reform zsidó hitközségének, a Bét Orimnak és a Szim Sálomnak az elismerését. Ugyanabban az időben, ahogy a Szombat folyóirat is hírül adta: “Raj Ferenc, facebook bejegyzésében a reform zsidók nevében felszólította a már bejegyzett három zsidó felekezetet (Mazsihisz, EMIH, Ortodoxia), hogy támogassák az indítványt.” Noha baráti viszonyban vagyok mindhárom irányzat rabbijaival, szégyellem bevallani, de még választ sem kaptam.

Ami megtörtént, megtörtént… Most vannak új lehetőségek. A Zsoltárossal valóban mondhatjuk: “Ét lá’ászot… itt az idő cselekedni az Örökkévalóért”, no meg önmagunkért is. Hillél bölcs szavaival zárom gondolataimat: “Im én áni li, mi li… ha én nem magamért, hát ki én érettem? Ha én csak magamért, mi vagyok én? Ha nem most, hát mikor?”