Ismeretlenek százai vettek részt a gyermektelen Holokauszt túlélő temetésén

Izraelben ma van a Jom haSoá, ma emlékeznek a Holokauszt áldozataira. Mi ezzel a történettel emlékezünk.

Chaya Gertman minden családtagját elpusztították Auschwitzban. Ő maga túlélte a haláltábort, de a rajta végzett kísérletek miatt meddővé vált, nem lehetett gyermeke. Mégis, amikor múlt héten végleg eltávozott, izraeliek százai rótták le tiszteletüket temetésén – olyanok, akikkel sohasem találkozott.

A Whatsappon közzétett gyászjelentés ugyanis futótűzként terjedt a közösségi médiában. Alig pár órával később mintegy négyszáz ember érkezett a holoni temetőbe, hogy leróják a végtiszteletet.

A kezdeményezés mozgatórugója Sarit Cohen-Toledo volt, egy fogadott rokon, akinek édesanyja, Tikva, mindegy „második anyaként” tekintett Chayára. Így Sarit születése óta ismerte és nagymamájaként szerette a 92 éves korában elhunyt Chayát.

„Tegnap édesanyám sürgősségi hívást kapott a korházból és azonnal megértettük miről van szó” – mondta a 34 éves Sarit. „Ekkor aggódni kezdtünk: vajon lesz-e elegendő ember a temetésen ahhoz, hogy elmondjuk a gyászolók káddisát.” De a felhívás közzététele után aggodalmaik elmúltak.

„Hihetetlen mennyi ember jött el. Nem tudom, miképp köszönhetném meg nekik, szeretném ezt a fórumot is megragadni, hogy köszönetemet és hálámat újra kifejezzem az egybegyűlteknek. Nem is tudjátok mennyire megérdemelte Chaya.”

„Ebben az apró dologban nyilvánul meg az emberek közötti összetartozás. Segítségre szorulsz? Mindenki jön, tele odaadással és végtelen nagylelkűséggel. Ezen a napon mindenki Chaya gyermeke volt, anélkül, hogy ismerték volna.”

Mint Sarit elmondta, Chaya soha nem hagyta, hogy saját tragikus sorsa mások ünnepi hangulatát elrontsa. „Bár mi álltunk hozzá a legközelebb, Chaya sohasem akart csatlakozni hozzánk a zsidó ünnepek alatt. Mindig azt mondta: »Én szenvedtem és nem szeretnék a könnyeimmel szomorúságot okozni másoknak« – mert az ünnepek alatt gyakran sírt.”

 

Az együttérzés áradata a temetéssel nem ért véget. A szertartáson résztvevők közül sokan fogadalmat tettek, hogy minden évben káddist mondanak Chayáért.

„Hazafelé édesanyám és én alig tudtunk felfogni, hogy milyen nagy elismerést kapott és hogy mennyire rászolgált” –végezte az elbeszélést Sarit.

 Az ynetnews cikke nyomán Mika Klára.

 *

Nem ez az első történetünk jó szándékú izraeliekről, akik ismeretlen ember sírjánál leróják a végtisztességet. Hasonló témájú cikkünket lásd itt.