Iráni-izraeli diszkó Berlinben

A békéért buliznak

A berlini éjszakai élet újabb szórakozóhellyel gazdagodott – ami önmagában aligha lenne hírértékű az aktív klubéletéről (is) híres német fővárosban. Ez a azonban nem akármilyen diszkó: a résztvevők ugyanis emigránsok, méghozzá két, egymással hosszú ideje kvázi háborúban álló országból – Izraelből és Iránból.

A fiatalok önfeledten táncolnak a teheráni és tel-avivi DJ-k zenéire, a pult mellett pedig héber és perzsa szavak kavarognak. A helyszín a Kater Holzig, a város egyik legfelkapottabb klubja (a II.világháború idején szappangyár), ahol izraeli és iráni fiatalok együtt szórakoznak, ismerkednek és a zenén keresztül igyekeznek felfedezni egymást. Ez lenne tehát a No Beef kollektíva által szervezett első iráni-izraeli techno parti.

A szervezők mindketten a berlini éjszakai élet ismert figurái: Reza Khani, aki egy jól menő bárt üzemeltet, valamint Roy Siny, aki a Postdam egyetem orvostanhallgatója, de éjszakánként a DJ pult mögött pörgeti a lemezeket. Ők ketten először Khani bárjában talákoztak, de maga a No Beef ötlete egy Facebookon zajló komment-csata okán született meg. Siny hosszas és meglehetősen heves vitába bonyolódott egy radikális Izrael-ellenes aktivistával. Khani egy idő után megelégelve ezt, üzenetet küldött Sinynek: „Időpazarlás olyanokkal vitatkozni, akiknek nincs rálátásuk a mi világunkra.” Khani szerint ezek a srácok csak vitázni szeretnek, nem a megoldást keresik. „Amikor Sinyvel elkezdtünk beszélgetni, elég gyorsan kiderült, hogy a zenén kívül még számos dolog összeköt minket.”

Khani szerint a legtöbb izraeli gyanakvó és bizalmatlan volt vele szemben, Siny viszont teljesen pozitívan állt hozzá. „Sokat beszélgettünk, és arra jutottunk, kéne valamit közösen csinálnunk – valami olyasmit ami összehozná a hozzánk hasonló embereket” – mondja Khani. Így született meg No Beef, aminek már az első, augusztusi partiján több száz fiatal bulizott együtt.

„Éppen elég politikai partin voltam Berlinben, ahol mindig ugyanazokkal az arcokkal lehet találkozni… Éppen ezért úgy döntöttünk, a No Beef bulikon nem lesz semmi politika, itt az emberek egyszerűen összejönnek ismerkedni és jól érzik magukat”, mondja Siny.

„Annyi mindenben hasonlítunk”, teszi hozzá Khani. „Nem csak a beszédünk, vagy a világlátásunk hasonló. Mindketten keresztülmentünk olyan megrázó élményeken, amelyek hatására kissé melankólikussá váltunk. Ezt a fajta közös pont nincs meg, mondjuk, egy kanadai esetében.” Majd hozzáteszi: „ Történelmileg nézve Izrael és Perzsia sosem voltak ellenségek. Ami manapság történik az nem más, mint az izraeli politika és az iszlám radikalizáció okozta politikai konfliktus, aminek semmi köze ahhoz, hogy igazából mit akarnak az emberek.”

Khani elmesélte Sinynek a legerősebb gyermekkori emlékét, amikor Iránban az iraki bombázók elől kellett menekülniük a nyolc évig tartó háború idején. Siny elmondta, ő is ugyanezt élte át izraeli óvóhelyeken az öbölháború során.

„A mai német fiatalok ezt nem érthetik. Kényelmes életük van, eljárnak bulizni, néha tanulnak, és még dolgozniuk sem nagyon kell. Fogalmuk sincs a háborúról, sem arról milyen kiváltságos életet élnek,”mondja Siny.

De vajon tarthatnak-e valaha hasonló bulit Teheránban vagy Tel-Avivban?

A két barát szerint egy ideig még biztosan nem. Mindketten egyetértenek abban, hogy Berlin, ahol többezer izraeli és iráni bevándorló él egymás mellett, a legmegfelelőbb hely számukra. Ahogy Khani fogalmaz: „Az én utópisztikus álmom, ami leginkább egy John Lennon dalra emlékeztet, egy olyan világ, ahol a származás és a vallás nem számítanak, az emberek harmóniában és békében élhetnek együtt. Amíg ez valóság nem lesz, még mindig Berlin áll ehhez a legközelebb.”

A JTA nyomán Illyés Bence