Iráni atomprogram – Izrael egyedül marad

Ahogy Irán veszedelmesen fokozza az urániumdúsítást a nukleáris fegyver előállításához szükséges fejlesztési szint elérése céljából, a létében fenyegetett Izrael egyre inkább magára marad.

Így vélekedik Dr. Ephraim Asculai izraeli nukleáris szakértő, a Tel Aviv Egyetemen működő Institute for National Strategic Studies (INSS) munkatársa a Times of Israel-nek írott cikkében.

Tudomásul kell venni, hogy az egy héttel ezelőtti, az addigi feszültséget tovább fokozó natanzi robbanás csupán időlegesen veti vissza Irán uránium dúsítási kapacitását – véli Asulai. Nem jelenti a berendezések elpusztulását; azok helyreállíthatók. Arról nem is beszélve, hogy a Fordow melletti kisebb kapacitású dúsító ép maradt, és ott – az átfogó közös cselekvési tervben (JCPOA v. atomalku) vállaltakkal ellentétben – folytatódhat a dúsítás.

Az állítólagos natanzi szabotázsakcióra válaszul Irán bejelentette, hogy folytatja a dúsítást a 60%-os szintig. Innen eljutni az atomfegyver előállításához elégséges, de mindenképp szükséges 90%-os szintre – technikai szempontból nem bonyolult feladat. Irán ezzel gyakorol nyomást az USÁ-ra és az EU-ra, hogy azok oldják fel a kemény, ámde nem végzetes szankciókat.

De vajon hajlandó-e Irán leállni a fejlesztési programmal, és visszatérni a nukleáris egyezmény feltételeihez abban az esetben, ha az USA feloldja a szankciókat?

Egy bizonyos: nem lehet visszatérni a Trump előtti helyzethez. Először: az azóta eltelt időt Irán arra használta föl, hogy tovább fejlessze centrifuga kapacitását, tökéletesítse és tesztelje modelljeit. A K+F során fölhalmozott tudás és tapasztalat – és még sok minden egyéb – megmarad. Másodszor: a JCPOA körül sok a megválaszolandó kérdés, többek között a nukleáris robbantási mechanizmusokkal kapcsolatban. A múltbeli tapasztalatok alapján Irán kitérő és elégtelen válaszokat fog adni erre a kérdésre. Ha pedig az információk nem egyértelműek és a hírszerző szervek valószínűségeken alapuló becsléseket közölnek, a politikusok azokat a saját szájízük szerint fogják értelmezni.

Hajlandó-e Irán beismerni múltbeli tevékenységét? Nyilván nem. Irán nem hajlandó elismerni, hogy nukleáris fegyvert szándékozik előállítani, és megtagadja a további információt. A közelmúltban a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség felügyeletével kapcsolatos engedmény az iráni parlament és magas rangú állami tisztségviselők hangos bírálatát váltotta ki. A kritika csak erősödni fog, ha Irán konzervatív parlamentje után a közeli hónapokban konzervatív elnököt is választ. A JCPOA értelmében Irán tulajdonképpen nem köteles felhagyni nukleáris fejlesztési programjával. Irán célja nyilván az, hogy ne mondjon le a programról, húzza az időt, és végül elérje célját, hogy nukleáris hatalom legyen. A további hegemóniára irányuló és más törekvéseknek ez lenne az alapja.

Ezekben a bizonytalan időkben Irán ellenfeleinek el kell dönteniük: képesek-e együtt élni Iránnal, mint nukleáris hatalommal? Izrael esetében a válasz határozott nem; az Iránból folyamatosan érkező fenyegetések árnyékában semmiképpen sem. Ez Izrael számára elfogadhatatlan helyzetet teremtene, ezért mindent el fog követni, hogy ez a helyzet ne álljon elő.

Képes-e az USA együtt élni egy nukleáris Iránnal? A válasz nyilván igen, hiszen ott az indiai, pakisztáni és észak-koreai példa, még ha ezek az országok tagadják is, hogy atomfegyver birtokában lennének. Az amerikaiak távolról sem boldogok, de diplomáciai lépéseken, gazdasági nyomáson túl semmi sem történik, és Iránnal szemben sem fog, annak ellenére, hogy a jelenlegi kormányzat elkötelezte magát: nem engedi meg, hogy Irán atomhatalom legyen.

Képesek-e az öböl-menti államok együtt élni egy nukleáris Iránnal? Ez bonyolult kérdés; nyilván irtóznak ettől, de jelenleg nem sokat tehetnek ellene. Legalább is külső támogatás híján nem.

Mindezekből következik, hogy Izraelnek, amelyet egy nukleáris fegyverrel rendelkező Irán létében fenyeget, egyedül kell cselekednie. Bármilyen felújított atomalku nem fogja eloszlatni az aggodalmakat. Külső segítségre van szüksége, de legalább is az USA hallgatólagos beleegyezésére; e nélkül a lépés hatalmas kockázatot hordoz. A katonaság és a hírszerzés feladata meghatározni, miképpen lehetséges ez a lépés anélkül, hogy ezért elfogadhatatlan árat kelljen fizetni.

A jelenlegi diplomáciai erőfeszítések azt célozzák, hogyan lehetne megújítani az USA és Irán hajlandóságát a megállapodásra. Amennyiben ez létrejön – ami nem biztos – további lépésekre van szükség, mivel az amerikaiak és az európaiak tárgyalásokat akarnak a nukleáris, hordozórakéta és „regionális viselkedési” kérdésekről. Az idő fontos szerepet játszik ezekben a későbbi stádiumokban, de ezek nélkül a helyzet csak rosszabbodhat.

Times of Israel – Bassa László