Irán: Jobb megállapodni, mint háborúzni?

Mini-konferencia az Iráni atom-megállapodásról.

 

A Kidma rendezvénye az elmúlt csütörtökön zajlott az Izraeli Kulturális Intézetben.

 

Valki László, az ELTE ÁJK professor emeritusa szólalt fel elsőként, aki az egyezmény előzményeit ismertette.

Köztudott, hogy Irán 1970-ben aláírta a nukleáris tevékenységét korlátozó Atomsorompó-egyezményt,  s evvel lemondott nukleáris fegyverek előállításáról. Irán szintúgy aláírta az 1974-ben született Átfogó Biztonsági Egyezményt, amely lehetővé tette a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) ellenőrzését az ország területén, de azt nem ratifikálta. Ami Izraellel való viszonyát illeti, 1979-ben Khomeini ajatollah Kis Sátánnak nevezte és nyíltan ellenségének kiáltotta ki Izraelt, s a két ország közötti diplomáciai kapcsolatokat megszakította. 2000-ben Hámenei ajatollah Izraelt a „Közel-Kelet rákos daganatának” nevezte, amitől meg kell szabadulni.

2002-ben az iráni ellenzék a nyugat tudomására hozta, hogy Irán atomfegyvert fejleszt, ami igencsak megkérdőjelezi szavahihetőségét és szándékát szerződésben vállalt kötelezettségeinek betartására. 2005-ben Ahmadinezsád elnök levetette az iszfaháni urán-átalakító üzemről a NAÜ által felhelyezett záró pecséteket, s egy évvel később a Holokausztot mítosznak titulálva nyíltan buzdított Izrael megsemmisítésére. A nyugati hírszerzés csupán 2009-ben fedezték fel Irán rejtett földalatti urándúsító üzemét Fordóban. Az izraeli hírszerzés szerint a fordói létesítmény 100 méter mélyen a felszín alatt fekszik, s ilyen mélységbe még az USA legfejeltebb bunker-romboló bombája sem képes behatolni. Jogosan merül fel a kérdés: Irán megsértette-e az atomsorompó szerződést?

A NAÜ és az ENSZ Biztonsági Tanácsa ugyan nem állította, hogy Irán megsértette volna a szerződést, de Irán többek között nem jelentett be nukleáris tevékenységet, nem szolgáltatott tervezési adatokat, nem tette lehetővé a NAÜ ellenőrzését, nem tett eleget a biztonsági intézkedéseknek és robbanófejeket tesztelt.

Mindennek következtében a nyugati hatalmak 2012 és 2013-ban úgynevezett puha szankciókat (soft sanctions) vezettek be Irán ellen: korlátozták az olajimportot, leállították a bankügyleteket, kikapcsolták a SWIFT rendszert és befagyasztottak 100 milliárd dolláros iráni devizakészletet.

Fordulat Roháni 2013-as választási győzelmével állt be, aki megválasztása után mindössze 3 nappal jelezte, hogy kész tárgyalni a nyugattal.

A nukleáris energia felhasználásának kérdésében ez év július 14-én született megállapodás a felek között, egy 15 évre szóló Átfogó Cselekvési Terv keretében. A szankciók feloldásáért cserébe Irán vállalta, hogy nagymértékben csökkenti dúsított uránium készleteit, a dúsítás mértékét, centrifugáinak számát, nem állít elő robbanótöltetet, s átépíti bizonyos üzemeit. Az egyezmény a Biztonsági Tanács határozatát követően 90 nap múlva lép életbe. A BT július 15-én a 2231-es határozatában jóváhagyta az egyezményt, s annak végrehajtására ösztönöz. Az egyezmény bizonyos pontjai 8, 10, 15 és 25 évig maradnak érvényben.

A megállapodás heves vitákat váltott ki a nemzetközi porondon. Az igenlő tábor szerint az egyezmény pozitívuma, hogy 3 hónapról 12 hónapra tolja ki Irán nukleáris kitörő képességét, lehetővé teszi nukleáris tevékenységének ellenőrzését. Hangsúlyozza, hogy megállapodás híján Irán tovább fejlesztette volna nukleáris kapacitását – valószínűsíthető, hogy katonai célra is.

Az egyezményt támadó oldal kifogásolja, hogy annak lejártával nincsenek megkötések, vagyis Irán szabadon fejleszthet atomfegyvert. Iránnak lehetnek be nem vallott titkos eszközei, csalhat, mivel az ellenőrzés nem teljes körű és bizonyos esetekben Iránnak 24 nap haladékot engedményez. Végezetül az egyezmény aláírásával Irán elérte, hogy az elmúlt 20 évben folytatott nukleáris tevékenysége felderítetlen maradt, s azt nem is fogják a jövőben firtatni.

S hogy áldás e vagy átok az egyezmény? Valki László szerint egyik sem, de talán jobb megállapodni, mint háborúzni.

 

Következő előadóként Péczeli Anna egyetemi tanársegéd (Corvinus Egyetem) azt mutatta be, hogy miképpen érvényesültek az egyezményben az aláíró felek érdekei.

Obama elnök szerint  ez azért jó megállapodás, mert nem bizalmon, hanem ellenőrzésen nyugszik. Az atomfegyverek előállításához vezető utat elzárták, az egyezmény végrehajtását ellenőrizni tudják. Amennyiben az iráni fél megsérti az egyezményt, a szankciókat újra bevezetik. Az egyezmény az urándúsítás mértékét 3,67%-ra korlátozta, a dúsított uránium készleteket 98 %-kal csökkentették és növelték a NAÜ ellenőrzési jogkörét.

Az Iráni érdekek a következőképp érvényesültek: Irán folytathatja nukleáris kutatási és fejlesztési tevékenységét: a továbbiakban is dúsíthatnak urániumot. Az ellene bevezetett szankciókat feloldják és az Iránt elítélő ENSZ határozatokat szinte azonnal hatályon kívül helyezik.

Péczeli elmondta, hogy az egyezmény betartásáról szigorú ellenőrzés gondoskodik. A NAÜ-vel kötött Kiegészítő Jegyzőkönyv 25 évig marad érvényben, s ennek tartalma szerint a NAÜ-nek nem kell előzetes bejelentést tenni, ha vizsgálódni akar. Megjegyezendő, hogy ennek a jegyzőkönyvnek a ratifikációja az iráni törvényhozásban még nem történt meg.

A NAÜ-vel kötött biztosítéki megállapodások 3.1. kiegészítése szigorú jelentéskötelezettséget ír elő Iránnak már a tervezési fázisban. Így az egyezmény fokozott ellenőrzést biztosít a nukleáris fűtőanyag ciklus minden fázisában, ezzel biztosítva, hogy ne tűnhessenek el csak úgy készletek.

A NAÜ bemehet bármely létesítménybe, még a katonai létesítményekbe is. Viszont ez utóbbiaknál érvényesülnek bizonyos korlátozások – ez az egyezmény egyik legtámadottabb pontja – ugyanis a NAÜ-nek indokolnia kell a vizsgálat okát és az iráni fél 24 nap haladékkal élhet. Kering az interneten egy tréfás videó, melyben az iráni tárgyalófelet szimbolizáló figura megszakad a röhögéstől, mondván: 24 nap alatt akár háromszor is megházasodik, majd megkövezi mindhárom feleségét, s amúgy is néha többet kellett alkudoznia egy falafel szendvicsért. Péczeli Anna véleménye viszont az, hogy 24 nap alatt képtelenség minden nyomot eltüntetni.

Péczeli az Iránt – általa ugyan el nem ismerten – a tárgyalóasztalhoz kényszerítő szankciós rendszerről elmondta, hogy a pénzpiaci, bankszektori, olajipari, kereskedelmi és fegyveripari szankciók hatására becslések szerint az iráni gazdaság 15-20%-kal esett vissza. A kieső olajbevételek nagyságát 160 milliárd dollárra becslik, az iráni riál 56%-kal értékelődött le, az infláció mértéke 40%, a munkanélküliség aránya 20%, a befagyasztott iráni vagyon 100 milliárd dollár. Irán gazdasági és diplomáciai elszigetelődéssel küszködött. A tények ellenére vezetőik elmondása szerint nem a gazdasági nehézségek voltak tárgyalókészségük mozgatórugói, hanem az ideológiai váltás.

Irán eredeti követeléseiből „vörös vonalaiból” 4-5 ponton is engedett. A Foreign Policy magazinban megjelent, az egyezményt dicsérő írás szerint az irániak többek között elálltak korábbi követelésüktől, miszerint a szankciókat az egyezmény aláírását követően azonnal oldják fel. A szankciók feloldása feltételhez kötött: a NAÜ-nek tanúsítania kell, hogy Irán együttműködik.

Ám az a tény, hogy az iráni tárgyalófél több pontban is hajlott a kompromisszumra, még nem jelenti azt, hogy jó az egyezmény. Egy tapasztalt tárgyaló tudja, hogy a nyitókövetelések mindig is irreálisak, mozgásteret hagynak, pontosan azért, hogy azt a benyomást keltsük a tárgyalófélben, hogy ő is nyertesként állhatott fel a tárgyalóasztaltól.

Végezetül Péczeli Anna kitért az amerikai törvényhozás szerepére a szerződés gyakorlati megvalósításában. Az amerikai Kongresszusnak 60 napja van a szerződés átvizsgálására, ezt követően 2015 szeptemberében fogja szavazásra bocsájtani az egyezményt. Első körben valószínűleg a szenátus és a képviselőház is elutasítja az egyezményt. Ez esetben Obama elnök – mint azt már július 14-i beszédében előre bejelentette – élni fog elnöki vétójával. Második körben, az elnöki vétó megkerüléséhez már 2/3-os többségre van szükség mindkét házban, ami nem fog összejönni az egyezményt ellenző republikánus tábornak és annak a pár demokrata képviselőnek, aki az egyezményt „bad deal”-nek tartja.

Péczeli Anna elemzése elérhető itt.

 

Ilan Mor izraeli nagykövet kormánya álláspontját tolmácsolva kifejtette, hogy egyértelműen egy rossz megállapodásról van szó, ami közép- és hosszútávon egzisztenciális veszélyt jelent Izraelre.

A nagykövet rámutatott: az egyezmény hibája, hogy csakis a képességekről szól, s figyelmen kívül hagyja Irán szándékait. Márpedig Irán nyíltan hirdeti, hogy Izraelt meg kell semmisíteni, Izrael a rákos sejt, a kis sátán a nagy sátán USA mellett, stb. Egyben figyelmeztetett: Irán hegemóniára, az iszlám forradalom exportjára és a régió destabilizálására törekszik.

Az egyezmény legitimálja Irán illegális nukleáris programját, melyet titokban tartott, s melynek békés szándéka kétségbe vonható.

Irán már hazudott és több mint valószínű a jövőben is hazudni fog, mert ez az iráni vezetés természete, s a rossz szokásoktól a legnehezebb megszabadulni. A nagykövet a teknősbéka és a skorpió anekdotáját idézte: a skorpió bármennyire is hitegeti a kételkedő teknőst, hogy bízhat benne, csak vigye át a hátán a folyón, mégis megmarja útközben, s mielőtt mindketten elpusztulnak, tettét azzal magyarázza, hogy a teknős tudhatta, milyen is a skorpiók természete.

Ilan Mor nyomatékosította, hogy nem szabadna Iránban bízni, mert az iráni vezetés apokaliptikus nézeteket vall, minden célja az, hogy nukleáris fegyver birtokába kerüljön, s ezért bármire képes.

A nagykövet véleménye szerint Irán az egyezmény 15 éves hatálya alatt stratégiai türelmet és önmegtartóztatást fog gyakorolni, annak érdekében, hogy feloldják ellene az őt térdre kényszerítő szankciókat. De az is előfordulhat – amint már elő is fordult –, hogy Irán hazudik majd és folytatja illegális tevékenységét. Annak idején a nyugati titkosszolgálatok mind meglepődtek, amikor az iráni ellenzék leleplezte a katonai célú nukleáris programot.

Iránnak nem szabadna megengedni még békés célú atomprogramját sem, mivel aláírta az atomstop egyezményt, majd hazudott, eltitkolta tevékenységét.

Az egyezmény problémája az is, hogy Irán továbbra is rendelkezni fog nukleáris infrastruktúrával, továbbra is kutathat és fejleszthet, s a 15 év lejártával többé semmiféle korlátozás nem köti.

A nagykövet kritizálta az egyezmény verifikációs rendszerét is. Az indokláshoz kötött és 24 napos haladékot adó engedmény a katonai létesítmények ellenőrzésénél, valamint az a tény, hogy bizonyos esetekben Irán az ellenőrzést maga végzi el és adja át a jelentést a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségnek: mindez az iráni félbe vetett indokolatlan bizalomról tanúskodik.

A nagykövet kitért arra is, hogy a felszabadított pénzösszeget Irán olyan terrorszervezetek finanszírozására fogja felhasználni, mint a Hezbollah és a Hamasz.

Az egyezmény nagyon súlyos veszélye, hogy nukleáris fegyverkezési versenyt indíthat be az amúgy is álig felfegyverzett Közel-Keleten, mert a hatalmi egyensúly megőrzése érdekében Szaúd-Arábia, Jordánia és Egyiptom is akar majd atombombát fejleszteni.

Izrael csakis azt a megállapodást tartja elfogadhatónak, ha Irán teljesen leépíti nukleáris programját, s míg ez meg nem történik, a szankciók életben maradnak. A nagykövet véleménye az volt, hogy sajnos a pacifista eszmék elvakították a döntéshozókat, akik, magukból kiindulva jót feltételeznek a másik félről.

Mivel az egyezményt Izrael kizárásával mégis aláírták, így Izrael számára nem sok választás maradt, mint megfigyelő álláspontra helyezkedni, s gondoskodni arról, hogy a két ország közötti erőviszonyok kiegyensúlyozottak legyenek.

Izrael számít az USA támogatására, nem fogja megtámadni Iránt, – hacsak Irán nem támad –és soha nem is fenyegetőzött más országok elpusztításával.

Ilan Mor közölte, hogy az izraeli ellenzék, így Tzipi Livni és Isaac Herzog is egyetért abban, hogy ez egy rossz egyezmény. Egyrészt, mert fegyverkezési versenyt fog beindítani, tovább erodálva a régiót. Másrészt, ha Iránnak 15 év múlva atombombája lesz, akkor azt egész biztosan zsarolásra használja majd Izraellel szemben, ami veszélyezteti Izrael képességét, hogy megvédje magát, például akkor, amikor az iráni támogatást élvező Hamasz rakétákat lő ki Izraelre. 15 év elhanyagolható Irán többezer éves történelmének tükrében. Irán jól viselkedik, kivár majd és utána szabad a pálya. Ilan Mor írását az egyezményről itt lehet megtekinteni.

 

Csicsmann László Közel-Kelet szakértő, a Corvinus Egyetem docense előadásában Izrael növekvő elszigetelődésének a veszélyére hívta fel a figyelmet. Csicsmann az egyezmény hatására a régióban változó erőviszonyokat latolgatva tisztázta, hogy Izrael ellenérdekelt az Iránnal kötött nukleáris megállapodásban, mivel az Irán pozícióit erősíti. Az arab tavasz negatívan érintette Izraelt, és újra előtérbe került a palesztin konfliktus. Egyre nagyobb külső nyomás nehezedik Izraelre, ráadásul legfontosabb szövetségese, az USA részéről. Izrael komoly biztonsági kihívás előtt áll, mivel a szíriai polgárháború könnyen átterjedhet.

Csicsmann szerint a Közel-keleti konfliktusok rendezésében a nyugat érdeke az iráni jelenlét: ha Irán nem támogatná az iraki síita kormányt, az Iszlám Állam lerohanná az országot.

Irán a megállapodás aláírása által legitim regionális vezető szereplővé vált. A nyugatnak szüksége van Iránra az Iszlám Állam elleni együttműködésben, viszont középtávon az érdekek már nem korrelálnak.  Irán egy síita félhold létrehozására törekszik, Libanonban támogatja a Hezbollahot, Szíriában az Asszad rezsimet, s Gázában a Hamaszt. Irán képes lenne elsöpörni az Iszlám Államot, de kérdéses, hogy a nyugatnak kell-e olyan rend, amit Irán teremt. Feltételezhető, hogy a szunnita területeteken egy síita rendteremtés csak rosszabb viszonyokat szülne és tovább destabilizálná a térséget. Irán gazdasági szerepe sem elhanyagolható; 82 milliós piaca, a világon a 4. legnagyobb olaj- és 2. legnagyobb gázkészletekkel rendelkezik. A szakértő meglátása szerint leginkább az olaj alacsony világpiaci ára volt az a tényező, ami Iránt a tárgyalóasztalhoz kényszerítette. Iránnak hordónkénti 131 dolláros világpiaci olajárra lenne szüksége költségvetésnek egyensúlyban tartásához, jelenleg  a brent nyersolaj ára 50 dollár. Az egyezmény hatására az országba áramló olaj és gázbefektetések természetesen erősíteni fogják Iránt.

 

A konferencia sztárvendége Tamar Zandberg, a Merec párt Knesszet-képviselője az egyezmény kapcsán megemlítette az izraeli Channel 2 által kiszivárogtatott hírt. A csatorna múlt héten interjút sugárzott a korábbi védelmi miniszterrel, Ehud Barakkal, aki arról beszél, hogy 2010-ben mind ő maga, mind Netanjahu miniszterelnök szorgalmazták a támadást az iráni nukleáris létesítmények ellen, azonban a katonai vezetés megvétózta azt. Zandberg véleménye, hogy Izraelnek két opciója van. Az egyik a katonai beavatkozás, amivel egy beláthatatlan következményekkel járó regionális háború kirobbanását kockáztatja, s nyerhet két évet; ennyivel lenne képes ugyanis kitolni az iráni atombomba előállítását.

A másik út a diplomáciai megegyezés keresése Iránnal, így 10-15 évvel késleltetni tudja Irán nukleáris kitörő képességét. Az egyezmény betartását végső soron legszorosabb szövetségese, s a világ legerősebb állama, az USA garantálja. Zandberg meglátása, hogy aki a cionizmust támogatja, annak Izrael biztonságát kell szem előtt tartania, mert a cionizmus alapgondolata az volt, hogy biztonságos nemzeti otthont kell létrehozni a zsidó nép számára, s csakis a béke garantálhatja Izrael biztonságát, a háborúzás veszélyezteti azt. Zandberg szerint Netanjahu agresszív fellépése és lobbizása az amerikai Kongresszusban nem biztos, hogy célravezető volt – habár segített felhívni a nemzetközi közösség figyelmét az ügy fontosságára. Nem tanácsos Izraelnek maga ellen fordítania legjobb barátját, elsőszámú szövetségesét és legfőbb védelmezőjét. Zandberg véleménye, hogy Izraelnek nem sok választása maradt, esélyt kell adni az egyezménynek, mert Izrael erősebb a nemzetközi közösség támogatásával, mintha ellene fordul.

 

Csepregi Zsolt, a Diplomaci blog szerzője Jeruzsálemből jelentkezett, s az ottani közhangulatról számolt be. Elmondta, hogy az izraeliek félnek, tartanak a megegyezéstől, legfőképp azért, mert úgy vélik, nem rendelkeznek elegendő információval a szerződésről, s arról, hogy az miféle fenyegetettséget jelent számukra. A múlt sajnálatos tanulsága az izraeliek számára, hogy soha senkiben nem bízhatnak, mindig önerőből kell megvédeniük magukat. Az iráni egyezmény kapcsán az izraeli közvélemény abban hitt, hogy Teheránnak nem lesz kiugrási lehetősége, le kell állítania atomprogramját. Zsolt elmondása szerint a kormány azt kommunikálja, hogy Izrael magára maradt, sőt, hogy Obama elnök feláldozná őket, ha úgy alakul a helyzet. Más a kormány héber nyelvű és más az angol nyelvű kommunikációja. Angol nyelven pénzt, paripát és fegyvert próbál szerezni, hogy aláássa Irán nukleáris kitörő képességét. Héberül egzisztenciális fenyegetettségként tálalja az egyezmény aláírását.

Zsolt is megerősítette a nagykövet állítását, miszerint az ellenzék is rossz megállapodásnak tartja az egyezményt. A baloldali Cionista Tábor véleménye is az, hogy Irán létében fogja veszélyeztetni Izraelt, viszont Netanjahu stratégiáját bírálják. Az ellenzék szerint ki kell egyezni Obamával, támogatást kell szerezni, elő kell mozdítani a titkosszolgálati együttműködést a két ország között. Hozzátette, hogy az ellenzék valószínűleg túlértékeli Izrael szerepét: Izraelt nem hívták meg a tárgyalóasztalhoz, a nagyhatalmak döntöttek a feje felett. Izrael számára lehetőség a jövőben, hogy az egyezmény által egy platformra kerül a szunnita államokkal, velük erősítheti szövetségi rendszerét Iránnal szemben.

Ami az izraeli utca emberét illeti, nagyjából 70-80 százalékuk ellenzi a megállapodást. 30-40 százalékuk áll ki Netanjahu mellett és helyesli stratégiáját, s véli úgy, hogy nyomást kell gyakorolni a Kongresszusra, hogy meggátolja a szankciók feloldását. Ismét 30-40 százalékuk véli úgy, hogy más stratégiára van szükség. A lakosság 20-30 százaléka nem tud dönteni a kérdésben.

Végezetül Zsolt arról számolt be, hogy egyelőre Izraelben nem éreznek közvetlen fenyegetettséget az iráni atom-megállapodás kapcsán. Sokkal inkább foglalkoztatja az embereket az a közvetlen fenyegetettség, amit a Hezbollah és a Hamasz jelent, s aminek híre gyakran nem is ér el a nemzetközi sajtóba. Múlt héten is több irányból – északról és délről – érték Izraelt rakétatámadások. Hogy mi lesz 10-15 év múlva? Az kiszámíthatatlan.