Irán – Egy utolsó légicsapás?

Egy Irán ellen irányuló izraeli légicsapás rendkívül komplikált lenne, és a hadsereg csak legvégső megoldásként tekint rá – vélekedik a Jerusalem Post cikkírója.

 Barack Obama 2008-as megválasztása után Izraelben néhány tisztviselő abban bízott, hogy a még hivatalban lévő George W. Bush nem hagyja el hivatalát addig, amíg az iráni nukleáris létesítmények funkcionálnak.

Tévedtek. Irán nukleáris létesítményei nemcsak hogy továbbra is működnek, hanem minőségben és mennyiségben is sokat javultak.

Ezt fontos észben tartani az olyanféle spekulációk közepette, hogy Donald Trump, egy zűrzavaros elnökválasztási időszakban, hivatali idejének utolsó néhány hetében elrendeli az Egyesült Államok katonai fellépését Irán ellen, vagy zöld utat és némi segítséget ad ehhez Izraelnek.

A spekulációkat számos tényező motiválja. A múlt héten kirúgták Mark Esper védelmi minisztert és vele együtt a Pentagon több fő tisztségviselőjét is, akiket Trump ideológusai váltottak fel. Az Egyesült Államokban egyes sajtóótgánumok felvetették annak a lehetőségét, hogy Trump azért távolította el Espert az útból, hogy könnyebben végrehajthasson vitatott katonai lépéseket.

Ezenkívül kétségtelen, hogy Iránnal kapcsolatban sokféle egyeztetés van folyamatban. Elliott Abrams, az amerikai kormány Iránnal kapcsolatos ügyeinek legfőbb megbízottja a héten Izraelbe látogatott, hogy tárgyalásokat folytasson Benjamin Netanjahu miniszterelnökkel. Mike Pompeo amerikai külügyminiszter folytatni fogja ezeket a megbeszéléseket. Az IDF (Izraeli Védelmi Erők) vezérkari főnöke, Aviv Kochavi videobeszélgetést folytatott amerikai kollégájával, Mark Milley-vel, az amerikai vezérkari főnökök egyesített tanácsának elnökével.

Trump volt nemzetbiztonsági főtanácsadója szerdán a Fox Newsnak adott interjújában felvetette annak a lehetőségét, hogy Izrael – félve a megválasztott elnök, Joe Biden Iránnal kapcsolatos politikájától – megtámadná Iránt, még Donald Trump hivatali idejének lejárta előtt.

Azok, akik régóta figyelemmel kísérik az Izrael-Irán konfliktust, úgy érezhetik, hogy ugyanaz történik mint 2008-ban és 2012-ben, amikor szintén úgy nézett ki, hogy az izraeli csapás a küszöbön áll. Miniszterek később megerősítették, hogy Netanjahu 2012-ben valóban támadást akart indítani. Végül azonban nem sikerült támogatást szereznie a kabinetben, így a hadseregnek nem volt más választása, mint hogy visszavonulót fújjon.

A hadseregben jelenleg semmi jele a háborús előkészületeknek: nem küldtek erősítést az északi határra, illetve nem helyezték készültségbe a katonaságot a támadást követő követő valószínűsíthető ellencsapásra. Másfelől viszont nem feltétlenül kell látványos előkészületekre számítani. 2007-ben, mielőtt Izrael lebombázta volna Szíria atomreaktorát, szinte senki sem tudott róla az IDF-en belül, nemhogy az országban.

Miközben a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség múlt heti jelentésében Irán növekvő uránkészleteiről tesz említést, Teherán még mindig nincs azon a ponton, hogy bombát készítsen mindaddig, amíg nem dúsítja katonai fokozatú szintre az uránt. Ha ez megtörténne, mindenképpen elkezdődne a visszaszámlálás egy esetleges bombázás irányába. Ha nem lesz ilyen jellegű urándúsítás, vagy valamilyen más titkos információ nem lát napvilágot, amelyről a közvéleménynek nincs tudomása, akkor a jelek szerint nincs közvetlen ok a támadásra.

Egy Irán elleni izraeli légicsapás rendkívül bonyolult, és az IDF mindig is a legvégső megoldásként tekintett rá. Jelenleg a fenyegetettség még nem érte el azt a pontot, hogy indokolttá tegyen egy katonai beavatkozást.

És akkor ott van még a politika. Netanjahunak van elég problémája. Egy új választási kampány lehetősége sincs kizárva, miközben a koronavírus-válság kezelése is gyengítette őt, és népszerűsége csökkent. Egy háború, melyben rakéták ezrei hullanának Izraelre, Netanjahun valószínűleg nem sokat segítene.

A fentiek ellenére fontos észben tartani, hogy amikor Trumpról és Netanjahuról van szó, szinte minden lehetséges – vélekedik a szerző.

Jerusalem Post – Bretter Dávid