Interneten választott zsidó parlament

Orbán Viktor és Julio Iglesias is a jelöltek között volt

Február 16-án – illő módon Brüsszelben, az Európa Parlament épületében – tartotta alakuló ülését az Európai Zsidó Parlament. Most már csak az a kérdés, hogy az Interneten megválasztott 120 képviselőt ki delegálta, kit fognak képviselni, és mit fognak csinálni.

A zsidó parlament ötlete két ukrajnai zsidó milliárdos, Igor Kolomoiszki és Vadim Rabinovics fejébõl pattant ki. A két vállalkozó és filantróp korábban magas tisztségeket töltött be a már létező európai zsidó szervezetekben, de elégedetlenek voltak mind azok működésével, mind a maguk pozíciójával.

Az Európai Zsidó Kongresszus (EJC – mely az amerikai alapítású Zsidó Világkongresszus keretében működik) az öreg kontinens zsidóságának legmagasabb fóruma, közismert nehézkességérõl, merevségéről, a fiatal káderek hiányáról. (A Mazsihisz is ennek tagja, Zoltai Gusztáv pedig tagja az EJC végrehajtó bizottságának.)

A régi struktúrákkal elégedetlen Kolomoiszki és Rabinovics elõször létrehozták az Európai Zsidó Unió (EJU) nevû formációt, de ezt nem sikerült széles körben elfogadtatni, mivel a két alapító személyén kívül semmi nem volt benne igazán átlátható. Ha az átláthatóság a baj, akkor ezt megoldjuk – gondolhatta a páros, és meghirdették az internetes választást a megalakítandó Európai Zsidó Parlamentbe. Ez valóban a bázisdemokrácia alapján működött: egy e célra létrehozott honlapon bárki bárkit jelölhetett és a jelöltek közül bárkire lehetett szavazni.

A demokratikus kezdeményezés hamarosan meglepő eredményeket hozott. A jelöltek közt olyan nevek tűntek fel, mint David Beckham futballista, Sacha Baron Cohen amerikai komikus, Roman Polanski filmrendező, Julio Iglesias énekes, Uri Geller parafenomén és sok más kisebb-nagyobb híresség – akik közül többen, nemcsak hogy nem zsidók, hanem többnyire fogalmuk sem volt az őket ért megtiszteltetésről. A magyarországi jelöltek neve közt megtalálható volt Orbán Viktor, Esterházy Péter, valamint Fixler Hermann, az Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség nyolc éve elhunyt elnöke.

E sorok írója 2011. október 18-án vetett egy pillantást a listára. Ekkor a francia jelöltek közt látta Marine Le Pen, a szélsőjobboldali Nemzeti Front vezetőjének nevét; vagy Dieudonnét, az ismert antiszemita konferansziét. A romániai jelöltek közt ott szerepelt Kelemen Hunor RMDSZ képviselő; Corneliu Vadim Tudor, az egyik leghírhedtebb idegengyűlölő politikus, valamint Elie Wiesel.

A szabad választói akaratot semmilyen formális szabállyal nem kötötték gúzsba. A jelölteknek nem kellett nyilatkozni, hogy elfogadják a megbízást, így persze nem is nem kértek tõlük semmiféle bemutatkozást, programot, akár fényképet – még csak visszajelzést sem, hogy tudomásuk van a jelölésrõl. Nem tudott jelöltségéről Radnóti Zoltán, lágymányosi rabbi sem. Radvánszky Gábor, a Szim Salom korábbi elnöke találkozott ugyan nevével a honlapon, de mivel jelölõje nem értesítette õt, érdemben nem foglalkozott a dologgal.

A jelölési folyamatot nem zárták le, az a választási időszakban is végig folytatódott. A kínosabb neveket időnként eltávolították a listáról: így a szavazási időszakban a jelöltlista időről idõre módosult. Semmi módon nem szabták meg, hogy ki szavazhat a zsidó parlamentre: az online szavazógombot, saját országának jelöltjére, az nyomta meg, aki akarta.

Szombat egy szerzője e-mailben érdeklődött a választást bonyolító EJU-nál: a fentiek fényében mennyire tekintik magukat komoly szervezetnek? Az udvarias válaszból kiderült, hogy a szervezők menet közben igyekeztek szűrni a jelölteket, de más szabály beépítését nem tartották szükségesnek.

Az ünnepélyes megnyitó napján aztán közzétették az eredményeket: a megválasztott képviselők nevét és az országonként leadott szavazatok számát. Mindez természetesen nem volt ellenőrizhető. A megnyitót egyedül a – Kolomoiszki és Rabinovics által alapított – Jewish Channel One tévécsatorna közvetítette. Ezen beszédet mondott Antonia Parvanova, az Európa Parlament bolgár képviselõje – nem az EP, csupán a maga nevében.

„A testület maga határozza meg napirendjét” – szólt a megnyitóról kiadott közlemény, amely egyébként ugyanazokat a témákat hangsúlyozta, mint amiket az EJC is tárgyal: Izrael-ellenes kampányok, európai antiszemitizmus, a zsidó értékek életben tartása, nyitás más közösségek felé.

A már létező európai zsidó szervezetek, elsősorban az EJC, nem tekintik partnernek az új „parlamentet”, kétségbe vonják legitimitását és aggodalmuknak adnak hangot, hogy a zsidóság európai képviseletében zavarokat fog okozni.

Érdekes volt az amerikai zsidó csúcsszervezet (Conference of Presidents) reakciója. Delegációjuk, Malcolm Hoenlein alelnök vezetésével épp az alakuló ülés napján érkezett Brüsszelbe – de EU-illetékesekkel tárgyaltak, nem a zsidó parlament képviselõivel. Izraelbe tovább utazva viszont elfogadták a két ukrán mágnás ajánlatát, miszerint charter gépen viszik õket tovább, nehogy a sabbat beállta után érkezzenek. Az ilyen félreérthető gesztusokat kifogásolta Andrew Baker rabbi, a befolyásos American Jewish Committee külügyi vezetõje, aki ellenzi az új szervezettel történõ kapcsolatfelvételt.

*

A 120 képviselő között van öt magyar is. Ezek, a honlap tanúsága szerint: Bányai László, Bodnár Dániel, Köves Slomó, Kürti Csaba, Olti Ferenc. Közülük Bányai László és Kürti Csaba látható is az eseményről készült felvételen.

Gadó János

„MEGLÁTJUK, MIVÉ FEJLÕDIK”

Olti Ferenc, az Európai Zsidó Parlament egyik magyar képviselõje

– Volt tudomása arról, hogy képviselõnek jelölték a zsidó parlamentbe?
– Igen, megkerestek, hogy jelölt vagyok, vállalom-e. Igent mondtam. Aztán pedig tájékoztattak, hogy megválasztottak és megkérdezték, vállalom-e a megbízást. Erre is igent mondtam. Többen jelezték egyébként ismerőseim közül, hogy szavaztak rám Interneten.
– Ott volt az alakuló ülésen?
– Nem tudtam részt venni egy korábban vállalt kötelezettségem miatt, de a következõre tervezek elmenni. Eddig a leendõ bizottságok ügyében kérték ki a véleményemet, körlevél formában, mint minden tagtól. Javasoltam, hogy az oktatásnak legyen önálló bizottsága, amit a május 14-15-re szóló meghívó mellékletében szereplõ módosított bizottsági lista szerint el is fogadtak.
– Komoly fórumnak tartja ezt a parlamentet?
– Ismerve Simon Peresz ez ügyben tett nyilatkozatait – hogy tudniillik szükség lenne egy ilyen parlamentre –, jó kezdeményezésnek tartom, jó dolog is kisülhet belõle. Ismerve az európai – no meg néhány világszerte működő – zsidó szervezetet, nem volt kétségem afelől, hogy ebből még nagy kavarodás lesz. Akik nincsenek benne, azok hangosan fogják ellenezni, és mindent meg is tesznek a lejáratására. Én azonban ehhez tartalmi és nem emocionális alapon viszonyulok, mint minden más zsidó ügyhöz is. A célját jónak tartom, szükség lenne rá, meglátjuk, mivé fejlõdik. Amúgy emlékezzünk vissza: bármilyen új, hazai zsidó kezdeményezés, amiben az aktuális nomenklatúra nem volt benne, nemtelen támadásoknak volt kitéve.
– Az öt magyar képviselő közül négy az EMIH-hez közel álló. Ez véletlen vagy koordinált erõfeszítés eredménye?
– Koordinációról nem tudok, engem nem az EMIH keresett meg, hanem a szervezők, valószínű ismertek korábbi nemzetközi aktivitásom idejéből. Igaz, hogy közel állok az EMIH-hez, de ugyanígy közel állok az ortodoxokhoz, a neológokhoz és a reform minden irányzatához, a Lauder iskolához, a Scheiberhez, a Wesselényihez, nem is beszélve a MAZSIKÉ-ről, a cionistákról, a Haverról, a Bálint Házról, a JDC-ről, az ECJC-rõl az AJC-ről és a többiekről. És közel állok Izraelhez is, legyen miniszterelnöke Netanjahu vagy más. Minden olyan zsidó ügyhöz közel állok, ami azt célozza, hogy erõsödjön a zsidóság itthon és külföldön egyaránt.

G. J.