Indonézia: muszlim csoportok követelik az ország első Holokauszt-kiállításának bezárását

Indonézia egyetlen zsinagógája, az Észak-Sulawesi (Celebesz) tartomány Tondano városában működő Shaar HaShamayim adott otthont a Jad Vasem által rendezett “Shoah: How is it Humanly Possible?” címmel, rendezett tárlatnak.

Yaakov Baruch, a Shaar Hashamayim rabbija személyes érintettségéről beszélt a fölavatáson, amit a Holokauszt Nemzetközi Emléknapjára időzítettek.

„Amikor a múzeum gondolata megfogant bennem, nagyanyámra gondoltam, akinek családja a Soában pusztult el. Ily módon szeretném az indonézek számára tudatosítani az antiszemitizmus és a gyűlöletcselekmények veszélyességét” –mondta Baruch.

A Radio Free Asia online hírcsatornája, a BenarNews szerint a kiállítás és a múzeum bezárást követelő csoportok az eseményt nemkívánatosnak tartják, mert „a palesztin területeket megszálló Izrael és Indonézia közötti közeledés megnyilvánulásának tekintik”.

Ilyen értelemben nyilatkozott Sudarnoto Abdul Hakim, a MUI néven ismert vezető iszlám papi testület tisztviselője. Mások, így Hidayat Nur Wahid, az ország törvényhozó testületének alelnöke, szintén osztják ezt a nézetet. Álláspontját azzal támasztja alá, hogy Dani Dayan, a Jad Vasem jelenlegi vezetője korábban a nyugati parti települések ernyőszervezete, a Yesha Council elnöke volt.

A Nahdlatul Ulama, Indonézia – és a világ – legnagyobb iszlám szervezete soraiból viszont számosan támogatták a létesítmény gondolatát. A helyi önkormányzat ugyancsak melléállt.

Indonézia és Izrael közeledését jelezheti, hogy múlt hónapban Antony Blinken amerikai külügyminiszter is utalt a kapcsolatok normalizálásának lehetőségére, amit viszont indonéz oldalról még nem nyilvánítottak ki.

A kormány ugyanis attól tart, hogy elveszti a többségi muszlimok támogatását, akik a palesztin függetlenség hívei. Az alkotmányban is ott van, hogy „a függetlenség minden nép joga”, így a palesztinoké is. Indonézia a kétállami megoldás híve.

Mun’im Sirry, az indianai Notre Dame Egyetem professzora szerint ez a politika könnyen csap át antiszemitizmusba. „Az indonézek gyakran nem tesznek különbséget zsidók és izraeliek, a zsidó állam külpolitikája és a zsidó nép között. Ez a probléma.” Sirry szerint az antiszemita diskurzus már Izrael megalakulása előtt létezett, de az autoriter Suharto rezsim bukása után (1998), az erősen vallásos pártok és csoportok megjelenésével fölerősödött.

Jelenleg az országban alig élnek zsidók. Hivatalosan nem tiltott a judaizmus gyakorlása, de a zsidók az öt bevett vallás (kereszténység, katolicizmus, hinduizmus, buddhizmus és konfucianizmus) valamelyikeként kell regisztrálniuk magukat.

Baruch igazolványa szerint keresztény, de azt mondja, hogy a muszlimok által sűrűn lakott területeken a zsidók is inkább az iszlám híveinek deklarálják magukat.

Baruch szerint zsinagógájában 20-30 szefárdi zsidó imádkozik, Jakartában pedig további 20–30 odahaza gyakorolja a vallást. Hozzá hasonlóan őseik közül legtöbben a holland kelet-indiai társasággal érkeztek a 17. században. Surabayában építettek zsinagógát 1939-ben, amit 2013-ban leromboltak.

„Egy ízben terhes feleségemmel együtt inzultáltak Jakartában, mert kipát viseltem.” Itt Celebeszen nyugodtabb a helyzet, mert sok a keresztény. Hozzáteszi: a helyi önkormányzat segítőkészséget tanúsít, támogatást és biztonságot nyújt, mióta a zsinagóga 2004-ben megépült.

Richelle Budd Caplan a Jad Vasem részéről kijelentette, a kiállítás része egy nagyszabású projektnek: hogy húsz nyelven állítanak össze Holokauszt dokumentációt.

Caplan Zoomon keresztül kapcsolódott be az avatási ünnepségbe, és azt mondta: „Reméljük, hogy ez a kiállítás és a továbbiak tudatosítják Indonézia, Ázsia és a világ népeivel: milyen súlyos atrocitásokat követtek el a Holokauszt során, nem is olyan régen.”

JTA – Bassa László