Horthy-kultusz nincs, de igény az lenne rá

Manapság a zsidók megmentése az érdem? Jó, akkor Horthy is zsidómentő volt.

A Magyar Hírlap leközölte azt a beszédet, amelyet állítólag Lezsák Sándor, a Parlament alelnöke mondott volna el a Belvárosi Plébániatemplomban a végül meg nem tartott Horthy emlékmisén.

A nyomtatásban megjelent szöveg aligha az eredetileg elmondandó beszéd volt, hiszen a szervezők szerint ők nem is tudtak arról, hogy a megemlékezés a Holokauszt emléknappal esik egybe, a szöveg mégis jelentős részben éppen a Holokauszttal foglalkozik.

Az eredeti szöveget – ha volt egyáltalán előre megírt változata – nyilván az utóbb előállt helyzethez fazonírozták.

Ez azonban így is – vagy talán éppen ezért – tökéletes Horthy apológia, valószínűleg a szentté avatás elindításához is megfelelne (noha Horthy református volt). Horthy eszerint példás családapa, a nemzetet a széteséstől megmentő államférfi, hongyarapító vezér és Hitlerrel fegyverrel szembeszálló humanista hős egyszerre.

Formáját tekintve ez a korszerűsített Horthy-mosdatás „csendes ima, amely távol tart minden méltatlan gyanakvást”. Ennek megfelelően  sűrűn olvasható az „Uram” megszólítás. Mégsem lehet holmi történelmi vitába bocsátkozni olyan emberrel, aki személyesen a Jóistennel folytat párbeszédet! Ez nagyon méltatlan volna.

*

A Holokauszt kultúrája az utóbbi három évtizedben dominánssá vált (erről már sokszor írtunk) az ókonzervatív, nacionalista, ellenségképeket gyártó mozgalmak és pártok is kénytelenek ezt (többnyire) tudomásul venni. Így komoly kihívással szembesülnek: úgy kell alkalmazkodniuk a Holokauszt kultúrájához, hogy közben saját, ellenségkereső politikájukat és áldozati önképüket is fenntartják. Ez a lehetetlen feladat morbid helyzeteket eredményez. Így született a Szabadság téri emlékmű, amely Magyarországot és a zsidókat egyaránt Hitler ártatlan áldozatának ábrázolja. Ilyen termék az a most vitatott lengyel törvény, mely börtönbüntetéssel fenyegeti a „lengyel nemzet rágalmazóit” – ti. azokat, akik a lengyelek Holokausztért viselt felelősségéről próbálnak beszélni.

Közép-Kelet-Európa nemzetei általában roppant nehezen birkóznak azzal, hogy makulátlan, áldozati önképük tarthatatlan.

E téren Lezsák Sándor beszéde még tovább megy az abszurd irányába: a vidéki zsidóság deportálását tétlenül végigasszisztáló Horthy az ő értelmezésében nem hogy áldozat, de egyenesen hős: a legnemesebb cselekedet, a budapesti zsidók megmentése tudható be érdemének.

Olyannyira, hogy a Jóistennel folytatott csendes, ájtatos párbeszédéből ki is szól némi éllel: „Zsidó honfitársaink példát vehetnének” azokról az (amúgy nem létező – G. J.) zsidókról, „akik méltányolták Horthy Miklós kormányzó bátor döntéseit, és ezt számos formában kifejezésre is juttatták.”

Ahogy ez lenni szokott: egyik hazugság szüli a másikat. Ha Horthy a budapesti zsidók megmentője, akkor azok nyilván hálásak neki – akkor is, ha mindez nyilván a fikció világába tartozik.

Hogyan születik az ilyen hazug kép? Úgy, hogy a vegytiszta Horthy nosztalgiából föl kell egy darabot áldozni, a mai holokauszt-kultúra oltárán. Manapság a zsidók megmentése az érdem? Zsidómentőkről neveznek el utcákat, tereket, iskolákat, díjakat? Jó, akkor Horthy is zsidómentő volt. Számukra Horthy az etalon, és az is marad. Ha emiatt zsidómentővé kell átfazonírozni, ám legyen.

A 20. századi, agresszív, kardcsörtető, antidemokratikus nacionalizmust megpróbálják összekombinálni a 21. századi pacifista áldozati kultúrával. Így lesz a revizionista, antiszemita, Hitlerrel szövetkező Horthyból a zsidók megmentője, aki fegyverrel óvta védenceit Hitler ellenében.

*

A zsidókat arra bíztatni, hogy szeressék Horthyt és ismerjék el érdemeit – természetesen merő cinizmus. És talán valamelyest tudatos lépés is: A zsidók beleszóltak a Horthy emlékmisébe? Ők akarják megmondani, hogy kik az áldozatok és a bűnösök? Ők akarják írni a magyar történelmet? Jól van, akkor megkapják Horthyt, mint a zsidók megmentőjét.

Ezzel – miközben látszatra elismerik a zsidók áldozati mivoltát – valójában kigúnyolják és komolytalanná teszik azt.

*

Mindez marginális lenne, ha nem magas hivatalosságok részvételével történne. A tiltakozási hullámot ez utóbbi tény váltotta ki. Ám egy olyan politikai erő számára, amely hegemón szerepre tör és a társadalom minden részét képviselni akarja, itt nincs ellentmondás. Ott elfér a zsidó kerekasztal tagjaival nyájasan diskuráló Lázár János és a Horthyt magasztaló Lezsák Sándor.