Hogyan lehetne jól nem politizálni? Elnök-köszöntő

Igaz, nem lehet egy fél-háromnegyed autoriter hatalomtól pluszpénzt kérni és közben vitatkozni vele, ellene szegülni. Jó, ne politizáljunk, de szerényen és tisztességesen ne.

Grósz Andornak, a Mazsihisz új elnökének igaza van abban, hogy ma Magyarországon nem lehet állami pénzt kérni és bírálni azokat, élesen, akik belátásuk szerint osztják a közpénzt. Olyan államban, ahol a közpénzt nem teljesen önkényesen osztják, lehet, hogy lehetne, ma Magyarországon nem lehet. És a Mazsihisz elnöke ma és Magyarországon fogja vezetni a Mazsihiszt. Jól teszi, ha nem politizál, csak nem mindegy, hogyan nem politizál ilyenkor egy vezető.

Tudjuk, hogy fél vagy háromnegyed-autoriter rendszerekben nem politizálni lehet elvtelenség, de lehet átgondolt és becsületes stratégia is. Csendben meghúzódni, nem csatlakozni a hadhoz, kiabálás és ellenkiabálás helyett segíteni annak és annyit, akinek és amennyit lehet. Nem adni esetleg ki sok nyilatkozatot a menekültek érdekében, amelyek hangja úgyis elvész a zajban, és legfeljebb a lelkiismeret megnyugtatására jó, de férőhelyeket, szolgáltatóközpontokat létesíteni, ha mást nem, adományt vinni és saját közegünkben dolgozni a méltányos közbeszéden. Nem szólalni fel a korrupció ellen, hanem átláthatóbbá tenni a saját szervezetünket. És, persze, megszólalni, ha végképp elkerülhetetlen, ezt folyamatosan és felelősen mérlegelni. Együtt dolgozni más civil szervezetekkel, közös ügyeket találni és megtalálni, mivel tudunk ezekhez hozzájárulni, mik az erősségeink. A Mazsihisznek például komoly infrastruktúrája van, azzal sok mindent lehetne kezdeni. És, persze, közösségeket építeni. A Mazsihisznek nyilván és elsősorban vallási közösségeket, de annak tudatában, hogy több gyerek jár az iskolájába, mint ahány összesen a zsinagógáiba, hogy egyházként nagyon kicsi és szolgáltatóként sokkal nagyobb. Ha közben esetleg törekszik a minél nagyobb mértékű önfenntartásra, némileg nagyobb mértékű függetlenségre, akkor kimondottan bölcsen fog nem politizálni a Mazsihisz, és derekasan is. Amúgy ebben Heisler András korszakának, neki és Kunos Péternek vannak érdemei, a turisztikai bevételek növelése fontos eredmény, a vitatott személyi kifizetésekkel együtt is.

És a vallás és a politizálás szembeállítását kicsit még csiszolnia kell a nem-politizálás igazolásának. A zsidó vallásjog az élet minden területére kiterjed, éppen annyira vannak közösségi mint magánjellegű aspektusai. Ez a megkülönböztetés értelmetlen. A vallás nem a hívek többsége által nemigen értett héber és arámi mondatok ismételgetése, így és ezt nem lehet továbbadni. Ha tényleg cél a vallási élet fellendítése, ezt át kéne gondolni. És ha tényleg cél a „fiatalok megszólítása”, akkor kérdezzék meg őket, hogy látják a neológiát, mit várnának tőle. Fontos, hogy házon belül, a rabbik között béke legyen, de a belső béke megteremtése önmagában csak a status quo megőrzésére lehet elég. Házon kívül is kell majd beszélgetni, mert a zsidó élet döntő részben házon kívül van. Nem csak a Síp utcai powerbrókerek között kell rendet tenni, be kell vonni másokat is és ez érdekkonfliktusokkal járhat. De enélkül semmi sem fog történni érdemben és akár, ki tudja, a rabbik egyetértése is megszerezhető hozzá. Ami szintén nem akkora baj, majd történik valami máshol, már nem kimondottan ártani is valami lenne. Megúszásra játszani, hogy csak béke legyen, nem túl ambiciózus, de elfogadható, ha közben pénzzel és/vagy az infrastruktúrájával hajlandó a Mazsihisz segíteni valamelyest legalább mások kezdeményezéseit. Ez is lehet út, nem-politizálós út. De a legjobb, ha a Mazsihisz azért vállal felelősséget, amire valódi befolyása lehet, a saját ügyeiért. Ha így politizál, ebben senki kívülről nem fogja akadályozni.

Továbbá a rabbik között végső soron úgy lesz béke igazán, ha békén hagyják egymást. Aki akar, tegyen mehicét a sorok közé, és keressen hozzá, de akkor keressen is, közösséget, aki akarja, olvashasson nőkkel együtt Tórát a zsinagógájában, csak legyenek is ott férfiak és nők olvasni, és tudjanak is olvasni. És a vitáikat ne hatalmi meccseken játsszák le a színfalak mögött, hanem nyílt vallási, politikai vitákban. Az máhlájke lesz lesém sámájim, Istennek tetsző vita. Az még a békénél és a nyugalomnál is jobb. A félelem nélküli veszekedés áldása. De a félelemnél, a betartásnál jobb a nyugalom és a béke.

Grósz Andor Mazsihisz-elnök megérdemel tőlünk némi megelőlegezett bizalmat. Nincs okunk rá, hogy ne drukkoljunk neki. De azért érdemes tudni, hogy túl sokat semmilyen államfüggő óriásszervezettől nem lehet várni. Figyeljünk, drukkoljunk, de közben találkozzunk, beszélgessünk, csatlakozzunk valami nekünk kedves zsidó csapathoz, tevékenységhez, építsük szorgalmasan, önzetlenül – és, ha sikerül, kedélyesen fütyörészve, amiben lehet, együttműködve – önálló közösségeinket. Ahogy az, amit magunk mögött hagytunk, úgy majd ez is elmúlik egyszer. Az marad meg másoknak, amit mi magunk építettünk.