Helyreigazítás
A Gáza-Hamasz válogatott már 8:0-ra vezetett…
Még csak nemrég ért véget Brazíliában a világbajnokság, máris olyan titkos részletek kerültek elő, amelyek joggal sokkolhatják a világ közvéleményét. A köztudatban a német válogatott szerepelt a torna győzteseként, miután a döntőben legyőzte az argentin focibűvölőket. Ezek a tények megfelelnek a valóságnak, de a döntőt megelőző mérkőzésről eddig senki sem számolt be. Lássuk a tényeket.
Németország csapata a négyes döntőben a Gázát képviselő Hamasz-labdarugókkal került össze a sorsolás kiszámíthatatlan akaratából. A mérkőzés német fölénnyel kezdődött, de az nem sokáig tartott. A nézők tátott szájjal bámulták, mire gépesek a gázai fiúk, vagy, ahogy a lelátóról egyre hangosabban skandálták: a gázai-ördögök.
Azok, akiknek abban a szerencsében volt részük, hogy láthatták a meccset, nem hittek a szemüknek. Ilyen még nem volt a futball történetében, ilyet még nem láttak futballpályán. A gázai nemzeti válogatott, annak ellenére, hogy – az előírás szerint – 11 emberrel állt ki a döntő összecsapásra, úgy küzdött, mintha 22, vagy akár 33 játékosuk lenne. Minden megmozduláson csoportosan jelentek meg, zöld mezükkel szinte befestették az egész pályát. Számtalanszor megtörtént a mérkőzés folyamán, hogy három német védőjátékossal nyolc gázai támadó állt szemben, ugyanakkor, másodpercek elteltével már a védelemben sorjázott kilenc megtermett Hamasz-legény.
Aztán különlegesebbnél különlegesebb esetek történtek: a német kapus, aki addig a világbajnokság legjobbja volt, most szinte félreállt és betessékelte saját kapujába az alig vánszorgó gázai labdát. Aztán a bíró kápráztatta el a tátott szájjal bámuló, egyébként már sokat látott közönséget. Még a gázai térfélen folyt a játék, amikor – teljesen érthetetlen, kiszámíthatatlan módon – a gázai csapat számára ítélt tizenegyest. Amikor a labda a kapu fölé szállt, addig ismételtette a büntetőt (pontosan nyolcszor), amíg a labda be nem kacsázott a hálóba, de akkor is csak azért, mert a németek kapusa félreállt, és kikérte magának, hogy bohócot csináljanak belőle.
Végül a játékvezető a 85-ik percben, amikor a Gáza-Hamasz válogatott már 8:0-ra vezetett, hirtelen lefújta a mérkőzést. Állítása szerint azért döntött így, mert észrevette, hogy egyszerre 22 Hamasz-játékos van a pályán. Mintha a földből nőttek volna ki. A mérkőzés utáni sajtótájékoztatón elmondta, hogy már előbb is feltűnt neki, hogy kétszer-háromszor annyi gázai futballista küzd, mint amennyinek az előírás szerint lennie kellene, de először azt hitte, gyerekkori kettős látása jött elő, és szégyellte volna, ha az kiderül. A sajtótájékoztatón a brazil Labdarugó Szövetség elnöke megdöbbentő bejelentést tett. Szavaiból kiderült, hogy amikor a mérkőzés után a pályát tüzetesebben megvizsgálták, négy nagy, és számtalan kis alagutat, kijáratot találtak alatta. Az alagutakban összesen 54 futballfelszerelésbe öltözött gázai férfit találtak, játékosoknak öltözve. A nyomozás során kiderült, hogy voltak köztük olyanok is, aki az ellenfél öltözékét vették magukra. Az ő feladatuk volt lecserélni a jó játékosokat rosszra. Ezeket egy tunéziai bázison képezték ki az elmúlt évek folyamán arra, hogy minden labdának mellé rúgjanak. De megtalálták a német válogatott mezébe öltözött kapust és a cserebírót, sőt, még két partjelzőt is. Az 54 között voltak olyanok, akik azt a feladatot kapták, hogy az adott kritikus helyzetben egy pillanatra előbukkanjanak a pázsit alól, elkapják az ellenfél lábát, és kihúzzák alóla, vagy összetörjék. Utána már bújhattak is vissza az alagútba.
Még nagyban folyt a sajtótájékoztató, amikor hirtelen kihunytak a fények, sötét lett, mialatt a szóvivők meglepetésszerűen elhagyták a helyiséget. Az értetlenkedő újságírók előtt megjelent a biztonsági szolgálat magas beosztású, tábornoki rangban lévő tisztje, és a sajtó képviselőinek a saját, jól felfogott érdekükben azt javasolta, felejtsenek el minden ott elhangzott szót, és még véletlenül se tegyenek említést, vagy utalást arra, amit a futballpályán láttak, vagy a sajtótájékoztatón hallottak.
Az egyik tudósító vette magának a bátorságot, hogy megkérdezze, mi történt, és miért kell arról hallgatni? A főtiszt diplomatikus választ adott:
„Figyelembe véve a gázai nép érzékenységét, és azt a hallatlan erőfeszítést, amivel erre a világtalálkozóra, a népek nagy összecsapására felkészült, a fenti megoldás mellett döntöttünk”.
A fenyegetés dacára, pillanatok alatt kitudódott a történet. Az épület előtt több tízezer ember tüntetett hatalmas transzparensekkel, a sportszerű Hamaszt éltetve.
