Heisler for President!

Elnököt választ a Mazsihisz május 10-én. A három felmerül jelölt közül, bárhonnan nézzük is, Heisler András tűnik a legalkalmasabbnak, hogy megjelenítse a zsidó közösség egészének érdekképviseletét. Elmondjuk, miért.

Vetélytársai közül Feldmájer Péter autoriter, agresszív politikai stílusa, önérdekű politikai cikkcakkjai, Horovitz Tamás szűkebb közeghez szokott politikai szocializációja és egy etikailag kétes, hitközségi liftberuházással kapcsolatos ügye miatt nem igazán alkalmas arra a független érdekképviseleti szerepre, amelyet a Mazsihisz elnökének be kell töltenie. Horovitz liftberuházási ügyére egyébként Feldmájer maga hívta fel éles szavakkal a figyelmet a tavalyi választás előtt. Erkölcsileg igen furcsán venné ki magát, ha Feldmájer, visszalépése esetén, melyre az elnökválasztás, vagy annak második fordulója előtt minden bizonnyal sor kerül, hiszen kisebb az esélye, mint a másik két jelöltnek, netán mégis Horovitzot támogatná.

A Mazsihisz élén történő változásnak nagy valószínűséggel örülne a kormány. Heisler azonban nemcsak azért alkalmas a Mazsihisz vezetésére, mert másfél éves emlékezet-politikai csatában képes volt ütközni a hamis történelemképet kőbe véső politikai erőkkel, hanem azért is, mert felismerte, hogy a zsidó érdekképviseletnek a hűséges történelemképért folytatott küzdelem mellett meg kell találnia az együttműködés csatornáit a kormánnyal és a mögötte álló társadalmi rétegekkel akkor is, ha vannak vitatott kérdések.

Heisler képes volt a hitközségi/zsidó közvélemény többségének maga mögé állítása mellett arra is, hogy megértesse liberális értelmiségi támogatóival: nem lehet eszközük a jobboldallal szemben, mert a zsidó érdekképviselet szuverén és hosszú távú politikai céljai, a zsidó közösség érdeke nem teszi lehetővé, hogy politikai játékszerré váljon.

Heisler felismerte, hogy a korábbi Zoltai Gusztáv-féle hitközségi vezetés tarthatatlan, árt a zsidóságnak, és levonta a konzekvenciákat. Vezetőtársaival néhány hangsúlyos ügyre kiterjedő gazdasági átvilágítást rendelt el, melynek eredményeképpen távozott az elmúlt majdnem negyed évszázad számos kétes ügyét produkáló ügyvezető, s minden bizonnyal átláthatóbbá vált egy-két Mazsihiszen belüli részstruktúra, melyről azonban a nyilvánosság csak töredékesen szerezhetett tudomást.

Heisler és stábja megfontolt reformokkal belefogott a cinikus hűbérúri rendszer lebontásába, amivel érdekszövetségek hálóiba nyírt bele, és belső ellenfelekkel került szembe. Olyan kontraszelektált csoportokkal – élükön egyes rabbikkal és helyi hitközségi vezetőkkel – melyek nem, vagy nemcsak szakmai rátermettségükkel, erkölcsi kvalitásaikkal szereztek pozíciót, befolyást, hatalmat és jövedelmet a zoltaizmus évtizedeiben, hanem korrupt mutyik és politikai machinációk révén.

Ezek a csoportok jelentik változó arcok mögött Heisler belső ellenzékét.

Ezek azok a csoportok, melyeket kevéssé foglalkoztat a múltfeldolgozás és a magyar zsidóság érdekképviseletének megújulása, a magyar társadalommal való tisztázottabb viszony.

Ezek azok a csoportok, melyek a Zoltai-klón ex-transzvesztita-ex-evangélikus-ex-katolikus bábfigurát vagy éppen Zoltai ex-sofőrjét tolva maguk előtt – értékelveket nemigen képviselve – próbálják megdönteni a Heisler-féle vezetést, amely a Síp utca határain túl is lát életet, és megpróbálja integrálni a zsidóság leszakadó rétegeit egy nyitottabb gondolkodás jegyében a közösségbe.

Ne legyenek kétségeink: e kétes figurák mögött ott a kormánytanácsadóvá avanzsált korábbi ügyvezető, akinek vezetői időszaka alatt történtek – hogy egyebet ne említsünk – a korábban barátja által vezetett Kozma utcai temetőben fiktív vállalkozóval végzett fakivágások, gyászolók megkárosításával és megalázásával járó súlyos visszaélések, gyanús sírkő-döntögetések. Ezekben az ügyekben jó pár éve rendőrségi vizsgálat indult – az eredményre azóta is várunk.

S persze közvetlen, belső ellenlábasain kívül, támadja Heislert a Sorsok Háza érdekköre, az EMIH holdudvarába tartozó Tett és Védelem kurátora, a több zsidó közéleti pozícióból is kikopott vezető, s más, olyan személyek, akik a Zoltai-rendszer jóvoltából jutottak álláshoz, befolyásos tisztséghez vagy más előnyhöz. Mindazok, akik a Heisler-féle Mazsihisszel szemben teret vesztettek, vagy teret vesztenének egy hiteles, megerősödő Mazsihisz vezetés révén.

Ha leváltják Heislert, az a havi 1 millió forintos díjazást élvező kormánytanácsadó Zoltai győzelme lesz, akit a gazdasági átvilágítás eredményeképpen sikerült eltávolítani a Mazsihisz-BZSH éléről. Ha leváltják Heislert, az egyben az autonóm zsidó érdekképviselet, az átlátható gazdálkodásért való kiállás, az antikorrupciós intézkedések veresége lesz, és meghátrálás a kormánnyal szemben az emlékezetpolitikai vitában. Ha leváltják Heislert, megnő a valószínűsége annak, hogy eztán a Mazsihisz függetlensége meggyengül. Ez a lépés valószínűleg az EMIH-nek se lenne ellenére, amely a nyilvánosságban teret vesztett a jelenlegi Mazsihisz elnökkel szemben.

Az emlékév viaskodásai túlzott terheket raktak a Mazsihisz vezetőinek vállára, ami kevéssé tette lehetővé a szükséges strukturális reformokat, személycseréket, imázsváltást és a szellemi megújulást.

Látni kell azonban, és látni is lehet a részeredményeket.

Nem sűrűn írtunk elismerően a zsidó érdekképviseletről a rendszerváltás óta eltelt huszonöt esztendő alatt. Az elmúlt másfél évben azonban több pozitív fejleményt láttunk. Heisler nemcsak alkalmas vezető, hanem integráló személyiség. Népszerű a szélesebb zsidó társadalomban is. Képes határozottan kiállni a közösség érdekeiért, de képes hidakat is építeni egymástól eltérő vallási és ideológiai világlátású emberek között. Nemcsak vezetői, emberi minőséget is képvisel. Ami korábban nemigen fordult elő: a zsidó közösségben huszonévesektől szeniorokig perspektívát látnak az elnök és vezetőtársai tevékenységében, és önkéntesként is támogatják azt.

Talán azért, mert Heisler maga is lát jövőt. Nem sértettség, hatalomféltés és cinizmus motiválják, hanem egy szuverén zsidó érdekképviselet igénye. Válságos időszakban erős kézzel vezette a közösséget, megérdemli, hogy egy nyugodtabb, építkező ciklusban is módja legyen folytatni megkezdett munkáját.

A Mazsihisz távlatosan gondolkodó képviselőinek, és az egész magyar zsidóságnak érdeke Heisler András újraválasztása.