Heisler András: Migráció? Ráció!

A migrációról nemcsak azért nehéz beszélni, mert maga a kérdés nagyon bonyolult. Azért is, mert az erről szóló diskurzus mára szinte világnézeti háborús övezetté vált. Az sem volt véletlen, mikor 2015-ben a Keleti pályaudvar képeit láttuk a híradásokban, mikor döbbenten figyeltük az M1-es autópályán gyalogosan nekilóduló ezreket, és alig volt nagyobb egyház, vagy felekezet, amelyik határozottan megnyilvánult volna a kérdésben. Ezen az sem változtatott, hogy akkor a menekülteket (avagy migránsokat) még számos zsidó és nem zsidó civil szervezet, vagy személy segítette. Igen, akár bevalljuk, akár nem, ez így volt, és ha visszaemlékszem a Mazsihiszt is inkább a tanácstalanság, mint a határozott véleményalkotás jellemezte. A dolog persze érthető és magyarázható is: Radnóti Zoltán főrabbi egy írásában egyidejűleg a menekültáradattól való természetes félelemről és a „heszed”-ről, azaz a tevőleges szeretetről beszélt, ahol a zsidó hagyomány szellemében az isteni szeretetet nem elsősorban Isten, hanem embertársaink felé kell viszonoznunk.

Néhány hét késedelmet követően aztán megalkottuk azt a három pilléren nyugvó álláspontunkat, melyen az elmúlt három esztendő során sem kellett változtatnunk. Egyrészt hibásnak tartjuk azt a gyakorlatot, amelynek alapján 2015-ben az európai államok eljártak. Hibásnak, hogy bármiféle kontroll és papírok nélkül sok százezer embert engedtek keresztül rohanni Európán. Ennek kockázata ugyanis kiszámíthatatlan, a tömegek későbbi integrációját is megnehezíti. A Mazsihisz – megjegyzem e tekintetben is a magyar kormány álláspontjával megegyezően – az erős kontrollt és a határaink őrizetét szükségesnek tartja. Második pillérünkben hangsúlyozzuk az emberi jogok és az emberi méltóság Alaptörvényünk szerinti tiszteletben tartásának fontosságát – vonatkozzék az minden emberre, muszlim vagy keresztény menekültre egyaránt. Harmadikként felhívtuk a figyelmet arra, hogy a migráció folyamatából ki kell zárni a gyűlöletbeszédet, azt nem szabad sem elfogadni, sem használni, bármely kisebbség legyen annak alanya.

Pilléreink ugyan stabilan állnak, de a kérdés továbbgondolása nem megkerülhető:

1. A migráció természetesen veszélyeket is jelent ott, ahol megjelenik – jelesül Európa nyugati félére nézve. Ezeket a veszélyeket teljes bizonyossággal elhárítani nem lehet, a nyugati világ államainak intenzív, átgondolt biztonsági együttműködésével azok jelentősen mérsékelhetők. A nyugati társadalmaknak külön kell foglalkozniuk a „migráns hátterű” gyermekek – akár már Európában születettek – oktatásával, integrációjuk erősítésével, és az eddig kevéssé sikeres integrációs erőfeszítések tanulságainak levonásával.

2. A Nyugat és Kelet, Észak és Dél közötti szakadékszerű életszínvonal-különbségek a béke megtartása mellett tartósan nem lesznek fenntarthatóak. A nyugati világ pazarlása, az erőforrások mértéktelen kizsákmányolása erkölcsileg igazolhatatlan, káros és pusztító. Ezért ahelyett, hogy magát a migrációt okolnánk – mint minden rossz forrását, érdemes lenne inkább arról beszélni, melyek az okai, és mi fokozhatja ezt a folyamatot, akár a nem túl távoli jövőben is.

3. Senkit nem beengedni hosszú távon, egy idő után fizikailag lehetetlenné válhat, de erkölcsileg sem igazolható. Vallásunk egyetemes erkölcsi kötelességeket ró ránk, azzal, hogy Ábrahám ivadékaiban „leljen áldást a Föld minden népe”, hogy a „Népek Fényévé legyünk”. Ha megtagadunk minden szolidaritást a bajba jutott embertársaink felé, ha nem segítjük a jövevényt, vallásunk legalapvetőbb tanításait tagadjuk meg, azaz megszűnünk zsidónak lenni. Hangsúlyosan szabályozottan, szigorú korlátok között, de emberséggel kell a menekültek kérdését kezelni.

4. Az uszítás, a félelem és a gyűlölet terjesztése nem egyszerűen helytelen, hanem minden kisebbségre közvetlen veszélyt jelent. A történelemből tudjuk, a kisebbségekkel szembeni gyűlöletkeltésnek előbb-utóbb elkerülhetetlenül áldozatai lesznek a zsidók is. Ha a történelem eddig nem tanította volna ezt meg nekünk, akkor a pittsburghi mészárlás most megtette. Az antiszemita toposzok, a rasszista eszmék a gyűlöletet konzerválják. A gyűlöletbeszéd, a kisebbségek elleni uszítás kiszámíthatatlan és drámai következményekkel járhat bármely társadalomban.

Minden súlyos és mély társadalmi krízis kezelésében az egyházaknak, felekezeteknek felelősségük segíteni, felelősségük mérsékelni a dühöt, a frusztrációt, a kétségbeesést. Ez vonatkozik a mi hazánkra, Magyarországra is.

A Mazsihisz elnökeként tisztában vagyok azzal, hogy lehetőségeink korlátozottak, de mindnyájunknak, így a jövőben a Mazsihisznek is erős, másokért valódi felelősséget vállalni képes közösséggé kell formálódnia. Ilyen közösség építését tekintem fő feladatomnak, mely’ csak taghitközségeink vallási és világi vezetőinek és a történelem által évszázadokon át diaszpóraként annyit üldözött zsidó közösségnek segítségével lehet megvalósítani.