Heisler András a „szoknyás rabbikról”

Írta: Heisler András - Rovat: Hagyomány, Politika

Miután a Mazsihisz legutóbbi közgyűlésén a többség megszavazta a két reformzsidó közösség társult tagságát, Heisler András Mazsihisz-elnök facebook oldalán hosszabb írásban világított rá a döntés hátterére.

Heisler András (forrás: Heisler András fb oldala)

Részletek az írásból:

2002 decemberében, éppen tizennyolc esztendeje az akkori egyetlen reform zsidó hitközség felvételét kérte a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségébe (Mazsihisz). A Mazsihisz 120 fős közgyűlése tárgyalta a kérelmet. A közgyűlés tagjaként a felvétel mellett érveltem. Az ortodox tagozat és a neológ tagozat mellett javasoltam egy reform tagozat létrehozását. „Nem kell félnünk egymástól, hiszen ugyanúgy, ahogyan a Mazsihiszen belül működő ortodoxoknak soha nem kellett tartani attól, hogy neológ testvéreik a Dohány zsinagógából átviszik orgonájukat a Kazinczy utcai ortodox zsinagógába, a neológ mozgalomnak sem kell tartania attól, hogy a reform közösség hirtelen felindulásból rabbinőjük vezetésével megrohamozza a Dohány utcai zsinagóga bimáját (tóraolvasó asztalát). Bízzunk egymásban…” – volt a felszólalásom, hisz’ zsidó testvéreinkről van szó. Hozzászolásomat követő heves kritikák után javaslatomat a közgyűlés 95%-kal elutasította. Zoltai, mint az akkori közösség ura csak annyit súgott a fülembe, „végzetes hibát követtél el”. A sors iróniája, hogy fél év múlva, 2003 májusában a közösség a Mazsihisz elnökének választott – igaz meg kellett ígérnem a közgyűlésnek, hogy elnöki ciklusom alatt a reform közösség kérdését nem veszem napirendre. Így tettem.

A Magyarországi Zsidó Hitközség Szövetsége (Mazsihisz) rossz mintákat örökölt a létező szocializmusból. A zsidó képviseletet zéró összegű játszmának tekintve hegemóniára, kizárásra törekedett. Képviseleti legitimitása ezért fokozatosan csökkent, egyre kevésbé tudta ellátni ezt a feladatát a közösség tagjai felé. 2020-ra úgy fejlődött a világ, hogy a jelek szerint a Mazsihisz, mint bejegyzett egyház valódi, legitim ernyőszervezetté válik.

A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége 2020 február 2-án, vasárnap ugyanis arról döntött, felveszi tagjai sorába mind a kettő magyar reformzsidó közösséget, így a Szim Salom és Bét Orim közösségek a Mazsihisz társult tagjaivá válnak. Első látásra sokan gondolhatják, ez legfeljebb a zsidó sajtóban ér meg egy mínuszos hírt, valójában azonban jelentősége messze túlmutat a progresszív csoportok, vagy akár a Mazsihisz határain.

A Mazsihisz képviseleti legitimitását a zsidó közösségen belül mindig és sokan megkérdőjelezték. Korábban, mikor a szervezet vezetői megszólaltak – főként abban a tárgykörben, hogy ki mit ítéljen el, mitől határolódjon el, vagy éppen mit tiltson be – mindig felmerült a kérdés, mégis kinek a nevében szólal meg, kit képvisel a szervezet, mert a magyar zsidóság egészét bizonyosan nem. Ezen a közösségi attitűdön talán a holokauszt 70. évfordulójának eseményei eredményezték az első jelentős változást. Fordulópont volt a médiában egyszerűen csak „bojkottnak” nevezett akció – mely keretében súlyos emlékezetpolitikai anomáliák okán a Mazsihisz a kormánnyal nem volt hajlandó közös megemlékezéseken részt venni és a megemlékezésekre kapott 230 millió forintot visszautalta a miniszterelnökségre – amit a zsidó közösség tagjai korábban soha nem tapasztalt egyetértéssel értékelték. A Mazsihisz teljes joggal tud hivatkozni azokra a honfitársaira, akik a szervezetnek ajánlják fel adójuk szabadon kezelhető 1%-át, ami toronymagasan a legnagyobb zsidó szervezetté tette. Ez mindenképpen az elvégzett munka visszaigazolása, a bizalom jele, egyfajta felelősségvállalás a szervezetért, de még mindig nem formális megbízás a tényleges érdekképviseletre. A Mazsihisz által a szociális, az egészségügyi és az oktatás területén működtetett intézmények – más zsidó felekezetek gyakorlatával ellentétben – mindenki előtt és mindig nyitva állnak. Az intézményi nyitottság fontos alapelve a Mazsihisz működésének, valójában ebben tér el jelentősen más, fundamentalista zsidó irányzatoktól. Amennyiben a Mazsihisz a zsidó érdekek átfogó és legitim képviselete szeretne lenni, ahhoz befogadóvá, valódi ernyőszervezetté kell válnia. Persze strukturális alapprobléma, hogy miközben az egyházi törvény kereteit a keresztény egyházi struktúrára és szerepfelfogásra szabták, a zsidó felekezet tradícionálisan közösségi alapon szerveződik, aminek ugyan meghatározó bázisai a hitközségek, de messze nem képesek lefedni a teljes zsidó közösséget. Paradox módon amikor a Mazsihisz a reformok befogadását nagy többséggel megszavazta, akkor még csak a rá szabott kereteknek felelt meg, a zsidóság egészének képviseletéhez szükséges paradigma váltás a jövő reménysége maradt.

A befogadott progresszív mozgalmakkal kapcsolatos korábbi ellenérzések leglátványosabb formában a nők vallási jogainak meghatározása körül csúcsosodtak ki – annak ellenére, hogy a progresszív és a neológ (ortodox) közösségek közötti teológiai különbség nem itt jelenik meg. Míg az Egyesült Államokban és Izraelben már az ortodox mozgalomban is előfordul – ha nem is tömegesen és korántsem vitáktól mentesen – női rabbik avatása, a magyarországi neológián belül még arról sincs egyetértés, elmondhatja-e egy nő elhalt szülője után hangosan a gyászolók Kaddis imáját. A Mazsihisz egyes taghitközségei az utóbbi évtizedekben a nők vallási jogait tekintve az ortodoxia liberális irányzatainál is elzárkózóbbak. Persze ezzel önmagában semmi baj nincsen. Továbbra sem lesz kötelező bevonni a nőket, a neológ és az ortodox vallási közösségek nyugodtan ragaszkodhatnak saját hagyományaikhoz. A progresszív közösségek liberálisabb szerepfelfogása ehhez képest csak alternatívát jelent. Érdekes viszont, hogy a valódi teológiai különbséget jelentő, a Tórát isteni, vagy emberi eredetű műként tekintő ideológiai eltérésről alig esik szó. Pedig Schweitzer professzor egykoron annyit mondott nekem, hogy a reform és a neológ (ortodox) irányzatok közötti egyetlen valódi teológiai eltérés ez, a Tóra eredete.

A progresszív közösségek integrálása a Szövetségbe a Mazsihisz erejét mutatja. Mert valójában csak azok tartanak a progresszív mozgalmaktól, akik nem bíznak saját magukban. A szavazás során megnyilvánult nyitás kétharmadnál is nagyobb támogatottsága azt jelenti, hogy a Mazsihisz közgyűlésének tagjai többségében hisznek a szervezet jövőjében. A progresszívek elfogadása többek várakozása szerint a vallási hagyományokhoz szorosabban kötődő ortodox mozgalmaktól való távolodással fog járni. A sajtóban történelminek mondott közgyűlést követően azonban nem csak a Mazsihiszen belül ma is működő ortodox közösségek fogadták el zokszó nélkül a döntést, de nem várt fejleményként egy magyarországi kicsiny haszid közösség is jelezte csatlakozási szándékát az ernyőszervezethez.

A teljes írás itt olvasható

támogatás

Címkék:Mazsihisz, reformzsidók, társult tagság