Használt autó áráért lehet zsinagógát vásárolni Kelet-Európában

A Holokauszt nyomán közösség nélkül maradt, súlyosan leromlott állagú épületeket olcsón árulják, de az új tulajdonosokra marad a költséges újjáépítés és karbantartás.

Amikor 40 éves irodalmár Ilona Reeves meglátta az egykori stetl Slonim 380 éves, hatalmas, ám roskadozó zsinagógáját, rögtön belészeretett. „Ott álltam a Nagy Zsinagóga előtt, és megéreztem saját kicsinységemet, és azt is, hogy a műemléképület milyen gazdag hagyományt hordozott, és mekkora kulturális értéket képvisel” – mondja.

A német megszállás előtt Slonim lakossága háromnegyed részben zsidó volt; mindnyájan elpusztultak. A keresztény Reeves Belarusz fővárosában, Minszkben él; ottani lakását tette pénzzé, hogy decemberben 10 ezer dollárért megvásárolja az épületet a slonimi önkormányzattól, azzal az ígérettel, hogy rendbe hozza. Ő volt az egyetlen ajánlattevő, bár az egykori zsinagóga belsejét addig nem is látta. Olyan kulturális vagy közösségi teret képzel el, amely a judaizmus méltó helyéül szolgálna.

Reeves elhatározását vallásos érzülete diktálta. A kommunizmus idején nőtt fel templomba járó hívőként; egy gyermek anyja. „Mindig is az volt az álmom, hogy templomot építsek, akár egy apró fatemplomot. Úgy érzem, hogy a slonimi projekttel félúton vagyok afelé, vagy talán már oda is értem” – mondta a JTA hírügynökségnek.

A slonimi zsinagóga csupán egy a Kelet-Európában áruba bocsátott épületek közül, és Ilona egy azok közül, akik fenntartásukra vállalkoznak. A londoni központú Foundation for Jewish Heritage nyilvántartása szerint a Holokauszt előtt Európában mintegy 17.000 zsinagóga működött. Közülük mindössze 3.300 épület áll még, és a működő zsinagógák száma 776. Michael Mail, a zsidó örökségi alapítvány vezetője nyilatkozza: „Az ilyen épületek rendszeresen jelennek meg a piacokon viszonylag elérhető áron; a gondot az jelenti, hogy felújításuk bonyolult és költséges.”

Reeves tisztában volt ezzel. Most a helyreállítási munkálatokhoz szükséges kétmillió dollárnyi összeg előteremtésével foglalkozik. Szakértők szerint lehetséges, hogy ez tíz, de nem kizárt, hogy 25 évet vesz majd igénybe.

Számos más országhoz hasonlóan Belaruszban sincs törvény a zsidó tulajdon visszaszolgáltatására. Az állam biztosította az épületek műemléki védettségét, a helyi önkormányzatok viszont nem rendelkeznek erre anyagi eszközökkel. Szerkezeti változtatásokat sok esetben nehézkes, sőt tilos végrehajtani. A védettség következtében a piaci ár igen alacsony, mivel az ingatlanfejlesztők nem látják biztosítottnak a befektetések megtérülését.

A Minszktől mintegy 200 km-rel északra eső Vityebszk Nagy Lubavicsi Zsinagógájához – ahová Marc Chagall családja járt imádkozni – szinte ingyen juthat hozzá bárki, aki vállalja a fölújítást.

Számos olyan épület viszont, amelyekben valaha neves zsinagógák kaptak helyet, olcsón megvehető, és átalakítható, vagy lebontható. Osztrinóban a kikiáltási ár 40 dollár volt, és a tulajdonos bizonyos részeit visszaállítja, de raktár és lakás is lesz benne. A Slonim közeli Porazava faluban 6.000 dollárért kelt el a zsinagóga, amiben raktárt rendeznek be. Az ország keleti részében fekvő Bobrujszk városában egykor 42 zsinagóga működött. Az egyetlen megmaradt épületben katonai raktár, majd szabóság volt. 2002-ben az önkormányzat visszaadta a zsidó közösségnek, és Shaul Hababo helyi rabbi adománygyűjtő erőfeszítéseinek köszönhetően a zsinagóga megújult és gyülekezetnek ad otthont.

Nyugat-Európában is előfordulnak hasonló esetek. A hollandiai Deventer zsinagógájában 2018-ban éttermet nyitottak, mivel a helyi maroknyi közösség képtelen volt fönntartására.

A kelet-európai keresztény közösségeknek visszajuttatott ingatlanok felújítása sok esetben a Vatikán vagy az ortodox egyház hozzájárulásával valósult meg.

2016-ban a szlovákiai Nagyszombatban az egykori régi zsinagógában megnyílt a Synagoga Café. A romos épületet évekkel korábban vásárolta meg és újította föl az új tulajdonos Simon Stefunko. A divatos bulihely nem bizonyult kifizetődőnek, még a pandémia előtt sem. A nem zsidó tulaj nyilatkozta: „Legalább valami maradjon a zsidó közösségből, azt hiszem, így van rendjén.”

Moldova fővárosa, Chişinau közepén áll a Yehuda Ţirilson rabbi által alapított zsinagóga és jesiva épületegyüttes, teljesen leromlott állapotban; csupán a külső falak maradtak meg. A mostani rabbi Simson Izakson reménykedik, hogy sikerül teljesen fölújítani.

Az esetek többségében gyülekezetek nem léteznek. A korábban többezres közösségű nyugat-ukrajnai Brodyban már nem élnek zsidók. Nemrég jött a hír, hogy az ottani zsinagóga tetőszerkezete beomlott. A védettség alatt álló épület más részei még a német megszállás alatt erősen megrongálódtak, amikor az épületet föl akarták robbantani; jelenleg szerkezeti állványok tartják össze.

Szatmárnémeti zsidó közössége jelenleg mintegy 100 főt számlál. A temetőket és négy zsinagógáját a 90-es éve restitúcióját követően visszaadta a román állam, de Paul Decsei, az állagmegóvás felelőse szerint képtelenek a fenntartásra. A tekintélyes, ám pusztuló Decebal utcai főtemplom sem kivétel ez alól. „Másrészt nem bújhatunk ki a felelősség alól; ez a mi örökségünk, és a mi feladatunk.”

A krakkói zsidónegyedben található Chevra Tehilim imaházat, amely művészeti szempontból értékes és zsidó tulajdon, de 2016 óta az önkormányzat bérli, és Hevre néven trendi éjszakai szórakozóhely működik benne. A közösség több tagja szerint tönkreteszik a belső teret.

Times of Israel – Bassa László