Három ember szóba állt egymással…

Heisler András, a Mazsihisz frissen megválasztott (és egyben korábbi) elnöke kerek-perec meghirdette a szervezet gazdálkodásának azonnali átvilágítását, független szakértők bevonásával.

Mindezt az ATV, majd a Hír TV adásában is leszögezte. Nem akármilyen vállalás ez: ha valóban keresztülviszi szándékát, akkor Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgató lába alól minden bizonnyal kihúzza a talajt.

Amint azt már sokan és sokszor elmondták: Zoltai hatalmának alapja a zavaros viszonyokban rejlik. Egy kis átcsoportosítással, egy kis lekenyerezéssel, egy kis pénzvisszatartással (vagy azzal való fenyegetéssel) remekül lehet sakkozni a különböző körzeti elnökök, előnyökért kilincselő elöljárók, beruházást végző vállalkozók között. Hogy mikor, milyen pénzeket hová csoportosítanak át, azt talán csak a főkönyvelő láthatta – rajta kívül még az elnökök sem igen, nemhogy az elöljárók vagy közgyűlési tagok.

Ha a beígért átvilágítást következetesen végrehajtják, és fontosabb eredményeit ismertetik a közgyűléssel, akkor Zoltainak bealkonyul.

Heisler és a két régi-új alelnök, Feldmájer Péter és Tordai Péter hétfőn magukhoz kérették Zoltai Gusztávot és megállapodtak vele az átvilágításról. Aki a Síp utcai viszonyokat ismeri, már sejthet valamit: eddig Zoltai irodájába zarándokolt mindenki, nem őt „kérették” magukhoz mások. Zoltai, a rutinos játékos beleegyezett a vizsgálatba: az adott helyzetben mást nem tehetett. Ezután azonban nyilván minden elkövet majd, hogy a valódi átvilágításnak elejét vegye. Ehhez régi fegyvertára, a fent leírt Síp utcai taktikák állnak rendelkezésére. Célja nyilván az lesz, hogy az átvilágítást csak forma szerint, de valódi tartalom nélkül hajtsák végre.

Heisler András azt is közölte: ha az átvilágítás során úgy látják, büntető feljelentés szükséges, azt is meg fogják tenni. A Síp utcában szokatlanul kemény szavak ezek. Fennáll persze a lehetőség, hogy menet közben a vizsgálat felpuhul. A felek megegyeznek, hogy nem teregetik ki a szennyest, Zoltai szabad elvonulást (vagy valami dísz-pozíciót) kap, amiért békésen átadja a hatalmat.

Ez is több lenne, mint ami az elmúlt tíz évben elképzelhető volt. Nem feltétlenül van szükség megtorlásra – sokkal inkább a „zoltaizmus” légkörének alapos kiszellőztetésére. Ne maradjon fenn a Síp utcai Kádár-rendszer, amely végül is Zoltait is kitermelte. Ennek a veszélye a legnagyobb, még hatalomváltás esetén is – hiszen a magyarországi Kádár-rendszer számos eleme is újjáéledt, ezúttal nemzeti változatban.

Heisler András szervezeti változásokat is beígért. Ha a Mazsihisz valódi politikai ernyőszervezet lesz és megnyitja kapuit a reformzsidók és a civil szervezetek előtt, akkor az új felállásban a régi hatalomgyakorlás legalábbis megnehezül.

*

Egyébként elképesztő, milyen kevés kellett ahhoz, hogy Zoltai eszén túljárjanak. Elegendő volt a korábbi három Mazsihisz elnöknek szóba állnia egymással és megállapodniuk egy egészen egyszerű taktikában: kettő hátralép és támogatja a harmadikat. Elemi lépés ez egy demokráciában, ám a Síp utcai Kádár-rendszerben mindeddig senki nem lépte meg.

Ha valaki eddig nyíltan szembeszállt Zoltaival (Heisler András, Olti Ferenc), azt egyedül, magányos harcosként tette, s vele szemben Zoltai sikeresen mozgósította a közgyűlés és az adminisztráció gépezetét. És íme: csak ki kellett lépni a gépezet működési módjából, egy kicsi civil kurázsit gyűjteni, és a gépezet máris megakadt. Egyedül arra volt szükség, hogy a hierarchikus kádári működést, ahol minden információ felülről lefelé áramlik, három ember felrúgja és szóba álljon egymással. Nota bene: Heisler András a horizontális hatalomgyakorlásra korábban is kész volt – lásd az általa életre hívott Zsidó Közösségi Fórum példáját. Feldmájer Péter részéről újdonság ez a fajta kommunikáció, ő azután mutatott erre hajlandóságot, hogy belátta: a régi módon, Zoltai mellett  nem őrizheti meg politikai befolyása töredékét sem.

Sokat elmond mindez az ottani állapotokról. A Síp utca Kádár-rendszert nem annyira a vezető machiavellista taktikái, ígérgetései, fenyegetései tartották életben, hanem az emberek gyámoltalansága, félelme attól, hogy átlépjék saját árnyékukat.

Egyelőre három csúcsvezető állt szóba egymással. Igazi változás akkor lesz majd, ha ugyanezt megteszik majd az egyes hitközségek és civilszervezetek vezetői, tagjai is, hasonló kompromisszumkészséggel, hogy ne uralkodhasson rajtuk az eddigi machiavellista hatalomtechnika, az oszd meg és uralkodj elve. Reméljük most már nem lesz megállás és elérkezik az a pillanat is, amikor a zsidó kerekasztal résztvevői is saját kezdeményezésükre ülnek össze, nem pedig a kormány felhívására.